Népi hiedelmek
XXX.
Torkos csütörtök
A hamvazószerdát követő napon az egynapos böjtöt felfüggesztették, hogy a farsangi maradékot elfogyaszthassák. " Inkább a has fakaggyon, mintsem az étel megmaraggyon."
Ez volt a zabáló-, torkos- vagy tobzódócsütörtök. A következő naptól kezdve azonban valóban nem ettek az emberek húst és zsíros ételeket húsvét vasárnapjáig. Ebben a 40 napban az egyház azért tartatta a böjtöt és tiltotta a vigadalmakat, még a lakodalmakat is, hogy az emberek teljesen megtisztult testtel és lélekkel várják a húsvétot.
A húshagyó vasárnapot megelőző csütörtök, vagyis a farsang utolsó csütörtöki napja, amelynek középkori liturgikus, vagy más előzményeit biztosra vehetjük, bár forrásokat nem tudunk idézni, hajdani nyomokra egyelőre nem tudunk hivatkozni. Az elnevezés a nap hagyományaival függ össze. Valamiképp minden archaikus tájunkon (Székelyföld, Moldva, Szeged, Göcsej) számontartják. Tréfás zabálócsütörtök, torkoscsütörök, Ipolytarnóc, Mihálygerge, Buják, palóc falukban zsíroscsütörtök, a teljes hétnek kövérhét,* Göcsejben dobozucsütörtök* neve is hallható, Dugonics András jeles mondásai között olvassuk: kinek sok zabálócsütörtökje, annak sok hamvazószerdája és böjtje, vagyis könnyelmű, mának élő ember utána nélkülözni kénytelen. Szintén ő örökítette meg: nincsen ám minden nap zabálócsütörtök,* A napot bunyevácaink, sokácaink hasonlóképpen debeli čtrtak, a horvátok tučny štvortok néven emlegetik. Olaszul is giovedi grasso.* Számontartotta Németlövő (Deutch-Schützen) és Rábafüzes (Kohfidisch) németsége is. Itt Fastenpfingsten volt a neve. A kanász – éppúgy mint Márton napján – vesszőt hozva szerencsét kívánt. Szalonnával jutalmazták meg. A nap eredeti jellegére, célzataira elsősorban a moldvai csángók hagyományvilága derít némi fényt. Hegedűs Lajos gyűjtéséből, és a magunk egyházaskozári följegyzéseiből tudjuk, hogy a moldvai Diósfalu csángó népe a napot kövércsitertek mellett halottak húshagyatjik, másként halottak húshagyata, Gajcsánáé pedig halottak csetertekik, azaz húshagyója néven is emlegeti.* Ezen a napon jó ételeket szoktak főzni, fánkot sütni. Este istennébe, vagyis Isten nevében ajándékul szegényeknek vitték. Ezek imádkoztak a család halottaiért, de azért is, aki az ajándékot vitte. Megkínálták ilyenkor a betérő vendéget, vándort is. A napot a gajcsánaiak is így nevezik és ünneplik: sütnek, főznek, lakomáznak, szegényeket vendégelnek. Somoska csángó asszonyai e szavakkal nyújtják át a kalácsfélét a szegényeknek: adom e holtakért, legyen e holtakért s magamért es! Jellemző hangonyi hagyomány szerint e napon a szegényeket megajándékozzák. Kövércsütörtököt a szegedi tájon mindenütt megülik: jó zsírosan főznek, folyton esznek, mert úgy vélik, hogy csak így számíthatnak bő termésre, kövér disznóra. Alsótanyán fánkot esznek. Vannak azonban itt olyan családok, ahol utána pénteken, szombaton megtartóztatják magukat, mert – úgy tartják – zsíros gyomorral nem mehetnek át farsangvasárnapra. Ennek a pénteknek jellegzetes Szeged-alsótanyai, földeáki neve: soványpéntök. Bátya idős népe szerint ezen a napon kilencszer kell jóllakni. Pölöskefőn is számontartják a zabálócsütörtököt. Magát farsang utolsó teljes hetét is zabálóhét néven emlegetik. Ilyenkor mondogatják: kilenc konc, egy mérce mácsik. Sajátos torontáltordaihalottak szombatja (psychosabbathon) sokban emlékeztet a moldvai csángók kövércsütörtöki hagyományvilágára. Egyébként a keleti liturgiában ilyenkor a pap a hívek kérésére név szerint is megemlékezik az elhunyt családtagokról (pannichida). Nagyböjt előtti pénteken és szombaton a görögkeleti szerbek is megemlékeznek halottjaikról (zimske zadušnice). Ismételjük, hogy a kövércsütörtök magyar és katolikus délszláv hiedelemvilágán talán még az Árpád-korban szintén a bizánci liturgia ihlethette. Nálunk a lakmározás talán azért került csütörtökre, mert a Máriának rendelt szombat hosszú évszázadokon át böjtös nap volt. Kövércsütörtököt az ország több vidékén csonkacsütörtöktékozló fiúról szól. A rákövetkező szombat a románoknál atyák szombatja (Mosii de iarna), amikor a család, nemzetség halottjairól emlékeznek meg. Nyilván ez a kultusz tükröződik – némi időbeli eltolódással a latin szertartású csángók kövércsütörtöki hagyományvilágában, de a nap töredékesen felsorolt más hiedelmeiben is. Itt számot kell vetnünk a bizánci liturgia Árpád-kori hatásaival. A harmadik vasárnap a húshagyó az utolsó ítéletre, a negyedik pedig a vajhagyóvasárnap a paradicsomból való kiűzetésre emlékeztet. Most következik a nagyböjt első vasárnapja, amely már a latin naptárral egyezik A felsorolt görögkatolikus jeles napok teljesebb népi hagyományvilágát utánjárásunk ellenére sem sikerült megismernünk, dokumentálnunk. vagyis több nap mint kolbász. hagyomány szerint a regruták régebben egész nap kisértették dudásokkal magukat a falu utcáin: bandástul meglátogatták mindegyikük szüleit, akik bőségesen megvendégelték őket. Este még bál is következett. A mi görögkatolikusainknál, továbbá a román görögkeletieknél a farsang utolsó szombatján ünnepelt napjával, vagyis a nagyböjt első csütörtökével azonosítják. A két nap egybefolyt hagyományairól ott is megemlékezünk. A húsvéti előkészület, a töredelem és böjt ideje görögkatolikusainknál, egyáltalán a keleti egyházban már hetven nappal Feltámadás előtt elkezdődik. A böjtelő első vasárnapját itt – mint már említettük – a farizeus és vámos vasárnapjának nevezik. A rákövetkező héten azonban még nincs böjt, nehogy a hívő lelket a rátarti farizeizmus megkísértse. A következő vasárnap evangéliuma a
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése