738.
2014/1130
AQUAVINICUM
NATÚR
GYÜMÖLCS
Mariska Őszibarack
üvegben érlelve
A vasárnapot nyilvánvalóan nem kell senkinek
különösen bemutatni, még azoknak sem, akik a pálinka világában élnek, vagy
éppen a körül forognak. Ha viszont már a hét minden napját kicsit kibeszéltem,
akkor legyen ez így a vasárnappal is, amely nálunk mindig a hálaadás napja. Az
a nap, amikor a templomban hálát adunk minden azon a héten történt jó és rossz
dologért egyaránt. Lehet, hogy ezt kicsit sokan furcsálják, pedig higgyük el,
hogy ha csak jó dolgok történnének velünk, akkor elveszítenénk nagyon gyorsan
realitás érzékünket, és ezzel együtt a helyes értékítéletünket is. Mégis a mai
napon nagyon sok mindenért hálát kellett adnunk, hiszen ismét advent van,
közeledik a karácsony a család ünnepe, és ezen felül, még András-nap is van,
amikor is meg kell emlékeznünk bérmakeresztapámról András atyáról, aki először
kapcsolatba hozott a pálinkával. Továbbá Sőrés Andrásról is, aki pedig a borok
szeretetére és készítésére tanított meg. A ködös, párás idő nem könnyítette meg
az ünnepi hangulat kialakulását, de azért a lecsorgó őszibarack pálinka illata
sokban hozzájárult ahhoz, hogy mégis kialakuljon. Tudom, hogy már sokat írtam
és beszéltem az őszibarack viszonyáról velem, így nem akarom ezt újfent
elismételni, de azért néhány történetet, anekdotát elmondanák, hogy amikor
kóstolgatjuk tudjunk miről beszélni. Eredeti hazája Kína északi és középső területein van, ahonnan a
"selyemúton" hozták el először Perzsiába, majd Görögországon
keresztül a Római Birodalomba. Európában először mediterrán kolostorkertek
különleges növénye volt, majd a kereszténység terjedésével párhuzamosan lett
kedvelt egyre több országban. A barack belső magja mérgező amygdalint
tartalmaz. Éretlen magos gyümölcsét, levelét, gyökerét és gyantáját
gyógynövényként is hasznosították, a fejfájás és köszvény javulását várták
tőle. Nálunk a XVI. századtól jelent meg, s kezdték termeszteni. Igazi
népszerűségét a szőlők filoxéra-járványának köszönheti, amikor a parlagon
maradt területeket őszibarackossá alakították. Elterjedési területe nagyjából
megegyezik a szőlőével, a meleg, enyhe telű területeket kedveli. A
kajszibaracktól megkülönböztetendő egyszerűen csak baracknak hívták, s csak az
augusztus-szeptemberi érésű magvaváló fajták elterjedésével ragadt rá az
"őszi" jelző.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése