A környezet.
Az első és legfontosabb, hogy megismerkedjünk a bor termő vidékével, mert, ahogy az embert sem lehet kiragadni a természetből, úgy a bort is, mint a természet, legősibb italát, egységben kell kezelni azzal a vidékkel, ahol megszületik.
A Szekszárdi Borvidék Magyarország egyik legősibb borvidéke Budapesttől 150 km-re délre, a Szekszárdi-dombságon és a Geresdi - dombságon helyezkedik el a Sárköz találkozásánál 2300 hektár nagyságban A borvidékek határait a történelmi okokon kívül a földrajzi és klimatikus viszonyok azonossága határozza meg.
A borvidék klímájára jellemző a szárazság eltekintve az olykor beugró csapadékosabb évektől, mint a tavalyi. Egyébként a nyár hosszú, meleg, néha aszályos, a tél rövid és enyhe, így a késő tavaszi és a kora őszi fagyok ritkák. Északról a hegyek, dombok védik a barátságos, zöld tájat a hideg széltől. A napsütéses órák magas száma biztosítja a szőlőnek a beérést, dombok által védett, vízmosásokkal erősen tagolt lejtőkön. A talaj nagyobb részt lösz, kisebb részben pannonhomokkal kevert lösz, melynek az eróziótól való megóvása érdekében a meredekebb domboldalakon sokhelyütt teraszos ültetvényekkel találkozunk.
Már igen korán ismertté vált a területen élő emberek számára, hogy ennek a vidéknek különösen alkalmas a talaja és éghajlata a szőlőtermesztésre, valószínűleg már a Kelták is termeltek itt szőlőt. Alisca a mai Szekszárd helyén álló római település neve, ahol szőlészkedéssel foglalkoztak. Bizonyíték erre az 1845-ben előkerült 110 mázsás római kori márvány szarkofág, melyen mitológiai jelenetek és egy szőlőtőke is látható. Szőlőművelő késeket, kacorokat is találtak itt a római korból, majd a népvándorlások korából avar kulacsokat. A vidéken tehát mindig fontos szerepet kapott a szőlőkultúra.
Az árpád-korban az I. Béla 1061-es adománylevelében említett birtokokon magas szintű szőlőtermesztés folyt.
A XVI. Században a rácok által idekerült újfajta, a kadarka sikerét bizonyítva, a virágzását, csúcspontját élte a borvidék, messze földön kedvelt volt bora. Liszt Ferenc vitte a pápai udvarba a bikavért, melyről IX. Pius azt mondta:
"Ép kedélyemet, egészségemet egyedül ez tartja fönn."
A borvidéken belül Báta dombjai a legdélebben terülnek el, a Duna, és a sárközi síkság találkozásánál. A boraim többsége a Bátaszék - Báta közötti domboldalak teraszain termett szőlőként, amit nálunk Farkasd-ként, vagy éppen Túlsóhátként emlegetnek.
A Muth Pálinka és Borpince nagyon fiatal, pár éves múltra tekint vissza, de bízom abban, hogy jövője annál hosszabb lesz. Három pincével rendelkezünk és mind a három a Rigóvár nevű hegy löszös falába került évtizedekkel ezelőtt furásra. Az egyik pince előtt présház található, amelyben a bormunkák egy része folyik, a másikban a palackozott borok tárolása folyik, míg a harmadikban a pálinkák tárolása történik. Továbbá egy nagy csarnokkal is rendelkezem, ahol a feldolgozás része szokott folyni a munkáknak.
Fontos tudni, hogy a Bátai bor, a mulatság, a jókedv, a lakodalmak bora, igazi társasági bor. Olyan, mint a tüzes fiatal leány, amelyet képes pártába kötni, és házasságba emelni, vagy, mint a pajkos legény, akit képes örökös nyomorúságba taszítani. Bármelyik is igaz, fogyasztását módjával tudom javasolni, mert kis mennyiségben gyógyszer, nagy mennyiségben méreg.
A másik fontos szabály, hogy bort csak kóstolni, ízlelgetni szabad!
A bornak a kóstolása egy rendkívül összetett folyamat. Sok mindenre épül, talán első sorban a borkóstoló személyiségére, annak fiziológiájára, lélektanára, felkészültségére és még sok minden másra. Ezért talán ebben a rövid leírásban inkább a kóstoló, fogyasztó által leginkább használt mozzanatokat lehetne bemutatni.
Ahhoz, hogy a jó borokat igazán élvezni tudjuk, érdemes megismerkedni a borkóstolás néhány alapvető "fogásával", amely egyfajta tudomány, ugyanakkor felső-fokon művészet is. Az ilyen-olyan pohárból egy hajtásra "hátralökött" bor nem tartozik ide!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése