Vad Bodzavirág Párlat

Vad Bodzavirág Párlat

(Medicinum Sambucus Nigra)

2011.

Ezzel a párlattal folytattam a néhány napja elkezdet sorozatomat, amellyel párlataim eddigi sorában egy új kategóriát alapítottam meg, amelynek a Virágalapú Párlatok nevet adtam. Nem kisebb különlegesség ez sem, mint az előző párlat. De mielőtt erről konkrétan írnák, kicsit szeretném megismertetni mindenkivel ezt a virágot is. Abban is biztos vagyok, hogy nincs olyan vidéken élő ember, aki nem ismerné különleges alakjáról, formájáról az utak mentén nőve ezt a növényt, sőt a belőle készült szörpöt is nagyon sokan megkóstolhatták már életük során. A kellemes illat, ugyanolyan kellemes muskotályos aromával párosul. Történeti érdekessége is van ennek a növénynek. A görögök, és a rómaiak is jól ismerték. Plinius „sambucusnak" nevezte, kiemelte levelének, gyökerének és virágának gyógyító hatását. Vadnai József írja 1811-ben: „Egy jó nagy bodzafa egy kis patika helyett lehet falunkon". Pedig sajnos ma bizony nagyon sok ember dühős rá, és mindent elkövet azért, hogy kipusztítsa udvarából. Ezzel szemben a bodzának régente sokkal nagyobb volt a becsülete, a germánoknál valósággal szent növényszámba ment, jóformán minden földi baj ellen panaceaként használták, s gyógyító hatásainak kiválóságáról még a XVIII. századbeli híres német pedagógus, Salzmann Keresztély is annyira meg volt győződve, hogy minden tanítványát ezzel gyógyította; sőt még azt is meghagyta, hogy halála után bodzafát ültessenek - hálája fejében - a sírjára. De mitől is volt abban a fejletlen korban ilyen nagy tekintélye ennek a növénynek, és mi az, amit ma a nagy fejlettségükben az emberek képesek elhanyagolni, mellőzni. Hatóanyagai és hatása a következőkben nyilvánul meg: Bodzavirágjának drogja a Sambuci flos, izzasztó glikozidát, rutint, kevés illóolajat, quercetint, nyálkát, cukrot, cseranyagot, gyantát, kolint, szambunigrin kéksavglikozidát, emulzinenzimet tartalmaz. Teájával is minden valószínűség szerint sokkal többet találkozhatunk, mint alkoholos párlatával. Pedig a teával azonos hatása, sőt talán hatékonyabb hatása is, mivel nem meleg, hanem hideg eljárással készül. A meghűléses betegségekben használt izzasztó, vizelethajtó, köhögéscsillapító, vértisztító és enyhe hashajtó hatása közismert régóta. A bodzavirág tea sok embernek mindennapi reggeli vagy üdítőitala is, mert íze kellemes, még melegít is. A bodzavirág borban áztatva annak muskotályszerű ízt kölcsönöz. Bátran mondhatom, hogy azok, akik egyszer megkóstolták a virágjából készült párlatot, azok halálukig bele fognak abba szeretni. A természethez közeli népek, mint például a cigányok régóta tudják, hogy a bodzavirág forrázata megbékíti a lelket, elaltat, megnyugtatja az idegeket, ha lefekvés előtt isszák. „Jótevő fának" is hívták, mert minden egyes része hasznos az ember számára; de van olyan régi népmese is, amely szerint, ha egy gyermeket vagy fiatal állatot valaki dühében megüt egy bodzaággal, akkor az soha többé nem nő meg. Már a dédnagyapám is megmondta, hogy nincs az a brüsszeli csipke, amely szépségében felvehetné a versenyt ezzel a nagy, lapos ernyőkben fejlődő virággal. Isteneket, tündéreket, törpéket, gonosz manókat véltek lakni a bodzabokorban, sokszor szerepel a mese és mondavilágban is. Ennek tulajdonították, hogy a bodza virága, levele, kérge annyi mindent gyógyított, szépített, táplált. Talán ezért ültetik több változatát dísznövényként is. A magyar néphit változatos tulajdonságokkal ruházza fel, és azokból általában nem állapítható meg, hogy melyik bodzafajról van szó. A virágjából főzött tea, a bodza héja, friss bimbója elterjedt népi gyógyszer. A néphite a palócoknak, Szatmár megyében úgy tartja, ha a bodzára taposnak, meghajlítva földet hordanak rá, akkor a tehénből, a disznó sebéből kihull a pondró. Ezzel szemben a Csereháton ezt a bodza letépett ágacskáitól és a megfelelő ráolvasástól remélik. Göcsejben úgy vélik, a disznókat elkerüli a vész, ha az óljukba bodzaágat szórnak. Az alsó Őrségben pedig úgy vélik, hogy a bodzát nem szerencsés a ház mellé ültetni, mert akkor belecsap a villám. Ott a bodza az ördög, a gonosz lelkek fája. Felénk az figyelhető meg, hogy a birkák rendkívüli módon szeretik legelni, és elsőként azt fogyasztják legszívesebben. Ezek után remélem, hogy sokan megváltoztatják véleményüket ezzel a növénnyel kapcsolatban, és hajlandók az előítéleteiket levetni és ismét birtokba venni azt, amit Isten nekünk teremtett, és megtalálható a környezetünkben szinte mindenhol.