Népi hiedelmek XIII.

Népi hiedelmek

XIII.

Február 6.

A Nagyszombati-kódexben^* olvasható Szent Dorottya asszony imádsága (1513), amely bizonyára közkedvelt volt: idvezlégy Szent Dorottya asszony, jószágos gyöngy, tavaszi rózsa, ez velágbeli életnek nyilvánvaló magyarázatja: légy mű éröttenk esedöző és dicsőségös te szízességödért és egyességödért bőségest igyekezzél és járulj és országolj. Amen.

Dorottya ereklyéit Rómában és Bolognában őrzik. Bologna lehetővé tenné azt a föltevést, hogy névnapját virág- és gyümölcsszenteléssel, ünnepséggel először bolognai diákok ünnepelték meg, és így a Bononia docet szállóige értelmében ők is hozzájárultak kultuszának közép-európai népszerűsítéséhez. Innen van a napnak Thuróczi János tanúsága^* szerint hazánkban a rosarum festum, rosarum dies neve is, ami nyilván élő szokásra is utal. A csehországi Eger (Chleb) városában a középkorban a tanács e napon meg szokta az iskolás gyermekeket vendégelni.

Az Egyház Dorottya napján néhol almát és virágot is szokott szentelni. Ezt honosította meg hazánkban, századunk első felében a palóc Hangony franciskánus lelkipásztora, aki a dunántúli marianus provinciából szakadt ide. A hívek azóta is ragaszkodnak a szentelményhez. A plébános a Balázs napi almaáldás megfelelően módosított szövegével kíséri a szentelést.

Tarczai György (Divald Kornél) örökítette meg^* Eperjesen ezt a legjellegzetesebb, de már adventi időszakra áttelepült szlovák Dorottya-játékot.

Hat fiú összeállott és házról házra járva, a szent legendáját adta elő rögtönzött színjáték formájában. Szereplői voltak az angyal, a király, Dorottya, Teofil, a király minisztere, másként lovag (ritir) és az ördög. A jelmez igen egyszerű volt. Csak az ördög emlékeztetett a középkori freskók groteszk ördögalakjaira. Teofil rágalmakkal befeketíti Dorottyát a királynál. Angyal segítségével azonban ártatlansága a vallatásnál kiderül. Erre Teofilt lefejezik, lelkét pedig elviszi az ördög. A játék énekkel zárult, amelyben Dorottya segítségét kérték.

Érthető, ha Dorottya ünnepe asszonyi dologtiltó nap is egyúttal, Nagybiccse (Velka Bytča) vidékén ezen a napon nem jó varrni, mert az ember ujja megfájdul.

A sárosi Szlankahermány (Hermanovce) szlovák népe szerint a Dorottya napján mosott ruha már megszárad a kerítésen, közeledik tehát a tavasz. Velke Ostratice juhászai örülnek a Dorottya napi esőnek, mert majd sok tejre számíthatnak. Ezeknek kalendáriumi magyar párhuzama Szegvár (Csongrád) vidékéről: Ágota szorítja, Dorottya tágítja, vagyis Ágota után Dorottya napjára már enyhülni kezd az idő. Szigetközi szólás szerint Dorottya szorítja, Julika tágítja. Kisújszállásiak szerint ha Dorottya szorítja, Zsuzsanna megtágítja.