Cigánymeggy

Cigánymeggy

Vannak olyan honos gyümölcsök, melyekről alig tudunk valamit. Esszük, fogyasztjuk, vagy éppen lazán kirekesztjük, mert azt sem tudjuk mi fán/bokron terem. Nézzünk körül egy kicsit, hiszen van néhány roppant egészséges és ok nélkül mellőzött hazai gyümölcs, amik bizony figyelmet érdemelnek! A Kárpát-medence síkságain és hegyvidékén sokféle gyümölcstermő növény él vadon. Ilyenek például az erdei és a mezei szamóca, a málna, a szeder, a som, a kökény, a vadrózsa, a berkenye, a bodza. Sok örömet szereznek a vidéket járó és ott dolgozó embereknek a vadkörte, a vadalma és a vadcseresznye érett, zamatos gyümölcsei is. Ebbe a növénycsoportba tartozik a vadmeggy (Cerasus vulgaris) is, amely elhullatott, érett gyümölcsének a magjából kelnek ki azok a magoncok, amelyek - kedvező körülmények között - gyümölcsöt érlelő fákká terebélyesednek. Biztos vagyok abban, hogy nincs ma Magyarországon olyan magára valamit is adó kereskedelmi főzde, amelynek kínálatában ne szerepelne az ebből a gyümölcsből készült pálinka. Pedig meggy fajtákból igazán különlegesek közül van lehetőségünk válogatni. Ilyenek például a vadmeggy, csepleszmeggy, sajmeggy, vagy a zselnicemeggy, mind más jellemzőkkel ruházzák fel nemes meggyfajtáinkat, míg a cigánymeggy, pedig önmagában is valódi hungarikum. Feltehetően magyar eredetű fajtakör. Általában minden apró fekete meggyet Cigánymeggynek neveznek, akár magról kelt, akár sarjról szaporított. Ezért a fajtakör tagjai nagy változatosságot mutatnak. Érési idejük június közepétől 2-3 hetes időszakot fed le. Különösen a biotermelés szempontjából érdemel figyelmet egy "félvad" meggyfajta, a cigánymeggy, amelynek a gyümölcse szabályos, kissé nyomott gömb alakú, sötét-bíborpiros, festőlevű, jellegzetes meggyzamatú, nagy sav- és szárazanyag tartalommal rendelkezik, ezért üdítőital és szörpgyártására kiválóan alkalmas. Gyümölcse kisméretű (3-4 g), átlag átmérője 14-20 mm. Alakja gömb, héja sötétbordóra színeződik, húsa puha, erősen festőlevű, magas sav- és szárazanyag-tartalommal. Kocsánya hosszú, pálhaleveles, a gyümölcstől szárazon válik, ezért géppel is jól rázható. Kőmagja nagyon kicsi. Fája középerős növekedésű, ágrendszere szétterülő, lecsüngő, gallyazata vékony, kuszált, koronája sűrű, gömb alakú. Virágzási időben is nagy a változatosság. Termékenyülési viszonyaik is eltérőek, megtalálható az önmeddőtől az öntermékeny változatig minden átmenet. Ma már csak az öntermékeny változatai szaporíthatók. A Cigánymeggy 7 és a Cigánymeggy 59 klón 1978-ban, a Cigánymeggy C 404 1979-ben kapott állami elismerést. Jó termékenyítő képességük miatt a Pándy klónok legjobb pollenadói. Fája edzett, ellenálló, betegségekre nem fogékony. Érése június közepe – vége, de gyakran elhúzódó, puha húsú, festőlevű, érett gyümölcse sokáig a fán hagyható, a kiskert használói hetekig rájárhatnak csemegézni a kellemes zamatú gyümölcsét. Egyes klónjai egy időben virágoznak a Pándy-meggyel és annak virágait meg is termékenyítik. Ha géppel akarjuk a termést betakarítani, akkor ritkább koronát alakítsunk ki, termőkorban, pedig rendszeres és erős ifjító metszést alkalmazzunk. Igénytelen és nagyon alkalmazkodó képes meggyfajta. Kicsit macerásabb leszedni, de érdemes, hiszen pikánsabb, különlegesebb lesz tőle a befőttünk, a szörp, sőt minőségi pálinkát főzethetünk belőle.