Zweigelt - Kékfrankos Szőlő Natúr Borseprő Párlat 2012.

182.

2012/0414

AQUAVINICUM

NATÚR

BORSEPRŐ

Zweigelt - Kékfrankos cuvée
üvegben érlelve



Napok óta immár, hogy a Zweigelt - Kékfrankos cuvée törkölypálinkámmal foglalkozom. Őszintén megvallva azért is szeretem a szőlőt, mert ebből fantasztikus italok készíthetőek el ugyanabból az alapanyagból. Szüret után, a bogyózást követően, ha a kádról rögtön, vagy kis idő múlva leengedjük ennek levét, jó kis rózé bort kapunk, ha tovább erjesztjük a héján, akkor felejthetetlen vörös bor lesz az eredmény a lé leeresztése után. A visszamaradt törkölyt pálinkának kifőzve kaptuk a napokban bemutatott párlatokat, és ezzel nem ért végett ennek a szőlőnek a sorsa. A leeresztett bort rövidesen megfejtjük, egyszer-kétszer, majd meg is derítjük, ezen alkalmakkal mindig marad vissza némi seprő, amelyet szintén ledesztillálunk, akkor a most bemutatásra kerülő különleges párlatot kapjuk eredményül. Arra azonban ügyelnünk kell, hogy a borseprő tárolása során ne nagyon érintkezzen levegővel, mert egyrészt veszít az alkoholtartalmából, másrészt igen könnyen meg is romolhat. A seprő cefre sűrű massza többnyire ezért az üstbe töltéskor ajánlatos felhígítani, valamint a tankoláskor arra is figyelemmel kell lennünk, hogy általában igencsak felhabzik forráskor, tehát ne töltsük tele az üstöt, és ha lehetőségünk van rá, akkor szilikonnal akadályozzuk meg a habzást, amely a páracsőbe kerülve sok kellemetlenséget okozhat a későbbiekben. A legtöbb szakember szerint a fehér törköly és a fehér bor seprője értékesebb a vörösnél, én azonban úgy gondolom, hogy a vörös szőlő magja, amely tele van antioxidánsokkal, éppen ezekben az alapanyagokban tud legjobban kiteljesedni, és a legjobb egészségügyi hatást kifejteni, ha azt mértékkel fogyasszuk. Egy biztos, hogy ez a seprőpálinka üde színfoltot jelent a tiszta pálinkák palettáján. Érezhető a borseprő jellege és ezen belül a kékszőlő markánssága. Hova tovább a kékfrankos és a zweigelt házasításának minden előnyös tulajdonsága. Így például az üde tiszta illata, a tökéletes alapanyagra, a hibátlan elválasztásra és finomításra vezethető vissza. Természetesen fontos a megfelelő érlelés, pihentetés, valamint az alkoholtartalom optimális kiválasztása. Nem elhanyagolható a hidegen szűrés sem, mert egy rendkívül gazdag beltartalommal bíró párlattal állunk szembe, amelyet igen csak nehéz megfelelően stabilizálni.