Népi hiedelmek
XXXVII.
Március 22.
Laetáre és Beáta napja, a latin eredetű női név. Jelentése: boldog. Szűz Mária Boldogságos melléknevének a latin megfelelőjéből származik. A népi hiedelem úgy tartja, hogy ma már nem szabad téli munkára fecsérelni az időt. A kerti, a kinti munka fontosabb, sürgősebb, minél hamarabb hozzá kell fogni. Leginkább úgy tartották, hogy a nők számára guzsalyütő nap. Most már végképp fel kell hagyniuk a fonással, szövéssel, itt vannak a tavaszi munkák a nyakukon. Ha nincs is félben maradt kézimunkád, amit letehetnél, ezen a napon azért körülnézhetnél a telet megsínylő cserepes növények között, és elvégezhetnéd a tavaszi átültetéseket, metszést. Innentől kezdve a népi megfigyelés úgy tartja számon, hogy a jó időt visszafordítani sem lehet, mert később, ahogy a mondás tartja – „a márciusi hó akkor sem kívánatos, ha zsákban viszik át a határon!” Száma nincs a Böjtmás havához kötődő szokásoknak, a négyszáz éves csíziós könyv így jellemzi a terminust: „Ha e hónapban mennydörgést hallasz, szeles és bő időt jelent. Amennyi köd van márciusban, annyi zápor lesz az esztendőben, és amennyi hóharmat támad, annyi köd lesz Kisasszony (augusztus) havában. Az időt nyiladoztató Böjtmás hóban született gyermek serény, és minden dolgaiban gyors lesz, istenfélő, nagy igazságszerető, tökéletes, jámbor életű, nyájas, jó erkölcsű és bölcs, minden rendbeli dolgaiban fölötte okos és kedves az emberek között.” A népi hitvilág megkülönböztetett jelentőséget tulajdonított a mezei munkák előkészítésének, mágikus hiedelmek alakították a helyi szokásokat. Göcsejben például kenyérdarabkát kötöttek az eke szarvára, hogy Isten áldását nyerjék a termésre. Nyírségi szokás, hogy az első szántás földjét gyógyításra használták, fájós derekukhoz dörzsölték az emberek, de megkenték vele erősítőként a ló szügyét és az ökör nyakát is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése