Fekete Ribizli I.

Fekete ribizli

Alig tudunk róla valamit, miközben hazánk a fekete ribizli gyógynövényi drogjának egyik legnagyobb európai exportőre. Gyümölcsként rendszerint nyersen fogyasztjuk, ha ugyan eszünkbe jut, mert azért valljuk meg őszintén nem a legközismertebb bokor otthonaink körül.

Fedezzük fel!

Van, aki a fekete ribizlit az ízesített feketeteák "black currant"-jaként fedezte fel újra. A gyümölcslevek között is szívesen isszuk olykor-olykor, de sokan már nem biztos, hogy felismernék a piacon, ha az áfonyával és jóstával kerülne egy pultra. A ribizlit ismerők egy része is gyanakodva nézné, ha vidéki sétáján belebotlana egy fekete ribizli bokorba: "Vajon ehető?". Megkóstolva aztán meglepődne, mivel a fekete ribizli íze nem egészen olyan, mint az élénkpiros, savanykás piros ribizlié. Bogyóinak markáns íze frissen szedve nem is ízlik mindenkinek. A leírások savanykásnak jellemzik, de megérve kellemes édes ízű. Fürtjei kisebbek és sokkal lazábbak piros rokonánál, leve pedig olyan sötét bordó, hogy inkább hasonlít tintára, mint gyümölcslére.
A fekete ribizli (Ribes nigrum) a ribiszkefélék (Grossulariaceae) családba tartozik. A Ribes nemzetségnév a növény arab nevéből származik. Németül e névből kicsinyítőképzős főnévvel "Ribisl" néven is emlegetik, ahonnan a ribizli magyar neve származik. A "nigrum" jelző feketét jelent.
Maga a növény 120-200 cm magas cserje, levelei szeldeltek, apró zöldes fehér virágai jelentéktelenek, április-májusban nyílnak. Az érzékeny orrúaknak bizonyára feltűnik, hogy a gyümölcs és a bokor is jellegzetes illatot áraszt. Termése június végén, júliusban érik be. Közép- és Kelet-Európában elterjedt, de bármilyen meglepő, ismert és termesztett Kanadában és Ausztráliában, Új-Zélandon is. A humuszban gazdag agyagtalajokat kedveli, de homokon is jól megél. Vadon egész Eurázsia erdeiben előfordul. 1-1,5 m magasra növő tüskétlen cserje, amely évenként több fiatal hajtást hoz. Hímnős virágait az 1 évnél idősebb ágak oldalrügyeiből fejleszti ki, miközben 4-5-6 éves vesszői egyre kevesebbet teremnek, míg végül elhalnak. Termése a piros ribizliéhez hasonló alakú, de rövidebb kocsányon elhelyezkedő, fekete színű rekeszálbogyótermés. Április, május hónapban virágzik és termését június, júliusban érleli be. Egyes fajtáknál a bogyók az érést követően vagy szedéskor a kocsányról lepotyognak.

Miért is kellene felfedeznünk?

Nem egyszerűen jó, fogyasztása kifejezetten ajánlott. Gyümölcsét gyógynövény szavunk mintájára joggal nevezhetnénk gyógy gyümölcsnek, amit az idős embereknek gyógyszerek helyett kellene fogyasztani. Hatásaira az 1970-es években figyeltek fel ismét, többek között a középkori európai szerzetesek gyógynövényleírásait tanulmányozva. Az érett bogyók dúskálnak az egyben antioxidáns hatású, szabadgyökfogó, tumorellenes színanyagokban. Különösen sok antocián, flavonoid, polifenol van benne. A gyümölcs 100 grammjában csak antocián-származékokból (cianidin, delfinidin, kumarinsav stb.) több, mint 500 mg található, a többi antioxidánsról nem is beszélve. E tekintetben magasan veri az összes többi piros bogyós gyümölcsöt. Jelenleg is folynak orvosi kutatások antioxidánsainak gyógyhatására vonatkozóan. Vizsgálják érelmeszesedés, ízületi gyulladás, reuma, prosztatarák ellenes hatását, a menopauzában kifejtett hatását, de a sort még jócskán lehetne folytatni a korral járó különböző bajokkal. Nemrég Parkinson-kór ellenes és az időskori demenciát megelőző hatását is felfedezték. Sok található benne az A-vitamin provitaminjából, a karotinból, B1-, B2- és E-vitaminból is és természetesen C-vitaminból. A fekete ribizli levele nagyon gazdag C-vitaminban. 100 g gyümölcsre 130-170 mg C-vitamin jut.
A krónikus fájdalmakat kúraszerűen alkalmazva csökkenti, vitamintartalmánál fogva a meghűléses megfázások kiváló természetes gyógyszere.
Jelentős a kalcium- és vastartalma, fogyasztása ezért segít a vörösvértest-képzésben, emelheti a hemoglobin-mennyiséget. Gyermekek és nők vashiányos vérszegénysége esetén ugyancsak hasznos a fogyasztása.
Tanulmányok foglalkoznak továbbá méregtelenítő és vízhajtó hatásával. Rendszeres fogyasztása mellett a vér kórosan magas koleszterin- és vérzsír szintjének csökkenését is tapasztalták. Segíti a bélflóra egészséges alakulását.
Magjának olaja gamma-linolsavat tartalmaz. A gamma-linolsav, egy fontos telítetlen zsírsav hiánya csökkenti a bőr nedvességmegtartó- és ellenálló-képességét, és így hajlamosít a neurodermitis nevű bőrgyulladásra. Régi, XII. századi kolostori források is említik a fekete ribizlit, mint a kiütéses, gyulladt bőr orvosságát.
A népi gyógyászatban is főként a gyümölcs levét használják, de készítenek szörpöt, gyümölcslevet, cukorkát, a szárított gyümölcsből teát is. A tea is kiváló meghűlésre. Levelének kedvező hatású hatóanyagai a különböző flavonoidok, proantocianidinek, illóolajok, cseranyagok és a rutin. Mindezek hatására levelének teája vizelethajtó, enyhe vérnyomáscsökkentő és izzasztó hatású. Jól csillapítja az ízületi és reumás panaszokat. Hólyag és vese- illetve prosztatabetegségekre is ajánlják. Friss levelei szétdörzsölve enyhítik a rovarcsípések okozta kellemetlenségeket.
100 gramm gyümölcs tápértéke 150 Kj körül van, 1,4 gramm fehérjét, 0,4 g zsírt tartalmaz. A benne található cukor 55%-a gyümölcscukor. A fekete ribizli 9 g fehérjét, 20 g zsírt, 95 g szénhidrátot, 6 g szerves sót és 38 g rostot tartalmaz kilogrammonként.

A fekete ribizli egyetlen darabkája sem mérgező, ezért bátran fogyaszthatjuk. A bogyókat nehéz megtisztítani a száraktól, virágmaradványoktól, a magoktól pedig végkép lehetetlen. Nyers fogyasztásnál ez nem is szokott gondot okozni, de befőttnek, lekvárnak eltéve már felmerülhet ennek szükségessége. Őszintén szólva, ezekkel az apróságokkal nem érdemes nagyon foglalkozni, de aki nem szereti az ilyesmit, átpasszírozhatja a gyümölcsöt. Ezzel azonban megszabadulunk a növény értékes hatóanyagokat tartalmazó magjától is.
Visszatérve a friss gyümölcshöz, nyersen szőrőstől - bőröstül érdemes bekapni, vagy levét kinyomva nektárnak, szörpnek meginni. A gyümölcsöt kis tálkákban összetörve, esetleg kis mézzel és hideg tejszínhabbal, netán kevés rummal elkeverve fenséges csemege készíthető belőle. A napozást kedvelők karotintartalma miatt bőven fogyasszanak belőle, mert segíti a bőrvédő melanin képződését.
Miután nem sokáig áll el, pár nappal meghosszabbíthatjuk eltarthatóságát, ha az odaégés megelőzésére ecettel kiöblített lábasban kevés vizet aláöntve felfőzzük, mintha lekvárt készítenénk. A félig kész feketeribizli-lekvárral szintén elkészíthetjük az előbbi csemegét, végül cukrot hozzátéve eltehetjük lekvárnak. Friss gyümölcsként vagy lekvár formájában különböző sütemények, főleg tejszínes vagy zselés torták ínyenceknek való alapanyaga lehet.
Borecetet is készítenek belőle, mely különleges aromát ad például sült húsoknak, salátáknak. Hasonló savanykás, sült húsokhoz, vadashoz adható csemege házilag is készíthető belőle, ha az ember a nyári melegben nem tudja azonnal kidunsztolni, hanem 1-2 napra "kintfelejti" a melegen. Ne gondoljuk, hogy ekkor már ki kell dobni. Újraforralás után üvegekbe lehet rakni, csak rá kell írni, mi van benne, nehogy lekvárnak tálaljuk föl.
Ínyencek pálinkát is készítenek belőle.

Honnan-hová?

Az első töveket a Földközi-tenger vidékéről hozhatták hozzánk a XIV. században, s Európa északi területein elsősorban a kolostorkertekben leltek otthonra. A fekete ribizlit alig egy évszázaddal a piros változat után, a XVI. században kezdték termeszteni Európában. Tabernaemontanus, német patikus és botanikus az ezerötszázas években levét szájüregi gyulladásokra, ínygyulladásra, sőt, mint a mozgó fogak újbóli rögzítőjét ajánlja, de használták hólyagbántalmak és májbetegségek ellen is, szirupját pedig köhögés elleni szernek.
Magyarország, Lengyelország és Románia mellett jelentős exportőre a gyógynövénydrogként használt fekete ribizlinek. Jelenleg Új-Zéland évi 8000 tonnával a világ egyik legjelentősebb feketeribizli-termelője. Lakosai nem csak termelik, de naponta fogyasztják is munkájuk gyümölcsét, amellyel követendő példával szolgálnak számunkra is.

Pincészetünk tágabb udvarában több bokor is megtalálható, amelyekről, akár több, mint, egy kilónyi termés leszüretelhető.

 Valójában a fekete ribizli a hűvösebb, párásabb klímát szereti, gyakran szenved a forró száraz nyaraktól, ami korai levélhulláshoz vezet. Termesztésének hazánk a déli határa, a mi klímánknál melegebb területek nem alkalmasak a feketeribiszke termesztésére. Hangulatos, visszafogott ízekben adja vissza a gyümölcs lelkét.