Népi hiedelmek XIV.

Népi hiedelmek

XIV.

Február 9.

Krisztus után a III. században élt Apollónia, a szép fiatal szűz, aki dacolva minden veszéllyel, hű maradt hitéhez, sőt, kisebb-nagyobb közösségekben hirdette az evangéliumot. Végül menekülni kényszerült a keresztényüldözők elől, akik Alexandriában elfogták, és Krisztus után 249-ben fogait kitörték, majd máglyahalálra vetették. Apollónia a néphitben a fogfájósok védőszentje. Emléknapján - február 9-én - a hozzá írt imádságos cédulák és az elmondott imák hatására a fájós fogakat meggyógyítja.

A Debreczeni-kódex 1519 Apalin asszony életéről szólva^* elmondja, hogy egy burgundiai nömös asszonyállat a szent nevenapján mindig megvendégelte a szegényeket. Történt, hogy gyermeket szült, de amikor éppen a koldusoknak szolgált, magzatát az ördög forró üstbe vetette. Már félholt volt, amikor édesanyja rátalált. Azonnal Apollóniához folyamodott segítségért. Elaludt, és álmában, láta látás szerint Szent Apalin asszonyt jövén angyalokkal nagy szépséggel megékesöjtvén, mondta neki, hogy ki Istennek szeretetiért, Anyjának tisztösségéért és halálomnak emlékezetiért én vigiliámat böjtöli... foga avagy feje fájásában hamarsággal való segétségnek esmérjen. Ez meglévén felserkene, gyermekét egészségbe lelé, és ünnön magát minden fájdalom nekil. A hercegszántói sokac asszonyok máig sem dolgoznak Apollónia ünnepén.

Egyik esztergomi misekönyvünk (1515) Apollónia-könyörgése: Aeterne ac mitissime Deus, qui ad toleranda pro tui nominis gloria carnis tormenta: electos tuos spiritu fortitudinis roborare non desisti, concede propitius, utqui gloriosissimae virginis ac martyris tuae Apolloniae quam excussis dentibus pro tui nominis confessione morte acerbissima triumphare fecisti, martyrum colimus. Ipsius meritis et precibus a dolore dentium et ab omni languore corporis et animae protegi et liberari mereamur.

Székésfehérvár, Bátya, Tápé, Jászladány, Dány és bizonyára még más helységek idősebb nemzedékei manapság is mindennap elmondanak egy Miatyánkot Apollónia tiszteletére. Jámbor mohácsi sokac asszonyok megböjtölik a napját, hogy ne fájjon a foguk. Fogfájás esetén a horvátok és dalmátok is hozzá folyamodnak enyhülésért.

Nem tudni, milyen körülmények között kapcsolódott a híres egri fertálymesterség^* évi tisztújítása Apollónia napjához és alakjához. Láttuk ugyan, hogy Egerben volt a középkorban oltármestersége. Számontartja az 1509. évi egri Ordinarius is, különleges tiszteletének azonban nincs nyoma. Mégis föltételezhetjük, hogy középkori hagyományok alapján Egerben is dologtiltó nap lehetett a farsang derekán és így alkalmas volt társulati misére, esetleges mesterválasztásra, de áldomásozásra is. Mindenesetre a hódoltság idején Evlia Cselebi följegyzése^* szerint „tizenkét ezüstbotos hitetlen bíró intézte a ráják ügyeit”.

Ez a társadalmi szervezet a hódoltság után újjászületett a hatóságok munkájának megkönnyítésére, a közösségi élet okos szabályozására. A fertálymestereket eleinte a városnegyedek polgárai választották saját soraik közül, de hamarosan csak azok folytak be a választásba, akik a tisztséget már viselték. Még századunk első évtizedeiben is minden egri negyed mesterviselt polgárai január folyamán a működő fertálymester házánál vagy pincéjében gyűltek össze. Ez volt a suttogó. Itt megegyeztek a választandó polgárok személyében. Az új fertálymesternek első kötelessége volt, hogy a hozzájáruló küldöttséget megvendégelje, majd eskütétel után reggelivel lássa vendégül negyedének minden kiérdemesült fertálymesterét. A lakoma neve trakta volt.

Az eskütétel napja Apollónia ünnep. A székesegyházban misén vettek részt, majd átvonultak a városházára. Az új mestereket kétoldalt két negyedbeli keresztapa kísérte. Tisztségük jelképe volt a fertálymesteri bot, mely olyan hatalmat jelentett, mint faluhelyen a bírói pálca. Másik jelvénye a köpönyeg: bokáig érő, százráncú, fekete posztó körgallér, amelyet a nyaknál ezüst csat fogott össze. Elülső részén piros volt a bélése.