Szeptember 9. csütörtök

Bátai Zalagyöngye Fehérbor


Egész éjjel és hajnalban zuhogót az eső, dörgéssel és villámlással. Így dolgozni csak két óra késéssel indulunk ki az emberekkel. A határt járva és a különböző fajtájú szőlőket figyelve megállapítható, hogy a négy napja tartó esős-ködös időjárás visszafordíthatatlan folyamatokat indított el a szőlőkben. A bogyók túlnyomás alá kerültek és a fülledt melegben megindult kinyílásuk. A penész, a botritisz szinte minden fajta ültetvényben felütötte a fejét. A legsúlyosabb a helyzet a rothadásra érzékeny fajtáknál, illetve azoknál az ültetvényeknél, ahol elmaradt a zöld munka több fázisa is a spórolás jegyében. A kadarka és a bíborkadarka annyira beindult, hogy a délután folyamán kénytelenek vagyunk bepermetezni azokat rothadás ellen egy hét alatt immár másodszor, ha még szeretnénk róluk szüretelni. A fehér szőlők helyzete is megpecsételődött, itt a permetezés már nem jöhet szóba az érés miatt, így itt neki kell állni sürgősen szüretelni.
Ezt kellett tennem a zalagyöngye szőlővel is. Ebéd után sikerül belőle összeszednem 127 kg-ot és még 7 kg királyleánykát tettem melléje. A fürtök gondosan válogatottak voltak, így abban sem penészes, sem lisztharmatos fürt nem volt. Otthon a mérés után elkezdtem a bogyózását a szőlőnek. A kocsány eltávolítása után, összecsömiszöltem a kádban a zúzott bogyókat, majd következett a must fokának bemérése. Sajnálatos módon csupán 15 fokos lett a must. A bogyók még elég kemények voltak, így úgy határoztam, hogy 16 órát állni hagyom a mustot és csak aztán kezdem el a sajtolását.

Szeptember 8. szerda

Bátai Vilmoskörte Pálinka


A mai nap reméltem, hogy nem kell dolgoznom menni, de a reményeim reggel szertefoszlottak, mert eső nem esett, de a köd annál vastagabban terült a sárközre. Az egyik ültetvényt kombájnal szüretelték le és elég sokat elhagytak, így azt átböngészve sikerült három vödör zalagyöngyére szert tennem. A munkából hazaérkezve első dolgom a Bajáról meghozott borosüvegek kirakása volt. Ekkor már esett az eső lelkesen. Az üres üvegek kirakása után, a bepalackozott királyleányka 132 üveg bora került az autóba és azt ki is vittem a szénás-sori pincébe, ahol bekerült a trezorba. A lepalackozott boraim közül eddig ebből maradt meg a legtöbb, igaz ebből is volt a második legtöbb bor. Az estét ezzel még nem fejeztem be, mert még a 11. hordó vilmoskörte pálinkát is összedaraboltam cefrézésre előkészítve, de még nem beindítva az erjedést.

Szeptember 07. kedd

Vilmoskörte Pálinka


Kevés olyan fajta gyümölcs volt idén, amelyből komoly mennyiséget tudtam összeszedni, de a körte és a szilva ezek közé tartozik. Ma körtéből 35 kg-ot sikerült összeszednem, míg besztercei szilvából 15 kg-ot. Nem is annyira ezt dolgoztam fel cefrének ma, hanem, amit tegnap szedtem össze, azt sikerült egy 54 literes edénybe beledarabolnom és hogy az íze ne legyen egy síkú a besztercei szilvából is tettem hozzá. Így ennek a hordónak ez lett az összetétele:

1 kg őszibarack
8 kg besztercei szilva
41 kg vilmoskörte
-----------------------------------
50 kg összesen


Sikerült a Szeszfőzdével is beszélnem, akik elmondták, hogy 28.-ától érvényes az új törvény és így a főzés díja mindössze 850 Ft. lesz literenként. Úgy is határozunk feleségemmel, hogy addig nem főzetünk ki újabb gyümölcs cefrét, majd csak akkor.

Szeptember 07. kedd

2009-es Rigóvári Bikavér


A mai munkanap már sokkal frissebben indul annak ellenére, hogy a földig érő ködben alig találok ki a határba. Itt ismét összeszedem a lehullott körtéket, majd természetesen szedek egy másfél vödör besztercei szilvát is, de ezt már a fáról. Ebből többet is szedtem volna, hanem kezd el ismét esni az eső, pedig most ez egyáltalán nem hiányzott senkinek sem. Haza menve a határból otthoni munkák végzésének fogok neki. Az utolsó előtti palackozásra váró borunk a 2009-es Rigóvári Bikavér, amelynek neki is kezdek az előkészítésének, hogy vasárnap belehessen ezt is a palackba zárni. Legnagyobb meglepetésemre a hordóból való kifejtéskor elég sok bor kijön abból, igaz, hogy elég sok alja is lesz, amelyet beleöntök a kilencedik vilmoskörte cefrébe. Körülbelül 175 liternyi vörös házasítású bort kénezek le és zárok le, hogy azt öt nap múlva palackozáskor bontsam fel. Természetesen mindet nem akarom üvegbe rakni, hogy lehessen miből fogyasztani is, illetve eladni, ha valaki nem palackost kér. Ez a legnagyobb hordóm, így elég kihozni a zsúfolt pincéből, présházból. Kimosni sem könnyű, hát még megszárítani ilyen esős, párás időben. Amíg ez szárad elkészítem a tizedik hordó körtecefrét. Amikor a hordó nagyjából megszáradt apósommal visszaviszem a pincébe és feltöltöm kénes vízzel. Elmosogatom a felhasznált eszközöket és elhatározom, hogy 150 boros palackot fogok holnap Baján vásárolni.

Szeptember 06. hétfő

Rigóvári Királyleányka


Két igen nehéz szürettel telt nap után ma hajnalban még tisztogatni indultunk kis csapatunkkal. Nemcsak az idő telt ólom lábakon, hanem az emberek léptei is ólomléptekké lettek. Aztán szinte megváltásként megérkezett az eső, a hideg hajnal után. A vasút menti elhagyott parlag erdőben sikerül egy nagy vödör körtét összeszednem még, majd szintén a vasút mellett, de a másik irányban besztercei szilvákat gyűjtök össze.
Hazaérkezve azonnal neki állok a fehérboros palackok kénes vízbe mártásához. Kell egy kis meleg víz bele, mert a kezeim majd le fagynak benne. A szüretelő ládába 34 palack fér, egy ilyen rekesszel rakok bele ázni, majd egy fél órával később kiszedem ezt a 34 palackot és fejjel lefelé sörös rekeszekbe rakom kicsurogni. Másik 34 kerül a vízbe a helyére, majd ismét fél óra múlva a kicsurgott palackokat visszaállítom a helyükre a szüretelő ládába. A második 34-et kirakom ismét csurogni, majd a harmadik 34-et beleteszem a vízbe ázni. Ekkor kezdem meg a királyleányka tavalyi fehér borom palackozását, amelyet két napja kezeltem le szénsavval. Miután az első rekesz betöltésre került, az elkezdet folyamatot tovább göngyölítettem. Az eredmény 132 palack fehérbor, amelyet szüretelő ládákban behordtam a pincébe, hogy két napig a talpán állva a dugó feltudja venni az üveg formáját, majd utána elfektetve kerül tárolásra a szénás-sori pincénkben.

Augusztus 24. kedd

Rigóvári Merlot Siller


Ez a borászatom eddigi legsikeresebb bora, már mint, ahogy azt zsűrik értékelték. Szintén Július 7.-én történt meg ennek a bornak is a derítő anyaggal való ellátása. Időszerű volt már tehát ennek is a megfejtése. Ezt azonban most már úgy akartam elvégezni, hogy ne a hordóba kerüljön vissza, hiszen ebben a tölgyfa eszközben már több mint kilenc hónap eltöltött. Tehát a kifejtett anyagot egy ideiglenes műanyag hordóban helyeztem el és abban történt meg a kénezése, hogy őt nappal később elvégezzem e megpihent, lecsillapodott bornak a palackba töltését. Ebben az üvegben aztán végleges helyére kerül és fogyasztásra onnan történik. A megüresedett hordót azonnal tiszta vízzel kimostam, kiszárítottam, majd külsőleg is alaposan lesikálva visszahelyeztem helyére a pincébe, ahol kénes vízzel ismét csurdig feltöltöttem, hogy egészen az új bor belehelyezéséig ebben a folyadékban készüljön fel az új bor fogadására. Ezt a módszert most tanultam Sörés András borásztól. A következő öt nap alatt lesz időm felkészülni a palackozásra. A beszerzett vörösboros palackokat a palackozás napján fogom előkészíteni.

Augusztus 23. hétfő

Rigóvári Kékfrankos Rozé


Igaz, hogy a gyümölcs cefre készítés közepén tartunk pincénkben, de közben nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a tavalyi boraink már jól összeértek és letisztultak a pincében a hordókban. Ennek eredményeként és nem elhanyagolható tényezőként természetesen a közelgő idei szüret okán ezen a téren is meg kellett kezdenem a munkát. A július 7.-én elvégzett derítés után augusztus 5.-én megfejtettem a kékfrankos rozé borom maradékát. Ezen a napon pedig szénsavat adtam hozzá, hogy majd két nappal később bepalackozzam a megmaradt mennyiséget. A bronzérmes bor érdemesült arra, hogy abból valamennyi megmaradjon még az elkövetkezendő évre is, hogy megfelelő alkalomkor elővéve eszünkbe jussanak a hozzákapcsolódó szebbnél szebb emlékek. E bort a feleségemnek készítettem és ajánlottam a Rigóvári sorozatban és az ő nevén futott a helyi borversenyen is, ami szép oklevelet hozott a számára, így már nemcsak az egykori keszeg-fesztiválon elért halsütő verseny arany érme, és halpucoló verseny ezüst érme füződik a nevéhez, hanem ez is. Sőt, majd ha ismét halsütő versenyen indulunk arra bátran vihetjük és ajánlhatjuk fogyasztásra a 2009-es évjáratú bronzérmes kékfrankos rozéját is.