Népi hiedelmek LXII.

Népi hiedelmek

LXII.

Május 3.

Szentkereszt föltalálása a keresztfa egyik ünnepe.

Legendába hajló históriája szerint Nagy Konstantin császár édesanyja, a később szentté avatott Ilona buzgólkodására 320 szeptember 14-én ásták ki a Kálvária földjéből. Mindhárom kereszt előkerült, külön a titulus, vagyis az INRI–tábla, amelyet Pilátus az Úr keresztjére tűzetett. Nem lehetett megállapítani, hogy a három közül Krisztus melyiken adta ki lelkét. Ezért Makárius jeruzsálemi püspök mindhármat hozzáérintette egy halálos beteg asszonyhoz. Az egyiktől meggyógyult. Így jelentődött ki, hogy melyik Krisztus keresztfája. A császárnő a kereszt egy részét és a szögeket fiának küldte Konstantinápolyba, a másik rész ezüst tartóba foglalva Jeruzsálemben maradt. Ezt a püspök minden nagypénteken nyilvános imádásra tette ki. A legendát a Legenda Aurea nyomán az Érdy-kódex így adja elő: a zsidók Krisztus Jézus halálának utána az szent keresztfát vevék és nagy mély verembe vetvén, eltemeték. És többiglen kétszáz esztendőnél elenyészvén az feld alatt, mind Konstantinos császárnak ideiglen, kinek anyja, Szent Elona asszony lelé meg. Annak utána, kinek Istóriája rövideden ezenképpen vagyon:Midőn egyidőben Konstantinos császárnak hada támadott volna Maxencius császárral, vívának meg az alfelden, az Duna mellett, Konstantinos császár mikoron nagyon megrettent vólna, jelenék meg őneki álmában az szent keresztnek jegye. Szózatot es halla, mondván: ez szent jegynek erejével győzheted meg az te ellenségedet.Mikoron az szent keresztnek jegyét aranyból megszereztette volna, kezében viseli vala. Mást es szereztete, azt zászlóképpen a sereg előtt hordoztatja vala. És annak miatta Úristen diadalmat ada őneki, meggyőzvén Maxencius császárt és nagy hálát ada Istennek rajta... Azért meghagyá és kéré ő anyját, Szent Elona asszonyt, hogy egyebet benne ne tenne, hanem megkeresné az áldott szent keresztfát, kin ez világnak teremtéje megváltotta volna az emberi nemzetet és nagy méltó tisztelettel felmagasztalná őtet. Mikoron azért az szent asszony Jeruzsálembe jött volna, nagy haddal, behívatá mind, valahol az tartományban vének és bölcsek valának... Behívatá azért őket az királyné asszony, tudakozván rajta, holott feszejtették volna meg az áldott Krisztus Jézust. És mikoron semmiképpen meg nem akarná jelenteni, megfenyejté őket, hogy mind tűzben hányatná, ha igazán meg nem akarnák mondani. Azok kedég nagyon megijedének, elővé tolják Júdást (Zakeus ivadékát), mondván: nemes asszonyunk, ím ez igaz embernek és prófétának fia, az régi atyák törvényét jól tudja. Es valamint tőle tudakozol, mind igazán megjelentheti. Júdás nem akar vallani. Ezért a királyné mély száraz kútba vettette őtet. Holott mikoron egy egész héten volt volna, hetednapon kéré, hogy kivennék, fogadván, hogy mondaná, holott az szent keresztfa elrekkentetött volna. Elmenének azért az helyre és ott imádságot tévén, íme nagy csuda dolog: ottan megindula az hely, és oly mint nagy drága kenetnek füsti és balzsamomnak szép illatja ereszteték. Úgyhogy elcsudálkozván rajta, Júdás ottan mondá, két keze fölemelvén: óh, óh, bizony mondom, Krisztus, Jézus te vagy ez világnak idvezejtője. És ottan felövezvén, kezdé nagy erősen ásni az helyet.Mikoron húsz lépést ásott volna, találának három keresztfákat, kiket ottan az kerályné asszony eleiben vivé. Kik között mikoron nem tudnának választani, vívék az város közepire, várván Úristennek jelenetit. Azonközben történék: hát íme egy ifjat kezdének kivinni, hol eltemetnék. Júdás nagy hamarsággal járula és tartá meg az koporsót. És mikoron ketteivel illeté volna az keresztfának, és fel nem támadott volna az halott. Az harmadikot is hozjá illeté és ottan feltámada az halott. Kezde Lucifer az pokolbeli sátán felszóval ivölteni, kiáltani az égben, mondván: Óh Júdás, Júdás, mire tőd (tetted) ez dolgot, ellene cseleködél az más Júdásnak, mert az én készleletemnek általa eláruló Krisztust. Te kedég én akaratomnak ellene megjelentéd az ő keresztfáját. Az más Júdásnak miatta nagy sokakat nyerék, temiattad kedég nagy sokakat vesztök. Annak miatta sok ideiglen országlék (uralkodtam), de temiattad kiűzetem az országból. De bizony megfizetőm jól az te rajtam tett bosszúságodat. Ki betelék az időben, mikoron nagy kénokat tétele az hitetlenekkel őrajta és szent mártíromságot szenvede ez szent hit mellett. Júdás kedég semmit nem gondolván az erdeg beszédével, bosszantja vala őtet, mondván: az áldott Úr Jézus Krisztus téged pokolnak fenekére vessen az örök tűzre, átkozott sátán. Júdás azért ottan megkeresztölködék, és Quiriacus lőn neve, és az jeruzsálembeli püspöknek halála után tevék Jeruzsálembe püspekké. Az kerályné asszony kedég, mikoron látta volna, hogy az három vasszegek jelen nem volnának, kéré az püspeket, hogy megkeresné. Es mikoron Quiriacus püspek esmég odament volna, holott az keresztfát meglelte vala, imádságra adó magát. És ímé láta hát nagy szép aranyas színnel fénylenek az feldben mind az három vasszegek. És felvevén, nagy hálaadással vivé a kerályné asszonynak. És Szent Elona asszony térdére esék, és nagy főhajtással, nagy tisztességgel elhelyezteté őket...adoratio crucis, és nyomában a régebbi népi áhítat a keresztfát mindig hódolattal illette, hiszen a Megváltó szenvedett rajta és vérével is megszentelte. A keresztfában most már azonban nem csak a kínszenvedés eszközét tiszteli, hanem a győzelem jelképét is ünnepli. A liturgia ezért így módosítja a 95. zsoltárt: hirdessétek a nemzeteknek, hogy az Úr a fáról uralkodik.triumphus: a középkori templomok (Kassa, Lőcse, Bártfa, Igló, Szepesszombat, Daróc, és még bizonyára sok más helység) hajójának, szentélyének mennyezete alatt – anélkül, hogy a főoltár artisztikus megjelenését és szakrális sugallatait megzavarná – keresztbe fektetett erős gerendán ott áll a megfeszített Megváltó, két oldalán pedig a Fájdalmas Szűz és János evangélista. Az ábrázolás személyes tapasztalataink szerint Cseh- és Morvaországban is népszerű. A jelenet azonban leszáll a triumphus magasságából, és otthonossá válik az emberek mindennapi életében. Ott látjuk állandó intelem gyanánt a barokk Kálváriákon, köztereken, szántóföldek, szőlők útkereszteződéseinél, imádságos könyvbe való szentképeken. Olykor a Grál-kehely is megjelenik rajtuk. Az egri egyházmegyében már a török hódoltság alatt virágzott a szentkeresztcéh, vagyis a szentkereszt oltalma alatt álló jámbor társulat (Debrő, Jászapáti), amelynek búcsúkkal járó fő ünnepe az Inventio és Exaltatio volt. A titulushoz számos magyar hagyomány, hiedelem fűződik. A keresztfa egyik legendaváltozata szerint a tudás fájáról hozott és a haldokló Ádám nyelve alá tett három almamagból háromágú fa nőtt: egyik ága cédrus, a másiké ciprus, a harmadiké olajág. Ebből ácsolták a keresztfát, a halál fájából az élet fáját. Az európai pestisjárványok, hitújítás, török, harmincéves háború hatalmas lelki megrázkódtatásai, szorongásai magyarázzák a keresztkultusz páratlan barokk virágzását. A hívek számára nemcsak a megváltás eszköze, hanem a fájdalomban megtisztult reménység, keresztény méltóság biztató szimbóluma is. Az egész katolikus Európában, így hazánkban is nagy számmal állanak útszéli keresztek. Egyik-másik, különösen Szlovákiában, Lengyelországban – hogy csak közelebbi tájakon maradjunk – népművészeti remeklés. Nálunk a székelyeknél, palócoknál, Göcsejben akadnak jellegzetes fakeresztek. Rendszeres számbavételük, méltatásuk még az eljövendő folklór-, illetőleg népművészeti kutatás feladata. Egyelőre csak adalékokkal rendelkezünk. Keresztet általában családok, vallási társulatok, helységek emeltek jámbor elhatározásból, fogadalomból. Kint a határban, rendesen útkeresztezésnél állították őket. Ez nem véletlen, hiszen a néphit szerint a rosszak, bűbájosok éppen itt, a keresztúton leskelődnek az emberek megrontására. A kereszt mellett elhaladva hivő parasztok megemelik a kalapjukat, az asszonynép pedig keresztet vet. Egy halasiHódëlonka (Hódi Ilonka)-keresztet Juhász Gyula emelte a költői halhatatlanságba (A tápai Krisztus.) A kereszt fölszentelése ünnepélyesen, a helyszínen bemutatott misével és prédikációval, utána meg vendégséggel történt. Az új keresztnek keresztapát és keresztanyát is választottak. A kertecskével övezett kereszt, amelyet a család birtokán állítottak, szegedi népi jogszokás szerint az Egyházé volt, bár telekkönyvi átírásra nem került sor. A gondozás mindig a családot, keresztszülőket illeti, de szomszédok is törődnek vele, ha az alapító családja kihalt, vagy elkerült. Így mindig jut rá főleg szombati napokon virág, halottak napján pedig égő gyertya. Mellette elhaladva népi tisztességtudás szerint illik kalapot emelni, fehérnépnek keresztet vetni magára. Kecskeméti hagyomány szerint az elkorhadt, esetleg elpusztított útszéli fakereszteket nem szabad ebek harmincadjára engedni, elégetni sem, hanem tisztességgel el kell földelni, temetni. Göcsej, Zala útszéli keresztjein régebben apró, bojtszerű bádog csengettyűk is voltak, amelyek szélfúváskor, vihar idején csilingeltek. Eredeti gonoszűző célzatuk világos. Nevük csengős kereszt. A városlődi keresztről (1905) az a hír járta, hogy egyik oldala mindig izzad, csöpög, a víz sörnyedez belőle. Ezért csontfájós betegek, tüdőbajosak bizalommal jártak ide, a század első évtizedeiben imádkozni. Vajkai Aurél említést tesz arról is, hogy a múlt században az útszéli kereszteket Kassa környékén a nyavalyatörős betegek rongyokkal aggatták tele. Az esztergomi határban álló Hideglelőskeresztkeresztvetés, vagyis a hivő ember homlokának, szívének, két vállának a jobb kéz ujjaival való érintése, vagy más személynek, tárgynak, munkafolyamatnak keresztjellel Krisztus oltalmába ajánlása, megáldása a népnél messzire túlterjed a vallás követelte alkalmakon. Öreg szegediekJézus vére fusson át mindön sarkot! Régebben a Tiszában való fürdés előtt a folyóvízbe mártott ujjal mindenki keresztet vetett magára: Égzengéskor, valamint kocsi, hajó indulásakor mindenki keresztet vetett magára, az embernép pedig megemelte a kalapját. Ásításkor kinyílt szájára vetett az öregje keresztet. Amikor a tápai gazda először fogta a csikót kocsi elé, a kapuköldöknél az ostorral keresztet rajzolt a földre. A tápai ember egyébként keresztet vet az utcaajtóra, különösen, ha katonának megy, továbbá ha bírósági tárgyalásra, egyáltalán úr elébe indul, hiszen ott kiszolgáltatottságában mindig ő szokta húzni a rövidebbet. Göcsejben szüléskor fejszével vágtak keresztet az újszülött fekvőhelyére. Ormánságban A katolikus liturgia, így a nagypénteki Ezért ábrázolják a keresztre feszített Krisztust egészen a gótikáig koronás királyként. Ezt a hódoló felfogást a keresztesháborúk után bontakozó passiómisztika és barokk jámborság szenvedő, töviskoronás Istenembere váltja föl. Ennek legmonumentálisabb kifejezése a már többször emlegetett református ember is mindig így cselekedett. Pápista szokásán elcsodálkozva azt felelte, hogy Jézus igaz ember volt, megérdemli a tiszteletet. Emlékeztetünk Ady Endre költeményére is (Krisztus-kereszt az erdőn). A szegedi tanyákon különösen sok keresztet látunk, amelyeket az állíttató személy, család után emlegetnek (Pappistaköröszt, Szőkegyuraköröszt, Geraörzseköröszt). A tápai hiedelemvilágát sajnos, nem sikerült megismernünk. Bizonyára gazdag az útszéli keresztekhez fűződő mondavilág is. Erre azonban alig terjedt ki a kutatás figyelme. Itt csak egy szép szlovák mondát idézünk. Rákóczi szabadságharca után Nagyszombat városára élénk napok virradtak, a mesterségek a háborús idők után kezdtek virágzani. Sok pénz fordult meg a kalmárok kezén. Egy Rajnoha nevű zsivány bandát toborozott a kifosztásukra. Egy kereskedő megölésének helyén, a Barvinekhegy csúcsán a rokonok egy tölgyre keresztet függesztettek. Rajnoha máskor is itt szokott lesbe állani. Egyik fiatal cimborája eliszonyodott, hogy itt a kereszt előtt garázdálkodjanak. Rajnoha ráparancsolt, hogy baltájával csapja le Jézus fejét. A legény ezt megtagadta. Erre a vezér baltájával maga készült a keresztet szétvágni, a tölgyfa azonban szétnyílt és a feszületet oltalmazólap magába foglalta, ágai pedig hirtelenében egészen a földre terültek. Így védelmezték meg a szentkeresztet Rajnoha dühe elől. Most hirtelen nagy szélvész, vihar támadt. A zsiványokat földre teperte és szétsodorta messzire. A többször felújított kereszt még a múlt század végén is nagy tiszteletben állott a környék jámbor népe előtt. A máig keresztet vetnek a kenyértésztára, megszegendő kenyérre, evés előtt az ételre, lefekvés előtt a párnára, alvó családtagokra, olykor a szoba négy sarkára, ajtajára. Ilyenkor ezt mondják: fokhagymával keresztezték meg a gyerekágy négy sarkát. Meg nem nevezett alföldi helyen szentelt tömjénnel keresztezték meg a szabadkémény füstös oldalát. Ellő jószág hasát, tőgyét sokfelé illetik keresztjellel. Felsorolásainkban nem törekedtünk teljességre.