Rigóvári Portugeise
2009.
Száraz rozé bor
Hatodik állomás
A kendő
A Szent Veronika-templom azon a helyen áll, ahol a keresztény hagyomány szerint Veronika letörölte a keresztet vivő Jézus véres és verejtékes arcát.. A történet nem szerepel az evangéliumokban, csak a XV. Század óta ismert. A legenda szerint Veronika jámbor zsidó asszony megszánta a kereszt terhe alatt görnyedő Jézust, és a kendőjét nyújtotta neki, hogy Jézus megtörölhesse vele az arcát - a kendő megőrizte Jézus arcvonásait. Sok európai templomban őriznek ilyen kendőket. Úgy tartják, hogy az eredeti a vatikáni Szent Péter székesegyházban van.
Ó Istenarc, kegyetlen
Kínzástól éktelen!
Ó Irgalom, egyetlen!
Ó Jóság, végtelen!
Méltó ki lenne Hozzád?
Egy gyenge nő:
Letörli véres orcád
A keszkenő.
Ó arcom, ember arca,
Te bűntől éktelen,
Az Isten képe torza,
Te jótlan, széptelen!
Hallom amint esengő
Szíved dobog:
Ölelnéd, mint a Kendő,
Vert Krisztusod.
Ó lelkem, durva kendő,
Mocsoktól keserű:
Nézd, mennyi vár esendő
Arc. amit letörülj:
Kar nincs elég ölelni,
Mindenfelé:
Vert arcok, s valamennyi
A Krisztusé.
Minden bornak, így ennek az oportónak is meg van a maga saját bejáratú története. Nem állt szándékomban ebből a szőlőből bort készíteni annak ellenére, hogy sokat dolgoztam benne. Végül is nem is abból lett a bor, hanem egy ott hagyott pászta szőlőjéből, amelybe én hordtam ki Nagyapáti Mihályékat böngészni. Nálam készült a bora, de a kádba túl sokat raktunk és majdnem kifutott a présházba október 25.-én. 18-as volt a must foka és le kellett színlevet vennem róla, hogy rendesen megtudjam a többit csömiszölni. A színlevet egy hordóba töltöttem és így rozé vált belőle. Tettem hozzá egy kis cukrot, hogy pár fokot erősödjön és hagytam oxidatív módon a hordóban megforrni. Nem is kellett hozzá tennem sem élesztőt, sem tápsót, mert a borrá válás útján a must remekül haladt előre. Amikor a forrása megállt egyszerűen lezártam a hordót és hagytam pihenni, tisztulni és érlelődni. December 17.-én nyitottam fel és fejtettem meg közepes kénnel, majd továbbra is fahordóba helyeztem vissza, és hagytam, hogy minden menjem tovább a maga útján. Januári kóstolásakor nem voltam annyira megelégedve vele, hogy úgy döntsek, hogy elviszem bor versenyre. Megvallva őszintén kicsit le is kezeltem ezt a bort, mert eredetileg nem is akartam belőle készíteni. Ezért aztán nem is vittem borversenyre sem Bátán, sem Dombóváron. A bor azonban hétről-hétre egyre jobb formát mutatott. Így aztán őt is megderítettem és egy hónapig hagytam pihenni, majd újból megfejtettem, de immár gyenge kénezéssel. A kóstolásokkor egyre jobb formát, illat és zamat anyagot mutatott, így szeptemberben el is határoztam, hogy lepalackozom. Ekkor 13-as alkoholfokkal sikerült bemérnem. Ismét megfejtettem, majd szénsavval kezeltem és aszkorbinsavval stabilizáltam, majd üvegekbe töltöttem és a pincébe került további érésre.
Menjünk hát neki, mert kell a pohár másnak is! – mondta egy régi kedves ismerősöm, ezzel biztatva mindenkit a borfogyasztás kultúrájának elsajátításához.
Jó egészséget minden borhoz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése