Rigóvári Cabernet Franc Rozé 2010.

Rigóvári Cabernet franc Rozé

2010.

Félédes bor

Negyedik állomás

Az édesanya

Negyedik állomás, a kezdet már túl messze van, a vég pedig még túl messze. Sokszor szenvedünk, sokszor kínlódunk, ilyenkor a legjobb egyedül lenni, senkivel sem találkozni, leginkább pedig nem találkozni édesanyánkkal. Mert a gyermek szenvedése mindig az anya szenvedése is. A mi bukásunk, az ő bukása is, a mi felemelkedésünk, az ő felemelkedése is. De ott az anyja. A szeplőtlen, a szent, a kiválasztott, akinek végig kell néznie, végig kell szenvednie fiával együtt ezt a borzasztó utat. Kezdetektől fogva tudja, az ő útja is ez. A szenvedés útja. Ő a szenvedő anya, aki tehetetlen, de hisz, tudja, minden emberi fájdalom feletti az ő gyermekének fájdalma. Akit kiválasztottak erre az áldozatra. Ellenpólusok, szépség, önfeláldozás, mozgalmas indulatok, lángoló háttér. Mintha tűz gyúlna a szem belsejében. Fény és félárnyékok. Még kintről jön minden. Kérjük-e bor utunkon Szent János apostolt a borászok és borok védőszentjét, hogy utunkon áldásos védelme legyen rajtunk, hogy amit elfogyasztunk az ne kárunkra, hanem épülésünkre és egészségünkre váljék!

A 2009. évben nagy reményekkel álltam neki ennek a bornak a készítésének, de a hordó, amelybe került beteg volt, így a bor is átvette annak minden rossz tulajdonságát a forrás folyamán. Így aztán még jobban vártam emiatt az idei évet, hogy majd most megmutathassam. E szőlőt egy kollégámtól kaptam munka és segítség fejében, de láttam egész évben fejlődését és nehézségeit is. Szerencsére szüretkor én válogathattam a fürtök között, így amit haza vittem és a borom alapanyaga lett az elfogadható minőségű volt. Október 7.-én zajlott le a szüret és bogyózás után 17,5 must fokot sikerült mérnem benne, amely az idei évben nem volt rossznak mondható ennek ellenére azért a bogyózás után rögtön némi kénnel kezeltem a mustot. A bogyóról való leszedést sem kezdtem meg rögtön, hanem 12 órát vártam vele, hogy több színanyag oldódhasson bele. Fajtaélesztőt és tápsót is adtam hozzá, hogy a forrás biztosan és jól végbe menjen. Sajnos a forrással már voltak problémáim. Ennek megoldására természetesen csekély mennyiségű cukrot is kellett felolvasztanom a mustban, hogy a megfelelő alkoholtartalmat be tudjam állítani és némi hőt is vigyek az élesztőgombák számára. Azonban ez is kevésnek bizonyult, így egy hétig olajradiátorral melegítettem, mikorra beindult a forrás. Sokáig forrt, de nem túl erőteljesen, így azért maradt benne némi szabadcukor, ami viszont nem áll rosszul neki. Ebben az évben már nem hordóban, hanem reduktív technológiával készítettem és a kotyogó jól működött rajta. November 23.-án vettem le az aljáról és fejtettem meg először közepes kénnel. Műanyag úszófedeles tartályba került a bor vissza, hogy ott menjen végbe a tisztulás, az illat és íz aromák kialakulása. Két héttel a fejtés utáni kóstoláskor, nemcsak illataira, zamatára, hanem színanyagára is elégedetten bólinthattam. Az így készített bor friss, üde, virgoncan vidám lett. Jéghidegen felszolgálva a tavaszi, nyári délutánok, esték kedélyes beszélgető bora. A rozé akár „jokerként” is megállja a helyét, amennyiben egy egész étel sor kísérőjeként választjuk. Félédes, jó minőségű, extraktjaiban virágosan üde bor várható belőle.

Azért állítottam a negyedik állomásra, mert ez a bor az édesanyákra emlékeztet, de azon túl még minden hölgyre is, akiknek jó szívvel tudom kínálni, bú és baj felejtőnek. Azokra az időkre is, amikor fiaik miatt kicsit búslakodniuk kell. Egyszerre öröm és bánat ez a bor. A találkozás miatt mindig öröm, amikor gyermekünkkel futunk össze, de a körülmények miatt lehet szomorú is, hiszen azóta: sírva vigad a magyar. Menjünk hát neki, mert kell a pohár másnak is! – mondta egy régi kedves ismerősöm, ezzel biztatva mindenkit a borfogyasztás kultúrájának elsajátításához.

Jó egészséget minden borhoz!

Rigóvári Merlót Siller 2010.

Rigóvári Merlót Siller

2010.

Száraz bor

Harmadik állomás

Az elesés

Ez a két állomás közötti útszakasz is a gyermekkorunkat idézi fel emlékezetünkben. Arra a gyermekkora, amikor az első bizonytalan léptekkel sikerül a mászás után már mennünk, de aztán a siker után gyorsan érkezik is az elbukás, az elesés. Itt is ez történik: A vállunkra helyezett, nehéz keresztel nem is hittük, hogy elindulhatunk, de amikor az fogcsikorgatva mégis sikerül, alig örülhetünk e sikernek és máris jön a keserves felismerés, a kegyetlen valóság és már zuhanunk is vissza oda abba a porba, amelyből még éppen az imént emelkedtünk fel. Az elkeserítő csalódás verejték cseppjei zuhannak arcunkba, és torkunk megtelik a föld porának sarával. Kérjük-e bor utunkon Szent János apostolt a borászok és borok védőszentjét, hogy utunkon áldásos védelme legyen rajtunk, hogy amit elfogyasztunk az ne kárunkra, hanem épülésünkre és egészségünkre váljék!

A 2009. év jelentette igazán az első olyan komoly évet, amikor már többféle bort is készítettem. Ennek az évnek a legsikeresebb bora pedig éppen ez a Merlót siller lett a borversenyen a maga ezüstérmével. Ez a siker pedig igazából egy félresikeredett vörösbor eredménye volt, amelyet főnökasszonyom ötletének köszönhettem. Ez a fajta előélet nem megkerülhető akkor sem, amikor az idei évben ennek a bornak az elkészítéséhez fogtam. Ezt a szőlőt, amely a komám ültetvényéről való szintén én metszettem, de utána kissé elhagyatott sors várt rá. Sikerült azonban válogatnom róla maximálisan egészséges és bornak való szőlőfürtöket. Szeptember 25.-én került sor ennek a francia származású szőlőnek a leszedésére. 16-os must fok nem jelentett valami kiemelkedően magas cukortartalmat a sok esőzés következtében. Mivel magán az ültetvényen volt némi betegség is ezért a bogyózás után rögtön némi kénnel kezeltem a mustot. A bogyóról való leszedést sem kezdtem meg rögtön, hanem 24 órát vártam vele, hogy több színanyag oldódhasson bele. Fajtaélesztőt és tápsót is adtam hozzá, hogy a forrás biztosan és jól végbe menjen. A beindulással ebben az esetben nem volt gond, igaz nem forrt túl intenzíven, de három hétig megállás nélkül. Természetesen csekély mennyiségű cukrot is kellett felolvasztanom a mustban, hogy a megfelelő alkoholtartalmat be tudjam állítani. Ebben az évben is reduktív technológiával készítettem és a kotyogó jól működött rajta. Október 23.-án vettem le az aljáról és fejtettem meg először közepes kénnel. Ezt a bort azonban forráskor is tölgyfahordóban tartottam és a fejtés után is odakerült abba vissza, mert a tölgyfahordós érlelés jót tesz a benne megtalálható aroma, illatanyagoknak és beltartalmának, karakterének fejlődésének. Két héttel a fejtés utáni kóstoláskor, nemcsak illataira, zamatára, hanem színanyagára is elégedetten bólinthattam. Árnyalataiban világosabb siller jött létre, de az érlelés folyamán bízom benne, hogy visszavesz a sötétségéből. Száraz, jó minőségű, extraktjaiban kiváló bor várható belőle.

Miért pont a harmadik állomásra ajánlottam ezt a boromat? Az elesés, a porba hullás állomásán jól tesszük, ha mi is nagyon figyelünk lépteinkre, mert ha nem figyelmezünk csak egy pillanatra is, bűneink súlya fölénk kerekedik, és a porba sújt bennünket. Ez a bor arra is emlékeztet bennünket, hogy ne bízzuk el magunkat, mert nagyon könnyen megjárhatunk, és akkor önérzetünk is porba fog hullani. Menjünk hát neki, mert kell a pohár másnak is! – mondta egy régi kedves ismerősöm, ezzel biztatva mindenkit a borfogyasztás kultúrájának elsajátításához.

Jó egészséget minden borhoz!

Rigóvári Kékfrankos Rózé 2010.

Rigóvári Kékfrankos Rozé

2010.

Félszáraz bor

Második állomás

A kereszt

Olyan ez, mint amikor véget ér a gyermekkor és hirtelen felnőve az élet minden terhe a nyakunkba szakad. Nem elég, hogy már eddig is megkínoztak, testünket elgyötörték és legjobb lenne már talán semmit nem érezni, legjobb lenne talán már, ha véget érne minden, ami ehhez a földi léthez ezer fájdalommal, ezer kínnal összeköt. A lábak gyengék, rogyadoznak, a gerinc, majd összeroppan a mérhetetlen súly alatt. Olyan, mintha gyökeret eresztetünk volna, tartani még úgy, ahogy bírjuk, de megindulni az már szinte elképzelhetetlen. Véres szemmel feltekintünk a hegyre, fogaink összepréselve az akarat mégis mindig megindít. Kérjük-e bor utunkon Szent János apostolt a borászok és borok védőszentjét, hogy utunkon áldásos védelme legyen rajtunk, hogy amit elfogyasztunk az ne kárunkra, hanem épülésünkre és egészségünkre váljék!

A tavalyi év másik igen jól sikerült bora lett az ebből a fajtából készült rozé. A borversenyen az akkor bronzérmet kapott és azt a feleségemnek is ajánlottam. Viszonylag könnyű dolgom volt vele, mert ezt már akkor is reduktív módon készítettem és fahordós érlelésben sem volt része, hanem műanyag tartályban tároltam. A kékfrankos szőlő környezetünkben igen kedvelt, fajta, nagy területen folyik a termesztése. Az idei év azonban, mint már sokszor említettük más volt, mint a tavalyi. Komoly küzdelmeket kellett folytatni a gombabetegségek ellen, hogy a sok csapadék és a kevés napfény ellenére meg tudjuk őrizni azt a szüretig. Erre szeptember 30.-án került sor és kifejezetten rozénak szedtem, válogattam le. Ennek köszönhetően 17-es must fokkal sikerült lebogyóznom és feldolgoznom. Nagyon minimális mennyiségű cabernet francot is raktam hozzá, de ez nem haladta meg a teljes mennyiség 5%-át. Fajtaélesztőt és tápsót is adtam hozzá, hogy a forrás biztosan és jól végbe menjen. A beindulással ebben az esetben nem volt gond, igaz nem forrt túl intenzíven, de három hétig megállás nélkül. Természetesen csekély mennyiségű cukrot is kellett felolvasztanom a mustban, hogy a megfelelő alkoholtartalmat be tudjam állítani. Ebben az évben is reduktív technológiával készítettem és a kotyogó jól működött rajta. November 4.-én vettem le az aljáról és fejtettem meg közepes kénnel. Ismét úszófedeles tartályba került vissza, hogy megfelelően megtisztuljon és érni kezdjen. Két héttel a fejtés utáni kóstoláskor, igen zamatos, friss virágillatokkal rendelkező, de természetesen még fiatal bor tárult elém. Félszáraz, jó minőségű, extraktjaiban jó bor várható belőle.

A második állomáshoz ajánlom ezt a bort, mert innentől kezdve valóban nehéz terhek fognak a kóstolónak a vállaira nehezedni. Visszaútra már nincs lehetőség és akár milyen nehéz is tovább kell indulni. Most nehéznek gondoljuk a próbát, de később, majd visszagondolva erre a pontra rá fogunk jönni, hogy az mennyire könnyű is volt, ahhoz képest, ami későbbiekben ránk vár. Az idei évben a rozé és sillerborok várhatóan jobban szerepelnek, mint a vörösek. Ez a rozé mindenképpen méltó arra, hogy teherként vállunkra vegyük, és magunkkal vigyük a jövő év folyamán. Menjünk hát neki, mert kell a pohár másnak is! – mondta egy régi kedves ismerősöm, ezzel biztatva mindenkit a borfogyasztás kultúrájának elsajátításához.

Jó egészséget minden borhoz!

Rigóvári Királyleányka 2010.

Rigóvári Királyleányka

2010.

Száraz fehérbor

Első állomás

Az ítélet

Már reggel van, az idő jó társaságban gyorsan repül, a rosszban pedig ólomlábakon vánszorog. Elkezdődik hát az, aminek el kell kezdődnie, most már nincsen visszaút. Ott állunk mindenki előtt, akinek kíváncsi és gunyolodó tekintete elöl, el nem bújhatunk. Szemrevételeznek tetőtől talpig, fölénk hajolnak, megkóstolnak. Az ítélet lassan, de biztosan bekövetkezik. Mi pedig nem tehetünk mást, mint bűneink és hibáink miatt lehajtott, vérző fejjel várjuk azt, amit ránk mérnek. Megérdemeljük-e vagy sem az senkit sem érdekel már. A tömeg és a hisztéria mindent magával sodor. Kérjük-e bor utunkon Szent János apostolt a borászok és borok védőszentjét, hogy utunkon áldásos védelme legyen rajtunk, hogy amit elfogyasztunk az ne kárunkra, hanem épülésünkre és egészségünkre váljék!

Már a tavalyi évben is nagy sikerrel készítettem ezt a fehér bort. Nem volt könnyű, mert nagyon nehezen akart megtisztulni, de ma már több tapasztalattal készítettem és ez meg is látszik, és meg is érződik rajta. Ősi magyarfajta, amely Erdélyből származik. Vele voltam a metszéstől egészen a szüretig, amely szeptember 13.-án esett meg. Másik évben ilyenkor már csúcs mustfoka lett volna, de idén a rengeteg eső miatt csupán 15 must fokkal sikerül leszüretelnem. Egy kevés kis zalagyöngye is kerül bele, ahogy a tavalyi évben is. Gyorsan és jól forrt a reduktív technológiának köszönhetően. Ennek ellenére ezt a bort kezdettől fogva fahordóban erjesztettem. Október 22.-én közepes kénnel fejtettem meg negyven napra a szüret után. Illat és zamat anyagaiban halványabb lett, mint az előző évben, de a szigorú technológiai fegyelemnek köszönhetően ugyanazokat a virágillatokat hozta felszínre, mint tavaly. Száraz, kiváló minőségű és beltartalmú bor készült belőle.

A bevezetőben kóstolt cuvée egyik alapja ez a bor azzal a különbséggel, hogy amit abba raktam az nem erjedt hordóban, hanem műanyag tartályban. Ez a bor kiválóan alkalmas az ítéletre és elbír minden kritikát. Jó szívvel tudom ajánlani fogyasztását. Azonban nagyon figyelni kell rá, mert italossága mellett, könnyen rossz útra vezeti fogyasztóját, elcsábítja, ahogy az egy jó és szép királylányhoz illik. Az első állomás egy fajta csúcs, ahogy ez a bor is minden magyar ember számára. Innen már lefele haladunk, innen már csak nehézségek következnek, óvatosak legyünk nehogy megszédüljünk. Menjünk hát neki, mert kell a pohár másnak is! – mondta egy régi kedves ismerősöm, ezzel biztatva mindenkit a borfogyasztás kultúrájának elsajátításához.

Jó egészséget minden borhoz!

Rigóvári Fehér Cuvée 2010.

Rigóvári Fehér Cuvée

2010.

Bevezető

a borút állomásai elé.

Éjszaka van, de lassan már kezd hajnalodni. A Gethsemani-kertben vagyunk, imádkozzunk, készülődünk a nagy útra, ahogy címke képén is látható megjelenik egy angyal és még mások alszanak, nekünk elhozza a keresztet. Innen kezdődik mindenút a kereszt ígéretétől, a kereszthalálon át a mennybemenetel dicsőségéig. Adjunk hálát Mennyei Atyánknak, Megváltó Jézus Krisztusunknak, a Boldogságos Szűz Máriának a Magyarok Nagyasszonyának, Szent Józsefnek a családok oltalmazójának és Szent Mihály arkangyalnak, aki a mennyből oltalmazza földi zarándokútját járó emberiséget. Kérjük-e bor utunkon Szent János apostolt a borászok és borok védőszentjét, hogy utunkon áldásos védelme legyen rajtunk, hogy amit elfogyasztunk az ne kárunkra, hanem épülésünkre és egészségünkre váljék!

A tavalyi évben ilyen házasítású bort nem készítettem. Két összetevője van ennek az italnak fele-fel arányban. Az első a francia chardonnay bor, a másik pedig az ősi magyarfajta a királyleányka bor. A házasítás az első fejtés alkalmával végeztem el október 22.-én közepes kénnel kezelve. A reduktív technológiával készült bor, műanyag úszófedeles tartályban tisztul jelenleg. Illat és zamat anyagaiban kiválóan egyesítik előnyös tulajdonságaikat, jól kiegészítik egymást, hogy az érés folyamán minden bennük rejlő fűszerezettséget felszínre tudjanak hozni.

Nem véletlen, hogy a borút bevezető állomásához ezt a bort ajánlom, mintegy kedv és étvágyhozónak, hogy a kóstolgatás megfelelő lelkiállapotba emelje minden résztvevőjét. Innen kezdve egy új élet és egy új nap kezdődik, olyan, amely felejthetetlen lesz mindenki számára, aki veszi a bátorságot, hogy részt vegyen benne. Menjünk hát neki, mert kell a pohár másnak is! – mondta egy régi kedves ismerősöm, ezzel biztatva mindenkit a borfogyasztás kultúrájának elsajátításához.

Jó egészséget minden borhoz!

Hevített Italok

Hevített Italok

Nálunk Magyarországon leginkább elterjedt és hagyományokkal bíró ilyen itala a forralt bor.

A forralt bor megfoghatatlan kategória. A népi hagyományok, az ősi receptek, a tájanként eltérő szokások és nevek alapján csupán egyet állíthatunk biztosan. Mindegyik meleg, és mindegyikben van bor. Hogy azon kívül még mi mindent tesznek bele? Fűszerek sokaságát, cukrot, gyümölcsöket, sőt azok levét, magokat, stb. Lehet továbbá vízzel vagy teával hígítani, de azt sem tiltja törvény, hogy éppen ellenkezőleg különböző erős, ízes vagy édes szesz neművel dúsítsák alkoholtartalmát és hatásosságát.

A forralt borok készítésénél az első és legfontosabb szempont, hogy kifogástalan minőségű, mellékíztől mentes bor legyen az alap. A bor fajtájának kiválasztásának csak az ízlésünk szab határt, erre iránymutató szabály nincs.

A borongós, sötét, hideg napok és a karácsonyi vásárok ideje. Mi más deríthet minket jobb kedvre ebben a szomorkás időben, ha nem egy pohár meleg, fűszeres forralt bor!? A forralt borban az a jó, hogy tradíciója és szezonjellege ellenére számos helyen fogyasztható: kortyolhatjuk egyedül, forró fürdőzés közben, takaró alatt a meleg szobában, baráti társasággal, párunkkal a karácsonyi vásáron a sültkolbász mellé vagy síelés közben pihenésképp.

Oldalamon meg található lesz egy-két recept, hogy otthon saját kezűleg is elkészíthessük e nemes ital meleg változatát. A másik ilyen ital, amelyet nálunk nem nagyon használnak, de az esős, hűvös Angliában annál inkább az a puncs, amelynek hatása legalább annyira hatékony, mint a mi forralt borunké. Az pedig erősen téves eszme, hogy a hölgyek például a forralt bor ritkán fogyasszák. Ha azonban még sem akarunk ettől az erősen téves eszmétől megszabadulni, akkor mindenféle képen ajánlom a hölgy olvasóknak, hogy bátran próbálják ki az Angliából származó puncs italokat, mert ott azokat még az előkelő hölgyek is előszeretettel fogyasztják.

Angol filmekből és könyvekből lehet ismerős a puncs mint ital, mert a puncstorta és - fagylalt egészen más, mondhatni távoli rokonságban vannak csak egymással. A XVI. század végén, Kelet-Indiából terjedt el, az ottani britek kedvelt itala volt, nevét egy hindi szóból, a 'panch'-ból kapta, ami ötöt jelent, a puncs ugyanis öt összetevőből áll: alkoholból, cukorból, citromból, vízből és teából (vagy fűszerekből). Először bort vagy konyakot használtak hozzá, majd miután elindult a rumkereskedelem Jamaicával, megjelentek a rum-puncsok. Ma talán ez a legismertebb változat.

Ebben az alcsoportban megjelenő italaimat ajánlom figyelmükbe főleg ilyenkor télvíz idején.

Kis mennyiségben jó egészséget kívánok!

Aromaticorum

Aromaticorum

Mit is jelent ez a szó? Az első szótagból már következtethetünk is rá, hiszen az aroma szó jól ismert minden ember számára. Ételeink és italaink megkülönböztethetőségét éppen az aromáknak, az egyedi ízeknek köszönhetjük. Az egyik legfontosabb csoport az aromáké és ízfokozóké, amelyek a megadott definíció szerint "ízt és illatot kölcsönöznek az élelmiszereknek, így a mi esetünkben az italoknak és elnyomják az ízbeli hibákat, növelik az áru élvezeti értékét". Aromák szinte minden élelmiszerben találhatók. Az egészséges életmód jegyében egyre több vásárló részesíti előnyben (és szerencsére gyártó is) a természetes adalékokat, aromákat tartalmazó élelmiszereket. A Magyar Élelmiszerkönyv [2] ide vonatkozó fejezete pontosan leírja, hogy mi a különbség a szintetikus vagy mesterséges, a természetazonos és a természetes aromák között. Ezek szerint "az aromaanyag ízesítő tulajdonsággal rendelkező meghatározott kémiai anyag." A természetes aromát például megfelelő fizikai (desztillációval, oldószeres kivonással) vagy enzimes, illetve mikrobiológiai módszerrel, emberi fogyasztásra alkalmas nyers-, vagy szokásos élelmiszer-technológiai eljárásokkal (pl. szárítással, pörköléssel, fermentálással) nyerik ki a feldolgozott növényi vagy állati eredetű anyagokból.

E fentiekből már elképzelhetjük, hogy az én ital rendszeremben miről is lehet szó, ha valaki még sem értené még tisztán, akkor annak részletezném. Olyan fűszerezett anyagokkal készített italokról van szó, amelyeket ezen túl két alcsoportra osztok tovább még pedig a hűtött és hevített italokra. Előbbi esetében különböző koktélok, utóbbi esetben pedig forralt borokról, puncsokról van szó. A jellegzetes fűszerek az italokban, jellegzetes aromákat is jelentenek egyben és ezen esetekben nem feltétlenül az adott fűszerek, vagy alapanyagok gyógyászati oldala van kidomborítva, sokkal inkább az ízek és aromák finomságai, jellegzetességei.