Népi hiedelmek XVI.

Népi hiedelmek

XVI.

Február 14.

Hagyománykutatók szerint nem is gondolnánk, hogy magyar népi hiedelmek kapcsolódnak február 14-éhez, pedig így igaz.
A Bálint-nappal kapcsolatban a néphit gazdag jóslás- és hiedelemanyagot őrzött meg. Általánosan elterjedt hiedelem, miszerint a madarak ezen a napon tartják lakodalmukat, párt választanak. Ha csiripelésük messzire hallatszik, jó idő lesz. Sok helyütt magokat is szórnak nekik, hogy segítsék örömüket. Azokra a területekre, ahonnan a vadgalambok elköltöztek, erre a napra várják visszatérésüket. A gyümölcsöskertekben kezdetét veszi a fák metszése, és a néphit szerint, ha ezen a napon gyümölcsfát is ültettek, akkor gyorsabban megkapaszkodott, hamarabb rügyezett, gazdag termést hozott. Bálint napján jó tyúkot ültetni, mert akkor a háznak szerencséje lesz az aprójószágban egészen a következő esztendő Bálint-napjáig. A Muravidéken a fákra perecet, aprósüteményeket aggattak, és a gyerekek együtt lakodalmaztak, ujjongtak a madarakkal.
A babonák legtöbbje fiatal lányoknak adott segítséget ahhoz, hogy találják, hódítsák és tartsák meg életük remélt párját. Például, ha a lányok a Bálint-nap előtti éjfélkor a temetőbe mentek, megláthatták leendő férjüket. Ha már megvolt a jelölt, olyan almát kellett fogyasztaniuk, aminek kilenc magja van. Amennyiben megették a gyümölcsöt, magvait pedig beleszórták a kiválasztott férfi zsebébe, a szerelem szinte biztosnak tűnt.

"Amennyiben ezek a praktikák nem voltak sikeresek, fel kellett venni a hóból a kiszemelt férfiú lábnyomát, amit aztán el kellett ásni a küszöb alá, így az azt átlépő fiatalember még abban az évben biztosan megkérte a hajadon leányzó kezét. Persze azt már a lánynak kellett elérnie, hogy a legény átlépje azt a bizonyos küszöböt" - teszi hozzá Csörgő Zoltán hagyománykutató.

Vélhetően a Bálint nap szerelmi hagyományai a néphitben római eredetűek, és a Lupercaliához kötődhetnek. Igaz, ezt az ősi pásztorünnepet nem február 14-én, hanem 15-én tartották, és termékenységi rítusok kapcsolódtak hozzá. Később ezt a napot Szent Valentin orvos és ókeresztény püspök gyógyításával és halálával hozták összefüggésbe, aki hitéért 269-ben vértanúhalált halt. Mindenesetre Gelasius pápa rendelte el 496-ban, hogy attól kezdve Szent Valentin napját február 14-én ünnepeljék.

Jó napnak tartották a kotló sikeres ültetésére. Az e napi időjárásból a várható termésre jósoltak. Hideg, száraz idő esetén jó termést reméltek.

Balmazújvárosban és Debrecenben úgy tartják, hogy e napon választanak párt a verebek. A hangonyiak (Borsod m.) úgy vélték, ezen a napon jönnek vissza a vadgalambok, a tavaszt jelezve. A Csongrád megyei Mindszenten még a madarak etetése is szokás volt, magokat, aszalt gyümölcsöt szórtak nekik. Balaton környéki adatok szerint meg éppen a madarak és a tolvajok távol tartására metszették meg a szőlőföld négy sarkán a tőkéket.

Szepesbéla (Bele) jellegzetes német szokása volt, hogy karácsony estéjén sokan kimentek arra a helyre, ahol hajdanában Szent Bálint temploma állott. Itt megmosdottak, hogy a rontás egész esztendőn át elkerülje őket.

Bálintot főleg a nyavalyatörések, lelkibetegek tisztelik. Nagynyárád szomszédos német faluban a Valentinitag fogadalmi ünnep, amelyen sokan szentségekhez járulnak. A templomban oltára áll. Évközben a beteg családtagért misét mondatnak előtte. Babarc, Máriakéménd, Erdősmárok, Lapáncsa, Lánycsók német népe szintén tiszteli. Márokon sem a család, sem a jószág a szent ünnepén délig nem eszik. Az öregek későn keltek, addig az ágyban imádkoztak. Akit frász, vagyis nyavalyatörés gyötör, megfogadja, hogy Bálint napját egész életén át mindig megböjtöli. Gyermek helyett édesanyja tesz fogadalmat. Halála után a felnőtt, meggyógyult gyermek a böjtöt továbbra is megtartja. A bólyi német betegek – ha nehezen is – eltörekedtek a misére: meggyóntak, megáldoztak, Bálint segítségéért is könyörögve.^*

Nyilván német szomszédjaiktól vették át a mohácsi sokácok is azt a máig élő hagyományt, hogy ezen a napon böjtölnek: csak egyszer esznek, vagy zsírtalanul főznek, a templomban imádkoznak, egyesek gyónnak-áldoznak. Ők is szívbetegségen hívják Bálintot segítségül.

Hőgyész kőművesei e napon misére mentek, hogy a magas állványokon dolgozva, Bálint oltalmazza meg őket a leszédüléstől, leeséstől.

Németországban viszont nyilván félelmetes patronátusa miatt szerencsétlen napnak számít. Így tartja^* a baranyai Feked német népe is: nem szabad a jószágot befogni. A Valentinieielekiek azon a napon, amelyre Bálint napja esik, egész esztendőben nem ültetnek aprójószágot. Bálint reggelén a jószág itatóvizébe szenteltvizet csöppentenek. nem kél ki. Az

Ebbe az összefüggésbe, a koratavaszi várakozások rendjébe sorozhatjuk azt a mindszenti régi magyar hagyományt, hogy akár van, akár nincs már ezen a napon hó, e kirajzott szegedi ivadékok csíkot söprenek, vagyis utat vágnak az udvar, porta olyan részén, ahová nem fér oda az aprójószág, de az ég madarai igen. Ide aztán mindenféle gabonaszemet, aszaltgyümölcsöt szórnak a számukra. Akad, aki fazékban rakja oda nekik. Cserszegtomaj gazdái Bálint napkor napkelte előtt megkerülik a birtokot, hogy a tolvajokat és madarakat távoltartsák a szőlőtől. Balatongyörökön hasonló szándékkal megmetszik a szőlő négy sarkán a tőkéket.