Rigóvári Királyleányka
Két igen nehéz szürettel telt nap után ma hajnalban még tisztogatni indultunk kis csapatunkkal. Nemcsak az idő telt ólom lábakon, hanem az emberek léptei is ólomléptekké lettek. Aztán szinte megváltásként megérkezett az eső, a hideg hajnal után. A vasút menti elhagyott parlag erdőben sikerül egy nagy vödör körtét összeszednem még, majd szintén a vasút mellett, de a másik irányban besztercei szilvákat gyűjtök össze.
Hazaérkezve azonnal neki állok a fehérboros palackok kénes vízbe mártásához. Kell egy kis meleg víz bele, mert a kezeim majd le fagynak benne. A szüretelő ládába 34 palack fér, egy ilyen rekesszel rakok bele ázni, majd egy fél órával később kiszedem ezt a 34 palackot és fejjel lefelé sörös rekeszekbe rakom kicsurogni. Másik 34 kerül a vízbe a helyére, majd ismét fél óra múlva a kicsurgott palackokat visszaállítom a helyükre a szüretelő ládába. A második 34-et kirakom ismét csurogni, majd a harmadik 34-et beleteszem a vízbe ázni. Ekkor kezdem meg a királyleányka tavalyi fehér borom palackozását, amelyet két napja kezeltem le szénsavval. Miután az első rekesz betöltésre került, az elkezdet folyamatot tovább göngyölítettem. Az eredmény 132 palack fehérbor, amelyet szüretelő ládákban behordtam a pincébe, hogy két napig a talpán állva a dugó feltudja venni az üveg formáját, majd utána elfektetve kerül tárolásra a szénás-sori pincénkben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése