Köszöntés

Istenhozta virtuális oldalamon! Vegyen részt a valóságban is egy rendhagyó barangoláson a borok, a pálinkák, a likőrök világában! Minden pénteken este pálinka kóstolói tréninget tartok, várom a jelentkezéseket. Ha tetszett, amit itt látott, keressen fel e-mailban: willhar@citromail.hu, vagy telefonon: 06-70/3387-165 Immár a Facebookon is elérhetők vagyunk a https://www.facebook.com/Muthpince oldalon. Jelöljenek ismerősnek bátran.

2011. szeptember 2., péntek

Bianka szőlő



A Bianca (régi neve Egri csillagok 40) egy szőlőfajta. Az Eger 2 (seyve-villard 12375 magvetéséből) és a Bouvier keresztezésével Csizmazia József és Bereznai László állította elő; fajhibrid.

Jellemzője

Fürtje közepes méretű, kb. 120 g, henger alakú, laza. Bogyói kicsik, gömbölyűek, zöldessárga színűek, hamvasak, vastag héjúak, lédúsak, érett állapotban különösen ellenfénybe a magvak áttetszenek a bogyóhéjon. Korai érésű, rövid tenyészidejű. Növekedési erénye jó, de a terhelésre érzékenyen reagál. Általában bőven terem, de a virágzáskori hűvös, csapadékos időjárás hatására rosszul köt. Másodtermést alig nevel. Magas cukortartalommal érik be, a mustfok szinte mindig meghaladja a 18 fokot, időbe szüretelve savtartalma kellemes, megkésett szüret esetén lelágyulhat. Levele: Kerekded, alig tagolt, bőrszerű, sima felületű, hosszú levélnyéllel.

Érési idő: szeptember elején érik

Kitűnően tűri a téli fagyot, a szárazságra viszont érzékeny. A gombabetegségre nem érzékeny nem rothad. Alkalmas környezetkímélő, illetve bioszőlő-termesztésre. Magasművelésre alkalmas, elsősorban azokra, amelyeken a fattyúhajtás-képződést nem teszi lehetővé (Guyot művelésmód[1],ernyő). 6-8 rügy/négyzetméter terheléssel kielégítően terem.

Lédús bogyójának köszönhetően a feldolgozás során a kinyert lé %-a magas. Elsősorban reduktív típusú borok előállítására alkalmas. Bora diszkréten illatos, finom savtartalmú, extrákba gazdag, kellemes zamatú.


Elterjedése: Magyarországon 1985-ig 71 ha üzemi ültetvényt létesítettek.

Borának jellemzése
Alkoholban gazdag, tüzes, testes, finom savú, sajátos virágillatú, harmonikus, reduktív technológiával készítve friss, elegáns, üde, különleges zamatú fehérbor. Túlérett szőlőből égető, diszharmonikus, penetráns illatú, lágy bor készíthető. Biobora sok borversenyen díjnyertes.

Borelemzési adatok:
- alkohol (tf%) 12,1
- titrálható savtartalom (g/l) 7,0
- pH-érték 3,25
- cukormentes extrakt (g/l) 21,62

Érzékszervi bírálat pontszámai:
- illat 2,89
- íz, zamat, összbenyomás 9,86
- összes pontszám 16,82


2011. szeptember 1., csütörtök

Népi hiedelmek IIC.



Népi hiedelmek

IIC.


Szeptember


A szeptember a régi római naptárban a hetedik hónap volt ("septem" = hét), s ezt a nevét megtartotta akkor is, amikor már a kilencedikké lépett elő. A rómaiak a görögöktől vették át a hetes szám (hepta) nevét. Ez a görög hetes szó pedig a "hepo" igéből eredt, amelynek jelentése: "követni", "ujjal rámutatva követni, üldözni valakit". Amikor ugyanis még az ujjakkal való számlálás dívott a görögöknél, az egyet a bal kéz hüvelykénél kezdték, ötös volt a bal kéz kisujja; a jobb kéz hüvelyke volt a hatos szám, s így a jobb kéz mutatóujja lett a hetes. Ezzel a mutatóujjal, a heptával lehetett valakit megigézni, rámutatva őt követni, üldözni. A hetes számjegy tehát voltaképpen azt jelenti, amire "rámutatunk", amit az ujjunkkal "követünk", "üldözünk".

E hónap (a hetedik hónap) 13-ik napja különösen szerencsétlen hírű volt a régi Rómában, ami ellen csak úgy lehetett védekezni, hogy az ember szöget vert a falba. Nálunk, Magyarországon főként szeptember utolsó napjának van rossz híre a nép között: ezen a napon nem ajánlatos vetni, mert akkor a vetés zöld marad és nem érik be.

Népi megfigyelések:
- ha szeptemberben megdördül az ég, a fák sok virágot hoznak még
- ha másodszor is kivirágzik az akác, akkor hosszú, meleg őszre lehet számítani
- ha korán lehullanak a falevelek, a gólyák és a fecskék korán útra kelnek, akkor hamarosan megérkezik a hideg idő

A szeptember még nyár és már ősz is, bár a csillagászati ősz csupán az őszi napéjegyenlőség napjával, szeptember 21-ével köszönt be. A mezőgazdaságban ez a hónap a teljes betakarítás, majd a szüret, egyúttal pedig az őszi szántás-vetés időszaka, amikor nagyon sok függ az időjárástól. A meteorológusok Őszelő-ként tartják számon, a régi Székely-Magyar naptár szerint Földanya havának nevezik, eleink (az Avisura szerint) a Tigris (Almaszüret) hava elnevezést használták szeptemberre, a hónap régi magyar (katolikus) neve pedig Szent Mihály hava. Az első őszi harmincnapos hónap, melynek 22-23. napján a Nap a Mérleg jegyébe s egyúttal az őszi napéjegypontba lép.

Népi mondóka
Amilyen az Egyed-nap,
olyan az egész hónap.
Az időt Kisasszonynapja,
négy hétre előre szabja.
Mihálykor az észak s keleti szél,
sok havat és kemény telet ígér.

Mit jövendöl a 100 éves naptár?
Jó idő következik, ha hónap elején sok futócsillag látszik, ha nem esik harmat, vagy ha esett is, de hevenyében elszárad, ha az éjjelek rendkívül hidegek, ha a Tejút az égen tisztán látszik.
Rossz idő jö, ha a galambok vízben fürödnek és későn repülnek haza.


2011. augusztus 31., szerda

Szüret



Megkezdődik a várva várt 2011. esztendei szőlők szüretelése!


2011. augusztus 30., kedd

Borútlevél



Tisztelt Muth József Úr!


Mai telefonon történő beszélgetésünkre hivatkozva küldöm Önnek a Borútlevél ajánlatát.

A Tolnai Népújság a magyar borok népszerűsítése érdekében új termékkel, Borútlevéllel lép a helyi piacra. A projekt lényege, hogy lehetőséget biztosít az érdekelt borászatok új formában való megjelenésére.

Tartalmi sajátosságok:
- A borászat bemutatkozása fejszöveggel: 800 karakter
- A zászlós borok (3 db) bemutatása: 150 karakter boronként.
- A zászlós borok palackjainak fotói: 3 db
- Pecsét helye

- A borászatok költsége: 20.000 Ft + áfa oldalanként.
- Méret: A/6
- Kivitel: full color

Természetesen szívesen várunk más egyéb kreatív megjelenést is (más fotó,-elrendezés,-kivitel).

A szekszárdi szüreti fesztiválon a résztvevők között 5 ezer Borútlevelet osztunk szét. Az útlevél egy évig érvényes. Ösztönözni szeretnénk az embereket, hogy gyakrabban látogassák a kedvelt borászatokat, ezért azoknak, akik egy év alatt legalább 10 borászatot meglátogatnak, ott fogyasztanak, vagy vásárolnak részt vesznek a következő évi sorsoláson, ahol értékes magyar borokat nyerhetnek.
A jogosultságot a pecsét igazolja.

Mellékletként küldöm Önnek a Borútlevél mintáját.

Remélem ajánlatom elnyerte tetszését. Amennyiben további kérdései lennének szívesen állok rendelkezésére a névjegyben feltűntetett elérhetőségeken.





Szívélyes üdvözlettel:


Balázs Orsolya
Média-tanácsadó
___________________
AS-M Kft.
Tolna Megyei Irodája
7100 Szekszárd Liszt F. tér 3.
Tel.: 74/511-508
Mobil: +36 30 422 1466
e-mail: orsolya.balazs@axelspringer.hu


2011. augusztus 29., hétfő

Népi hiedelmek IIIC:


Népi hiedelmek

IIIC.


Augusztus 29.


Nyakavágó János, jámbor szegedi öregek ajkán Nyakavesztő János, az Érdy- és Lányi-kódexben Szent János nyakavágása, újabb egyházi szóhasználat szerint Szent János fővétele (Decollatio S. Johannis Baptistae): Keresztelő Szent János vértanúságának föltételezett emléknapja. Halálát az Érdy-kóde így adja elő: mikoron az hóhér az temlecben ment vóna, szent János Babtista térdén állván, kezei, szemei fölemelvén, nagy hálaadással és édes szívvel, lélekkel, nagy felszóval mondá: óh én édes teremtő Istenem, teneköd ajánlom az én lelkömet. És lehajtá nyakát, mint az ártatlan bárány, és az hóhér elvágá nyakát. Óh szent halál, óh nemes mártiromság, kinek miatta sem teste, sem lelke el nem vész. Szent Dávid prófétának mondása szerént. Drágalátus Úristennek előtte az ő szentinek halálok… Temeték el kedég őtet, az ő szent tanojtványi Sebaste nevő várasban, kinek régi időben Samaria vala neve. Szent Elizeus és szent Abdias prófétáknak koporsójokban, kinek testét nagyobb részre, mint meghallók, Julianus megégettette. De az édes ujja, kivel Krisztust megmutatta vala, az Jordán vize mellett megmarada, és feje… Nyakavágó János alakjához és ünnepéhez sajátos hiedelemvilág kapcsolódott. A vértanú fejét a középkorban vagy kifaragták, vagy tál fenekére festették. Érintését fejfájásról még a barokk időkben is foganatosnak tartották. Imádság közben a beteg fejére helyezték, vagy egyszerűen a beteg kalapját borították rá. Külföldi német adatok szerint a tálat vízre is dobták, ha valaki beléfúlt. Úgy vélték, hogy a szerencsétlen embert ott kell keresni és kifogni, ahol a tál megállott. Ilyen tálat függesztettek ki egyes vidékeken a templom ajtaja fölé is. A sükösdi kéziratos kis rituálé (1710) egyik, fejfájósokra adott áldásában Keresztelő Szent János, és a szintén levágott fejű Szent Dénes mennyei közbenjárását kérik. A horvát nép is fejfájás idején fordul Jánoshoz. Ünnepén nem jó vágni, szabni. Fedics Mihály említett történetének befejezése is ennek a képzetkörnek kései visszhangja, amelybe azonban Nepomuki Szent János vértanúságának mozzanatai is belejátszottak. János fejét a következő éjszakán folyóvízbe vetették. „Na meglett osztán a nagy öröm a királynénak. Na, senki ezt nem tudja. Mikor belelökték, kigyúlladt a folyó. Nagy világosság lett, nagy fényesség. Nagy lett a félelem a városban, nagy riadás, hogy ég a város. Kapja magát a királyné menekülni, lyányostul ladikba, majd elmenekül. Eltemette őket a hullám, az ura meg megháborodott. Bele is halt. Így osztány Szent Jánosnak hozták a koporsót nagy énekszóval az angyalok a mennyekbül. Kifogták, beletették a koporsóba és ők azt el is szállították. Azt már ők tudják, hogy hova. Elmúlt a világosság, de se király, se királyné nem uralkodik tovább. Na, most már nyugodt lett a város.” Az öreg Fedics a meseepizódhoz még azt is hozzátette, hogy János fővétele napján nem jó tálból enni, csak lábosból, mert a hóhérok tálba folyatták Szent János vérét. Ez a hiedelem széltében megtalálható a ruszin nép körében is. Az ünnep vigiliáján a beregi ruszin nem eszik semmit, aminek feje volt, még káposztát sem. Tálból sem étkezik. Számos görögkatolikus falunkban máig böjtölnek: csak gyümölcsöt, dinnyét esznek, kést nem használnak. Németpróna (Slovenské Pravno) hagyománya szerint hajnalban, még napkelte előtt feketeürömmel ütögetnek a földben fejlődő káposztafejekre, és német tájszólásukban ezt mondják: Nyakavágó János könyörögj, hogy a káposztának szép feje legyen! A kultusz középkori hazánkban is virágzott. Perényi Imre nádor, de inkább özvegye, Kanizsay Dorottya, a gyulafehérvári székesegyháznak kristály tálcákat ajándékozott (1526), melyeken János feje volt kiformázva és számos drágakővel ékesítve. Szimbolikus véletlen, hogy a mohácsi vész Nyakavágó Szent János napján szakadt a nemzetre. A megütközésre készülő Lajos király seregével Bátán, a szentvér híres középkori búcsújáró helyén meggyónt, megáldozott. A fiatal Perényi Ferenc erdélyi, később váradi püspök, aki folyton készült, de már nem jutott el Itáliába, Rómába, a királyhoz fordulva megjegyezte: Fölséged jól tenné, ha a kancellár urat már most Rómába küldené és általa Őszentségét fölkérné, hogy a csata napját húszezer magyar vértanú ünnepévé avassa. Ki tudja már miért, de Ferenc püspök ifjú fejét a törökök levágták és Budára vitték Szulejmán szultánnak. A család nyilvánvalóan a gyásznapra és az elesett püspökfiúra való emlékezéssel ajándékozta az említett tálat a gyulafehérvári székesegyháznak. Megjegyezzük még, hogy az ősi Perényi-címeren levágott emberfő látható. Mohács Fájdalmas Szűzanya tiszteletére szentelt temetőkápolnájának homlokzatán ezt olvassuk: SIT VT PRAECO CLADIS MOHACSIENSIS, vagyis: legyen a mohácsi csata hírmondója. E fölírásból az is kitűnik, hogy a kápolna alapításának ideje 1859, tehát az abszolutizmus korának hazafias kegyelete emelte.

Király József, pécsi püspök kezdeményezésére Nyakavágó Szent János, sokácul Sikovanje napját Mohács népe fogadalmi ünneppé, VII. Pius pápa pedig búcsúnappá nyilvánította, amelyet máig, újabban a rákövetkező vasárnap meg is ül. Mint a helybeliek mondogatják: amint Heródes Jánosnak fejét vétette, úgy vette a török nemzetünk fejét, a királyét is. Régebben a céhek, továbbá az ünneplőbe öltözött nép felvonulása külön látványosság volt.


2011. július 29., péntek

Népi hiedelmek IVC.


Népi hiedelmek

IVC.


Július 29.


Szent János evangélistától tudjuk, hogy Jézus szerette Mártát, Máriát és Lázárt, akik Betániában laktak. Nem tartoztak azok közé, akik vándorútjain tanítványként követték az Urat, s az asszonyok közé sem, akik vagyonukból gondoskodtak Jézusról. De nagyon közel álltak az Úrhoz, s valószínű, hogy ha Jézus Jeruzsálemben volt, náluk szállt meg, hiszen Betánia egészen közel van, az Olajfák hegyének keleti lejtőjén. A liturgiában csak Márta neve szerepel, azonban elválaszthatatlan testvéreitől, Máriától és Lázártól, ezért az evangéliumokból közös történetüket emeljük ki. Három alkalommal beszélnek az evangélisták Márta házáról és a testvérekről. Már az önmagában különös, hogy nem Lázár családjáról beszélnek. Valószínűnek látszik, hogy Lázár gyermektelen házasság után megözvegyült, és a szintén özvegy Márta befogadta. Mária talán nem is volt férjnél. Sőt, a hagyomány legalábbis a nyugati egyházban Nagy Szent Gergely óta úgy tudja, hogy Mária azonos Mária Magdolnával. Azaz Mária fiatal korában elhagyta a szülői házat, és Magdalába költözött, melyről a zsidók hagyománya azt mondja, hogy paráznasága miatt pusztult el. Mária, miután megtért, szintén Márta házában élt. Az első találkozás, amikor Jézus Márta házában járt, Szent Lukács szerint így történt: Jézus tanítványai kíséretében úton volt. „Útjuk közben betértek egy faluba (Betániába). Egy Márta nevű asszony befogadta a házába. Mártának volt egy húga, Mária. Ez odaült az Úr lábához, és hallgatta szavait. Márta meg sürgött-forgott, és végezte a háziasszonyi teendőket.'' Volt mit tennie, hiszen legalább tizennégy fáradt férfi vacsorájáról és elszállásolásáról kellett gondoskodnia. „Egyszercsak megállt, és így méltatlankodott: Uram, nem törődöl vele, hogy a húgom elnézi, hogy egyedül szolgáljak? Szólj neki, hogy segítsen nekem! Az Úr azonban így válaszolt: Márta, Márta, sok mindenre van gondod, és sok minden nyugtalanít, de csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, nem is veszti el soha'' (10,38-42). A két nővérben az Egyház a lelki élet két alaptípusát látja: Márta a jótékonyságban tevékeny, aktív, Mária a szemlélődésben elmerülő, kontemplatív életforma típusa. Krisztus szava rávilágít: mindkettő jó, de Mária magatartása jobb, mert amit választott az élet igéjének hallgatása, a jelenlévő Úr csendes szeretettel való szemlélése maradandó. S akiben ilyen éhség él, azt az élet kenyere úgy táplálja, hogy jóllakik, és mégis vágyódik a további töltekezésre, de jóllakottságában nincs undor, s éhségében nincs kínzó hiányérzet. Az az éhség ellenben, amelyet a Márta-féle tevékenység elégít ki, szenvedést okoz. A második alkalom, amikor Mártával találkozunk az evangéliumban, Jézus legnagyobb csodája: Lázár feltámasztása. Az Úr Jézus nyilvános működésének vége felé közeledett. Közel volt már a Húsvét, melyen meg kellett halnia Jeruzsálemben. Azokban a napokban tanítványaival együtt a Jordán keleti partján tartózkodott, ott, ahol János először keresztelt. A történteket Szent János mondja el: „Betániában, Máriának és nővérének, Mártának a falujában volt egy beteg, Lázár. Ez a Mária kente meg az Urat olajjal, és törölte meg a lábát a hajával. Az ő testvére, Lázár volt a beteg. A nővérek megüzenték Jézusnak:Uram, akit szeretsz, beteg! Ennek hallatára Jézus azt mondta: Ez a betegség nem okozza halálát, hanem Isten dicsőségére lesz, hogy megdicsőüljön általa az Isten fia. Jézus szerette Mártát, a nővérét, Máriát és Lázárt. Amikor meghallotta, hogy Lázár beteg, két napig még ott maradt, ahol volt, és akkor így szólt a tanítványoknak: Menjünk ismét Júdeába! Mester felelték a tanítványok, most akartak megkövezni a zsidók, és újra odamész? Jézus így válaszolt: Nemde tizenkét órája van a napnak? Aki nappal jár, nem botlik meg, mert látja a világ világosságát. Aki azonban éjszaka jár, megbotlik, mert nincs világossága. Azután így folytatta: Barátunk, Lázár elaludt, de megyek és fölébresztem. Uram, ha alszik, akkor meggyógyult! mondták a tanítványok. Akkor Jézus világosan megmondta nekik: Lázár meghalt. Miattatok örülök, hogy nem voltam ott, hogy higgyetek. De most menjünk el hozzá! Tamás, akit melléknevén Didimusznak hívtak, így szólt a többi tanítványhoz: Menjünk mi is, és haljunk meg vele együtt! Amikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja sírban volt. Betánia Jeruzsálem közelében feküdt, mintegy tizenöt stádiumnyira (kb. 2,5 km), ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy testvérük miatt vigasztalják őket. Amikor Márta meghallotta, hogy Jézus közeledik, elébe sietett, Mária pedig otthon maradt. Márta így szólt Jézushoz: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. De most is tudom, hogy bármit kérsz az Istentől, megadja neked. Figyeljünk fel rá, mekkora hit él Mártában! Bizalommal néz Jézusra egy olyan helyzetben, amikor emberileg teljesen reménytelen minden, hisz a halál visszavonhatatlan. De ő bízik az Úrban, és olyan hitvallást tesz, mint előtte senki, csak Péter. „Jézus megnyugtatta: Feltámad a testvéred. Márta erre azt mondta: Tudom hogy feltámad, majd a feltámadáskor, az utolsó napon. Jézus így folytatta: Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. Aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre. Hiszed ezt? Márta így felelt: Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön.'' Ilyen vallomást Krisztusról csak Péter tett, és állítanunk kell, hogy Mártának éppúgy nem „a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt'', azaz nem érzéki tapasztalatai és éles elméje következtében született meg a felismerés, hanem a mennyei Atyától kapta ezt a hitet, mint Péter.

„E szavak után Márta ment, és hívta a nővérét, Máriát. Halkan szólt neki: Itt a Mester, és hív téged. Ennek hallatára Mária gyorsan fölkelt, és odasietett Jézushoz. Mert Jézus még nem ért be a faluba, hanem ott volt, ahol Márta találkozott vele. Amikor a zsidók, akik ott maradtak Máriával a házban és vigasztalták, látták, hogy gyorsan fölkel és elsiet, utána mentek. Azt gondolták hogy a sírhoz megy, sírni.
Amikor Mária odaért, ahol Jézus volt, és meglátta, e szavakkal borult a lába elé: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem! Amikor Jézus látta, hogy sír, és a vele jött zsidók is sírnak, lelke mélyéig megrendült. Megindultan kérdezte: Hová tettétek? Azt felelték: Jöjj Uram és nézd meg! Akkor Jézus könnyekre fakadt. A zsidók megjegyezték:Nézzétek, mennyire szerette! Némelyek így vélekedtek: Ő, aki a vaknak vissza tudta adni a szeme világát, nem tudta volna megakadályozni, hogy ez meghaljon? Jézus a szíve mélyéig megrendült, és odament a sírhoz, mely egy kővel elzárt barlang volt. Jézus így szólt: Hengerítsétek el a követ! De Márta, az elhunyt nővére tiltakozott: Uram, már szaga van, hiszen negyednapos! Jézus így felelt: Nemde azt mondtam: ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét? Erre elhengerítették a követ. Jézus pedig égre emelte a tekintetét, és így imádkozott: Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én tudom, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülöttem álló nép miatt mondtam, hogy higgyék, hogy te küldöttél engem. E szavak után hangosan beszólt a sírba: Lázár, jöjj ki! És a halott kijött'' (11. fejezet). Ezt az utolsó, legnagyobb jelet, amely mindenki számára kézzelfoghatóan bizonyította Jézus küldetését és Messiás voltát, leginkább Márta és Mária értette, akik hittel tekintettek az Úrra. A harmadik alkalommal szintén Betániában találkozunk Mártával, Máriával és Lázárral, közvetlen Húsvét előtt. Ismét János evangélista mondja el a következőket: „Hat nappal Húsvét előtt Jézus Betániába ment, ahol Lázár lakott, akit feltámasztott a halálból. Ott vacsorát rendeztek a tiszteletére.'' Ez a vacsora azonban nem Márta, hanem a leprás Simon házában zajlott le. A három testvér is hivatalos volt: „Márta felszolgált, és Lázár is a vendégek között volt. Mária pedig vett egy font valódi nárduszból készült olajat, megkente vele Jézus lábát, és megtörölte a hajával. A ház betelt a kenet illatával. Az egyik tanítvány, Karióti Júdás, aki elárulta, méltatlankodott miatta: Miért nem adták el inkább az olajat 300 dénárért, s miért nem osztották szét a szegények között? De ezt nem azért mondta, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mert tolvaj volt: ő kezelte a pénzt, és eltulajdonította, amit rábíztak. Jézus rászólt: Hagyd békén! Hadd tegye, hiszen a temetésem napjára teszi.'' Máté evangéliumában Jézus így folytatja: „Bizony mondom nektek, ahol a világon csak hirdetni fogják az evangéliumot, mindenütt megemlékeznek majd arról is, amit ez az asszony tett.'' (Jn 12,1-8; Mt 26,6-13). Sajnos a liturgikus megemlékezés Máriára épp azért, mert alakja egybemosódott Mária Magdolnával nem terjed ki. Mártát a ferencesek kezdték ünnepelni 1262-ben, július 29-én. A 13. század végén a római naptárba is áttették. Szent Jánosnál még az is olvasható, hogy mi lett Lázár feltámasztásának következménye a három testvérre nézve: „Amikor a zsidók megtudták, hogy Jézus Betániában tartózkodik, sokan elmentek. Nemcsak Jézus kedvéért, hanem hogy Lázárt is lássák, akit feltámasztott a halálból. Erre a főpapok elhatározták, hogy Lázárt is megölik, mert miatta sok zsidó elment oda, és hitt Jézusban'' (Jn 12,9-11). Ezt a gyilkos tervet mégsem hajtották végre, Mártáéknak azonban érezniük kellett a hitetlen zsidók részéről a gyűlöletet. Hiszen ők minden Jeruzsálembe zarándoklónak tanúságot tehettek a Feltámadottról. A hagyomány tudja a család későbbi sorsát, és a legendákban írottan is ránk maradt. Eszerint az ősegyház elleni üldözésben (40 körül) az egész keresztény közösséget, melynek Márta háza adott otthont, elfogták. Nagyobb csoportról volt szó, ezért nem merték megölni őket, hanem a tengerpartra hurcolták, és ott egy evező, vitorla és kormánylapát nélküli hajóra rakták, és a tengerre bocsátották őket. A kivégzésnek ez nagyon gonosz módja volt, hisz az áldozatokat a viharos tengerbe akarták fojtani. Ám a hajó nem süllyedt el, hanem Gallia partjainál szárazföldet ért. Kikötöttek, és hirdetni kezdték az evangéliumot! A legenda szerint Lázár püspök lett Aix városában, Márta a város betegeit és szegényeit gondozta, Mária pedig remeteként élt még harminc esztendeig.
Mindenható, örökkévaló Isten, kinek megtestesült Igéje arra méltatta Szent Mártát, hogy betért a házába, és elfogadta gondoskodását, kérünk, add meg az ő közbenjárására, hogy testvéreinkben hűségesen szolgáljuk Fiadat, és a mennyben otthonra leljünk nálad!


2011. július 28., csütörtök

Szent Panteleon vértanú


Népi hiedelmek

VC.


Július 28.


Pantaleon kisázsiai orvos, vértanú († 305), a Tizennégy Segítőszent egyike. Olajfához kötözve fejezték le. A legenda szerint fejéből nem vér, hanem tej folyt. Az olajfa gyümölcseivel beborította holttestét. Keleten is, Nyugaton is korán tisztelik. Justinianus bizánci császár Konstantinápolyban hatalmas templomot épít e megalomartyr tiszteletére. Rómában már a S. Maria Antiqua archaikus freskóin feltűnik, Köln városában pedig a X. században bencés apátság választotta védőszentjéül. Pantaleon tiszteletével hazánkban is már az Árpád-korban találkozunk. Ünnepét legtöbb misekönyvünk számontartja. Balogh Albin véleménye szerint országunkon át a Szentföldre iparkodó német, rajnavidéki zarándokok ismertették meg népünkkel. Nyomatékosan számba kell azonban vennünk a keleti egyház hatását is. Egy 1329-ből származó oklevél úgy tudja, hogy a Szent Pantaleon-kolostorban valamikor moniales graecales, vagyis görög apácák éltek. A XIII. században már apátságként emlegetik (1238) a Duna szigetén (in insula Danubii), amely a mai DunapenteleSárpentele falura is. Sajnos, egyiknek sem Pantaleon az újabb barokk patrociniuma. Pentele egyébként a Pantaleon magyar származéka. Alakváltozata a PeteleiBártfaKisszeben (Sabinov, 1520), és Ludrófalva (Ludrová, 1510) szárnyasoltárain a Tizennégy Segítőszent közelében állhatott. Emlékeztetünk még a közeli családnévben él. Pantaleon táblaképével találkozunk (1500), társaságában. Biztos, hogy ez a kultusz nem egyenes folytatása Pantaleon Árpád-kori tiszteletének, Itt már újabb jámborsági áramlattal van dolgunk: Pantaleon közbenjárását fejfájás, szoptatási fájdalmak és jószágvész esetén tartották foganatosnak.


2011. július 27., szerda

Népi hiedelmek VIC.


Népi hiedelmek

VIC.


Július 27.


Hét Szent Alvó ünnepe már a Szelepchényi-kódexben föltűnik. Különösen pálos misekönyveink tartották számon. Tudomásunk szerint egyetlen hazai ábrázolásunk Székesfehérvár görögkeleti szerb templomának XVIII. századi freskója. Szent Alvóink szír eredetű legendájuk szerint Efezusban éltek, Decius császár idejében barlangba falazták őket. Kétszáz év múlva feltámadtak, és az eretnekeknek hirdették a test föltámadását. Sírjukhoz egészen a török terjeszkedésig nyugati zarándoklatok indultak Efezusba. Ünnepük Nyugatra is átkerült, a frankoknál, majd az ő misenaptárukat átvéve, hazánkban is meghonosodott. Kódexirodalmunkban nem tűnnek föl, sem későbbi jámborsági iratainkban. Emlékezetük azonban nyilván a régi magyar évszázadokban is élt. Így a jezsuita diákság Zágráb (1724) és Kassa (1748) városában legendájukat előadja. Talán az élőszavas hagyomány is megőrizte őket, mert Varga Lajos járokszállási népköltő, egyébként olvasott ember századunk fordulóján a legendát „Metafratesz Simon és Turoniai Gergely egykorú írók nyomán versekbe foglalta,” hogy a jámbor nép legendaéhes kíváncsiságát kielégítse.

2011. július 25., hétfő

Népi hiedelmek VIIC.


Népi hiedelmek

VIIC.


Július 25.


Jakab apostol, az idősebb (Jacôbus Maior), János bátyja, ők ketten a mennydörgés fiai (Márk 3,17). Péterrel és Jánossal ott volt a Táborhegyen, az Úr színeváltozásánál. Ő volt az első, aki az apostolok közül vértanúságot szenvedett. Jakab hispániai térítése, ottani vértanúhalála történelmi forrásokból alig igazolható. Legendáját a Legenda Aurea nyomán az Érdy-kódexben olvassuk. Eszerint halála után éjjeli időn, az ő szent tanítványai ragadák el ő mestereknek testét és hajóban szerezvén, Galícia országban viteték Szent angyalnak vezérlése miatt. Hol ott vala egy királyné asszony, kinek Luppa vala neve, kinek mikoron hírré tették volna, helyt kérvén temetésre. Az királynéasszony kedég álnokságot gondolván, kűdé egy gonosz emberhez őket, hol ott ottan az temlecbe veték őket. De éjjel Úristennek angyala elszabadojtá és igaz útra vezérlé. Mikoron vitézök mentenek vóna utána, leszakada az héd alattok és mind az vízben halálának. Azt hallván az fejedelem, penitenciára térvén, hátra hívatá őket, és minden kéréseket megengedé. És ott prédikálván, mind az egész várast az szent hitre térejté. Azt hallván Luppa kerálné asszony, nagyon megbosszula és nagyobb álnokságot gondolván, hogy mivel őket elveszthetné. Mondá: itt ellyen helyen énnekem tanult ökreim vannak. Fogjátok be őket és vigyétek oda rajtok ti urotoknak testét, ahova akarjátok. Tudja vala kedég az ravasz Luppa oly fenéknek lenni az vad bikákat, hogy mind odamennének, ottan mind megölnék őket és elszaggatnák. Mikoron azért fölmentenek vóna az hegyre, találának egy tüzes sárkányt, ki ellen szent keresztnek jegyét vetvén, ottan ketté romla. Feljebb menvén, megtalálák az bikákat es, és mintha koronkéd sziligyök voltanak vóna, meg hagyák magokat fogni és befogni. És fölvevén mind kövestül a szent testet, vivék Luppa kerálné asszonynak palotájában. Azt látván Luppa… az ő kőpalotáját szent egyházzá szentölteté, és nagy kazdagsággal megékesöjté. Jakab legendájának más mozzanataira később még hivatkozunk. A sírról később megfeledkeztek. Jakab másik, az Érdy-kódex előadását kiegészítő legendája szerint, az ereklyékre a XI. században úgy bukkantak rá, hogy abban a csalitban, amely elfeledett sírját benőtte, éjszakánként égő gyertyákat láttak világítani. Más változat úgy tudja, hogy csillag árulta el a helyet: campus Stellae. A jelek a püspököt nyomravezették, aki hatalmas templomot építtetett föléje. A csillag más legenda szerint Nagy Károlynak is megjelent, hogy templomépítésre serkentse. Ez Santiago de Compostela néven a középkornak Jeruzsálem és Róma mellett leghíresebb búcsújáró helye lett. Emlegették Nyugati Jeruzsálem néven is. Spanyolország – mint Georg Schreiber írja – Compostelával, Jakab kultuszával lépett be a középkor európai világába. Hermann J. Hüffer, a nagyérdemű Compostela-kutató fejtegeti, hogy a Jakab-zarándoklatok erősítették a treuga Dei készségét, az Európa-gondolatnak, Nyugat szellemi egységének kialakulását. Mint mondottuk, Jakab hispániai útját a legendák világába kell ugyan sorolni, de odakerült ereklyéi révén a helyi kultusz a VIII – IX. században már virágzani kezd. Az ereklyék őrzési helyét a jámbor hagyomány hamarosan Jakab sírjával azonosította, és megfelelő legendákat költött hozzá. A spanyolok nemzeti szentje, őt hívták segítségül a mórok elleni küzdelmeikben, de amerikai hódításaikban is. Compostela a spanyol missziós tudat forrása. Jakab apostol sírja Szent Bonaventúra szerint a legdicsőségesebb minden nemzetek szentjeinek sírja között. Dante azt írja, hogy csak az az igazi zarándok, aki már megjárta Compostelát. Szent Jakab városát a vezeklő zarándoklatok sajátos középkori gyakorlata is híressé tette. Az egyéni töredelemből fakadó kezdemények mellett hazánkban a közösség ítéli, főleg a gyilkosakat, hosszú, olykor évekig tartó zarándokútra. Ezzel a megszokott környezetükből való eltávolítással megmentették őket az esetleges vérbosszútól. Az egész latin szertartású Európa megindul Compostelába: a román korban a nemesség és lovagság, papság, a gótikában pedig a polgárság, kalmárság, vízenjárók. Hüffer szerint a Jakab-kultusz közép-európai bölcsője a bencések regensburgi Jakab-temploma (ecclesia matrix), illetőleg monostora (1090), amelyet hamarosan számos más egyház is követ, így a bécsi (1113). Jakab hírét, tiszteletét a Roland-monda is népszerűsíti, amely énekmondók ajkáról szerte Európában elterjedt. Hat – mellesleg szólva – a nemzeti-népi epikai hagyományokra, így a mi Szent László-mondáinkra is. A középkor utolsó évszázadaiban, főleg Nyugat- és Észak-Európa városaiban számos templomot építenek az ő tiszteletére.* Az is természetes, hogy ő a Hansa patrónusa. Jakabot ugyanis a zarándokság révén nemcsak a búcsújárók, hanem Miklós mellett minden utasemberek, hajósok is védőszentként kezdik tisztelni. A német kutatás szerint a birodalmi Jakab-zarándokutak kiindulási pontja a Hansa-városok mellett Aaachen és Einsiedeln volt. Bár adataink nincsenek rá, aligha kétséges, hogy Magyarországról – a Háromkirályok kölni ereklyéit és az aacheni búcsút hét évenként megjárván – Aachenből indultak Compostelába. Ez az útvonal (Niederstrasse) Párizs, illetőleg Chartres városába vezetett, innen haladtak tovább. Útbaesett Tours Szent Márton sírjával, majd Poitiers, Bordeaux, Ostabat. Végül Roncesvalles bencés apátságát elhagyva, spanyol földre léptek. A Francia Út (Chemin français) tizenhárom pihenő stációjával már a XI. században kialakul. Mindenütt menedékhelyek épülnek, ezeket is legendák övezik. Egyik hegycsúcson két lovag előtt aranykeresztet hordó galamb mutatja a helyes utat. Ahol a keresztet leteszi, ott építik föl a zarándokszállást. A legenda még azt is tudja, hogy a két lovag fekete szeme a látomás után aranyszínűre változott. Mindezekből az is érthető, hogy Jakab volt hosszú évszázadokon át a zarándokok védőszentje. Őt magát is eszményi búcsújáróként ábrázolják, kezében vándorbot, vállán tarisznya, kalapján az említett kagylódísz (pecten Jacobeaus). A kagyló – mint utaltunk rá – a compostelai búcsújárás igazoló jelvénye volt. A búcsúsok botjának és tarisznyájának megáldását talán éppen Compostela hatására már a Pray-kódexben is megtaláljuk. A nagy vezeklők nyakán hurokra kötött kötél is volt. Jöttek olyan előkelő zarándokok is, akik itt szerettek volna meghalni, temetkezni. Magyarországról is sokan megfordultak Jakab sírjánál. Egy 1140-ből származó angol följegyzés megőrizte egy magyar püspök emlékét, aki zarándokútja alatt halt meg. Nevét sajnos, nem örökítette meg. A XIII. századból származó selmeci jogkönyv egyik fejezete megszabja, hogy a polgárok csak akkor zarándokolhatnak Rómába vagy Compostelába, ha feleségük beleegyezik. A szepességi Herrmannt gyilkosság miatt kötelezik engesztelő búcsújárásra (1307). Őt követi Zsigmond király korában Pokoljáró Tar Lőrinc, aki vezeklőútján ide is eljutott. Egyik Jakab napja táján érő almafajtának jakabalma a szegedi, Jakobiapfel az eleki német, egy korai szőlőfajtának pedig jakabszöllő a székesfehérvári neve, amely talán még egy középkori szentelménynek, a Jakab napján megáldott almának emlékezetét őrzi, bár ez a hazai liturgikus hagyományból egyelőre nem mutatható ki. Németpróna (Slovenské Pravno) német népe szerint Jakab beszenteli a gyümölcsöt és amit hagy, az már meg is marad. A régi szegedi juhászok Jakab éjszakáján a csillagok állásából következtettek a jövő évi időjárásra. Nyilván ebbe az összefüggésbe tartozik az is, hogy a szomszédos Horgos falu népe az Orion csillagképet Szent Jakab pálcája néven szokta emlegetni. E hiedelem halavány visszfénye Compostela: campus stellae középkori magyar hiedelemvilágának. Említettük, hogy csillagok derítették föl a szent sírját. Tápén úgy vélik, ha Jakab napján északról fúj a szél, akkor a tél hideg lesz. Ha alszél fúj: enyhe, lucskos tél várható. A Szegedről kirajzott szankiak szerint a nap délelőtti időjárása megfelel a karácsony előtti, a délutáni pedig a karácsony utáni időjárásnak. Ha a nap fényeskedik, nagy hideget jelent, ha eső esik, jó idő lesz – tartották a székelyek körében. Kiskunfélegyháza és Székesfehérvár népe szerint Jakab napján virágzik a hó: ha most sok az égen a fehér fölleg, akkor a télen sok hó lesz. Az eleki németek szerint is a fehér föllegek sok havat jósolnak. A fehérváriaknál a hiedelem így változik: ha délelőtt felhős az ég, akkor a tél első felében, ha pedig délután, akkor meg a tél utolján érik meg a gyümölcse, a tartós havazás. A hiedelmet nyilván Jakab fehér lova ihlette. A régi szegedi parasztság a búza nyomtatását Jakab napján kezdte meg. Hajdani szegedi parasztasszonyok ezen a napon nem mostak, nem sütöttek kenyeret. Öregek visszaemlékezése szerint Gyöngyöspatán a Jakab napján köpült vajat orvosságnak tették el. Az ünnep hajdani magyar rangját mutatja, hogy nyolcaddal megült törvénynap volt. Az Árpád-kori magyarság kiváló tiszteletben részesítette a katonából lett szenteket: Jakab Györggyel, Móriccal, Dömötörrel, Mártonnal, a mi Lászlónkkal egyetemben még a román lovagkor szentje, sőt hősalakja, aki a legenda szerint fehér lován küzd együtt a spanyolsággal a mórok ellen, erősíti népét a helytállás végvári harcaiban. Legendái, viselt dolgai sokszor hajlanak át a chansons de geste világába, amelyeket monostoralapító idegen szerzetesek, zarándokok távolabb élő népekkel is megismertetnek, Természetes tehát, hogy a már jellemzett László-legenda számos mozzanata Jakabéval rokon. Kultusza belenyúlik a későbbi középkorba is. A Mohács szőlői között épült Gyümölcsoltó Boldogasszony-kápolnának jellegzetes fogadalmi ünnepe Jakab napja. Mint mondják, egy Wolf nevezetű helybeli zsidó birtokos viharágyúkkal próbálta megvédeni szőlejét a természeti csapásoktól. Történt mégis, éppen Jakab napján, hogy egy hirtelen támadt vihar ellen hiába volt minden lövöldözés. Ekkor megfogadta, hogy Jakab napján évenként ó mondat misét a kápolnában. Amíg élt, mindig ő vitte az égő szenteltgyertyát a körmenetben. A szőlőbeliek a fogadalmat máig megtartják. Jakab apostol ünnepén lehetőleg új búzából sütött ostyával és új borral történik a miseáldozat. A Jakab-napi időből különböző módon jósoltak a várható téli időjárásra. Doroszlói megfigyelés szerint: „a zab aratását Jakab-napig be kell fejezni, mert ami gabona Jakabnapig kint marad, az kint is veszik” Jászdózsán úgy tartották, hogy a Jakab-napra kelt csirkék gyorsan nőnek. Ilyenkor szedik ki a fokhagymát.


Népi hiedelmek VIIIC.


Népi hiedelmek

VIIIC.


Július 24.


Krisztina ókeresztény vértanú. Az Érdy-kódex szép szavakkal dicséri: támada... nagy nemes nemből. De nevezete szerént annál es méltóságosb es vala, mert igyenlő vala az ő szentséges életéhez. Magyaráztatik azért az ő neve Krisztina úgy, mint szép illatú krizmával megkenettetött. Krizma vala ő keresztyénségének szép illatja szerérit. Drága kenet vala szentséges életének nyájassága szerérit. Ájotatus vala Szentléleknek benne lapozása szerérit. Legendája közhelyekkel van tele, nincs jellegzetes, hagyományképző mozzanata. Ünnepét középkori misekönyveink számontartották. Ereklyéit a nagyszombati klarisszák őrizték. Krisztina mindig kedvelt, bár nem sűrűn választott magyar női keresztnév volt, napjainkban azonban egyenesen divattá vált. A budai Krisztinaváros Mária Terézia egyik leányának, Krisztina főhercegnőnek, Albert magyarországi helytartó feleségének emlékezetét őrzi. A szentnek szobra is állott Nepomuki Jánosé társaságában, a későbbi Horváth-kert táján. Az Ördögárok 1837. évi áradása idején pusztult el. Csak egyetlen néphagyományt ismerünk, ami a naphoz fűződik. Ez is kalendáriumi jellegű. A szegedi tanyákon a névünnep táján támadó homokviharoknak krisztinaszél a neve.


Bűnbánó Mária Magdolna napi kóstolás



Bűnbánó Mária Magdolna napi pálinka és borkóstolás
2011. július 23.


A bűnbánó Mária Magdolna nem csak a bűnös asszonyok védőszentje, hanem a bűnbánatában könnyeit hullató, a források védőszentje is lett. Ezentúl ő az, aki utolsóként hagyja el Jézus Krisztust miután sírba helyezik, é ő az első, aki ismét ott van a sírnál és elsőként találkozik a Mesterrel. Ennek emlékére határozom el, hogy a mi pincészetünk forrása az itt létrehozott pálinkák és borok forrása sohase apadjon ki. A kóstolásra hat pálinkát vonultatók fel és négy 2010. évi bort. A kóstoláshoz zsírós kenyért is kenek hagymával, de aztán tárcsán sült csirkehúst is készítünk, valamint pácolt sertéshúst. A kóstolásra ezúttal nemcsak férfiakat, hanem hölgyeket is meghívtam, hogy a hangulat családiasabb és oldottabb legyen. A hangulatot még az sem rontotta el, hogy az eső megállíthatatlanul szakadt sőt dörgött és villámlót is. A vendégek sajnos nem mind érkeztek meg. Heilmann sógorom sajnos szolgálatban volt, így a húgom sem jött el. Az idősebb húgom Tímea eljött ugyan, de új barátja szintén munka miatt nem érkezett meg. Németh Attila komám és családja azonban a megszokott módon megérkezik, ahogyan Szabó Péter komám és családja is eleget tesz a a meghívásnak. Ráadás vendégként feleségem főnökasszonya Horváth Marika és barátja Csaba érkeznek meg. Elsőként eperfa hordóban érlelt Alma Pálinkát kínálok fel, de csak hárman fogyasztunk belőle. A következő párlat összehasonlítás kedvéért a natúr Alma Pálinka. Harmadikként Fekete Áfonya Ágyas Párlatot kínálom körbe. Negyedikként a Csipkebogyó Ágyas Párlatot adom közre vendégeimnek. Ötödikként a Kökény Ágyas Párlatot kóstoltatom meg velük, majd zárásként a Cseresznyeszilva Ágyas Pálinkát öntöm körbe, amelyből Tímea húgom is fogyaszt. Közben elkészülnek a sültek is, tehát a fehérborokat bontom fel. A Királyleányka 2010-sel kezdem, amely Szabó Péter komámnak nagyon ízlik. Másodikként a Fehér Cuvée 2010-est kínálom. Az étkezés végén a vörös boros vendégek kedvéért előbb a Vörös Cuvéet bontom fel, majd a Cabernet francot. De nemcsak finom italokkal és ételekkel fűszereztük ezt az estét, hanem két keresztfiam Szabó Bence és Barnabás zenei játékával is, akik tamburával és brácsával színesítették az éjfélig tató mulatságot.


2011. július 22., péntek

Népi hidelmek VIIIC.


Népi hiedelmek

VIIIC.


Július 22.


Mária Magdolna bűnös életből tért meg Krisztushoz. Ismeretes az az evangéliumi kép, amikor Mária Magdolna az Úr lábát drága kenettel megkente, utána pedig hajával törölgette. E cselekedetéért Jézus megígérte neki, hogy ameddig csak az evangéliumot a világon hirdetni fogják, fennmarad az ő szeretetének emlékezete (János 12,3). Magdolna legendáját az Érdy-kódex mondja el: Jeruzsálem táján vala egy magabíró gazdag ember, ki régi nemzetsége szerint vala királymaradék, de az írás nem veti, melyik királynak nemzetéből lött légyen. És vala neve Syrus, asszonyfeleségének Eukarya. Miért az ótörvény szerént jámborok valának, annak okáért adott vala őneki Úristen három magzatokat, kiknek nevök vala Lázár, Márta, Mária. És mikoron az jámborok kimúltanak volna ez világból... Magdalont adák Máriának, honnan nevezetöt es vén magának. És hívattatik vala immáron magdalombeli Máriának... Jézus föltámadása és mennybemenetele után Maximius, Lázár, Mária, továbbá a vak Celidonius kíséretében Magdolna elhagyja Jeruzsálemet. Marseille városába hajóznak, de itt nem fogadja be őket senki sem. Magdolna is hirdeti a pogányoknak az igét. Hallgatja a fejedelem is, akinek nincs gyermeke. Magdolna imádkozik érettük és az asszony méhében fogada. Azt látván az fejedelem, hogy mindennek jól végére menne, gondolá, hogy Rómában menne Szent Péterhez. Mondá az terhes asszonyállat: bizony soha édes uram, el nem válom tüled, hanem én es elmegyek. Mondá az ő ura: az nem lehet semmiképpen, miért ellyen nehezes vagy. Nem tudod-e, hogy az tengeren nagy veszedelmes szél vagyon, és történhetik, hogy mind gyermeköstül el kezdesz vesznie. De viszon ellen az asszonyállat soha meg nem akara maradni. Mikoron azért eleredtenek vóna, hagyván minden jószágokat Mária Magdolnának, míg megtérnének. Megjegyözvén azért őket szent keresztnek jegyével, az tengerre szállának, és mikoron egy éj és egy nap elmúltanak vóna, kezde az tengeren nagy szélvész támadni, és mind mennyen valának, jelesen az szegény asszonyállat nyavalyogni. És az nagy veszedelembe reájuta az szülésnek keserűsége, és jóllehet nagy fájdalommal fiat szüle, de maga, ennenmaga hamar kimúlék ez világból... Az hajósok azonközben kezdének nagy kiáltással erőt tenni rajta, hogy az holttestöt kivetnék az tengörben, mert különben az nagy tengöri vész meg nem szennék. Azon es nagyobb keserűségben esék, és nagy nehezen kérheté őket, hogy egy kősziklára hagynák kivetni. Ott egy hasadékban lehelyhezteté mind fiastul és szépen befödözé palásttal mind körül, és nagy sírva mondá: óh Mária Magdolna, te vagy ennek oka. Te vagy az én keserűségemnek fundamentoma, temiattad estem én boldogtalan ennyi nagy nyavalyában. De ha hatalmad nagyon, emléközzél meg énrólam, és mind anyának, mind magzatnak lelkökről, hogy el ne veszjenek. És azonképpen őket otthagyván, meg beméne az hajóban, sietvén Szent Péter apostolhoz. Péter megvigasztalja, sőt magával viszi Jeruzsálembe is. A fejedelem két év múlva visszatért hazájába. Mikoron odajutott vóna, hol az asszonynak holtteste vala, kéré az hajósokat, hogy oda kihajtanának. És távol lát az kisebb gyermeket, hogy az víz mellett járna, és apró kövecskékkel játszadoznék a víz szélén. Ottan kifutamék az hajóból, odamenvén. Azt látván az kisded gyermek, megijede tőle, miért soha embert nem látott vala, és anyjához futamék, és palástja alá búvék. Az jámbor szarándék azt látván, mind utánaméne, és édesanyja emléjénél találá meg őtet, és ölében vévén, ápolgatja vala, tudván, hogy ő vóna az édes fia. És nagy sírván mondá: óh bódog Mária Magdaléna, mely bódog én vónék, és mindenben jó szerencsával jártam vónék, ha ez asszony felébredne és énvelem hazajöhetne. Tudom, bizony es tudom, és minden kétség nélkül hiszem, hogy ki énnékem ez gyermeköt adtad, és két esztendég ez kősziklában megtartottad, az ő szüléjének es egészségöt adhatsz. Ez beszédek megmondván, az asszonyállat mint édes álmából, ottan fölserkene... Magdolna később pusztába vonul, hol csak Úristennel és az szent angyalokkal nyájaskodnék, míg élne. És úgy lőn, mint Úristentül kérte, kévánta vala, és harminc egész esztendég lahozék, magának nagy erős penitenciát tartván, emberi eledel nélkül. Hol ott oly nagy malasztot talála, hogy minden napon az hétrendbeli zsolozsmatartásnak idején angyalkéz miatt fölemeltetik vala. Az égben nagy édes angyali énekléseket hallván, ugyan teste szerént annak okáért semmi testi eledel nem vala szükséges. Utolsó óráján Maximinus püspök áldoztatja meg. Mikoron bement vóna, látá hát szent Mária Magdaléna hétszer fényesb az napnál, az karban áll az szent angyalok között, kik őszentségét odavitték vala... A XI. századtól bontakozó bűnbánó, vezeklő szellem különösen tisztelte a bűnösből lett szenteket: Pétert, Pált, Magdolnát. Főleg a züllöttségből szabaduló, bűnbánó nők választják védőszentül. Mária Magdolna alakjában éppen a bűn és bűnbánat poláris kettőssége a legföltűnőbb. Nem csoda, hogy a könnyelmű Magdolna a fodrászok, fésűsök, kozmetikusok, a könnyeit hullató, bűnbánó Magdolna pedig sok helyen a források védőszentjévé válik. A szepességi Dénesfalva (Danišovce) Magdolna-forrása már a középkorban híres. Vizével a szemfájósok máig orvosolják magukat. Rozsnyó határában is van Magdolna-forrás. Mellette a szent tiszteletére épített kápolna áll. A népi legenda szerint Magdolna itt élt ezen a vidéken, és könnyeiből fakadt a forrás. Más változat úgy tudja, hogy három kisasszony, azaz a környékbeli népnyelv szerint három könnyelmű fehérnép egyszer ruhát mosott a forrásnál, amikor megjelent nekik Mária Magdolna és kérte őket életük megváltoztatására. Ez meg is történt, majd pedig kápolnát építettek a tiszteletére. Először a forrás fölé akarták emelni, de reggelre a kis kápolna a közeli partocskára vándorolt. Magdolna napján messze vidékekről jönnek ide a betegek, sebes, fájós tagjukat ruhával mosogatni. A rongyokat azután a környező fákra aggatják. Vizéből haza is visznek, amelyet különösen szemfájásnál tartanak foganatosnak. A Rozsnyóval szomszédos Dernő (Drnava) magyar faluban hallottuk, hogy a századfordulón egy ottani kisfiú, Berczeli János vakon született. Hat éves korában édesanyja a hátán elvitte a Magdolna-forráshoz. Misehallgatás és a szentségekhez járulás után háromszor megmosta a fiúcska szemét, és látni kezdett. A gyermek felnövekedvén, kikerült Amerikába. Odakint minden vágya az volt, hogy valami ajándékkal rója le háláját. Erre azonban nem került sor, mert odakint halt meg. Az ország több vidékén tartják a bibliai eseményből kiindulva, hogy ezen a napon a kislányok hajából le kell vágni, hogy aztán a hajuk, ez az ősi lányékesség még nagyobbra nőjön. Így tartotta ezt a századfordulón Málom (Baranya) népe is. A bácskai Felsőszentiván faluban ez még azzal is bővült, hogy a kislányt kenyérsütő lapátra kell ültetni, és ott kell a haját lenyírni. A lenyírt hajszálakat fa alá kell elásni, de senkinek sem szabad róla tudni, különben egyetlen hajszál birtokában is a lányt meg lehetne rontani. A budaörsi német lányok hajából e napon levágnak egy keveset, hogy nekik is olyan dús hajuk legyen mint Magdolnának. A levágott hajat tűzre dobják, hogy majd az utolsó ítéleten ne kelljen keresniük. A szegedi tájon Magdolna napján sem mosni, sem sütni nem jó. Az a kiskunfélegyházi hiedelem, hogy ezen a napon esnie kell az esőnek, mert Mária Magdolna most is siratja bűneit. Csabacsűdi regula szerint Magdolna könnyen elpityeredik, de ritkán sír sokáig. Különös hagyomány él a baranyai Rózsafa faluban: Magdolna napján nem jó meszelni, mert a képe megjelenik a falon. Zalaszentbalázson, Kallósdon úgy tartják, hogy a kánikula Magdolna napján jön be és Bertalan napján távozik. A Magdolna a parasztnép körében egyébként igen ritka keresztnév, aminek névmágiás háttere nyilvánvaló: nem akarják, hogy a leánygyermek élete az egykori Magdolnáéhoz legyen hasonlatos. Szokás volt a kislányok hajából ezen a napon egy keveset levágni, hogy még hosszabbra nőjön. A bácskai Felsőszentivánban sütőlapátra ültetve vágtak le a hajból, amit titokban ástak el, nehogy rontani lehessen a hajszállal. Szeged vidékén nem tartották Mária Magdolna napját sütésre, mosásra alkalmasnak. Szajánban egyenesen tiltották e munkákat. Időjárásjósló hiedelem is fűződik e naphoz. Kiskunfélegyházán úgy hitték, esnie kell az esőnek, mert Mária Magdolna siratja a bűneit.


2011. július 21., csütörtök

Piros Ribizli Gyógylikőr 2011.


Piros Ribizli Gyógylikőr

2011.

(Ribes Rubrum Essentia)



Hozzávalók:

1 kg enyhén túlérett pirosribizli
2 l Cseresznye Pálinka
1 rúd vanília
diónyi friss gyömbér
egy kis citrom héja,

esetleg narancshéj is
1 kis rúd fahéj
4 – 5 szem szegfűszeg
1 – 2 tok kardamom
50 dkg cukor



Elkészítése:


Rendkívül fontos, hogy a gyümölcsöt szárastól szedjük le, mert így nem sérülnek meg a nagyon vékony héjú bogyók és nem éri károsodás a feldolgozásig. Mindig annyit szedjünk le, amennyit fel is dolgozunk, vagy azonnal rakjuk hűtőbe, mert gyorsan elveszti frissességét, zamatait. A feldolgozás első lépéseként öblítsük le a ribizlit és kézzel – szigorúan gumikesztyűben – kissé nyomkodjuk össze. Töltsük nagy üvegbe, majd öntsük rá a pálinkát. Szórjuk bele a fűszereket és csavarjuk rá a kupakot. Tegyük olyan helyre, ahol látjuk, és 2 -3 héten át, naponta rázzuk össze. Szűrjük át olyan szűrőn, amit másra nem akarunk használni, mert úgy megfogja, hogy szinte reménytelen kimosni belőle a foltokat. A leszűrt ribizlit tegyük vissza az üvegbe, kevés vízzel, de feltétlenül ioncserélt, vagy desztillált vízzel fűzzük sziruppá a cukrot és még azon melegében töltsük a likőrbe. Állítsuk egy hétre a kamrába, hogy kicsit érhessen, majd kóstoljuk meg. Ízlésünk szerint állítsuk be az erősségét, szintén desztillált víz hozzáadásával, és az édességét, cukorsziruppal. Ne csináljuk ragacsosan édesre, inkább a gyümölcsösség domináljon, ne az édesség. A hígításával is óvatosan járjunk el. Ha nagyon kevés alkohol marad benne, a bele oldódott pektin és az illóolajok képesek kicsapódni és felhős zaccként lebegni benne. Ha ez mégis megtörtént, kávé filteren szűrjük át. Javasolt az alkohol tartalom megmérése és annak beállítása 35%-os mértékre. Töltsük üvegekbe és érleljük tovább. Pár hét után már fogyasztható, de pár hónap elteltével, sokkal harmonikusabb ízűvé válik, tehát érdemes ezt az időt türelmesen kivárni.

A hideg eljárással készült gyógy likőr megőrzi a gyümölcs minden előnyős tulajdonságát. Rendkívül magas C-vitamintartalommal rendelkezik, de rostban, szerves sóban, citromsavban, almasavban, ecetsavban, fehérjében, kevés zsírban, szénhidrátban, kalciumban, vasban, magnéziumban, káliumban, nátriumban valamint E-, B1-, B2- és B6-vitaminban is bővelkedik. Rendkívül üde, kellemesen savanykás ízvilága arról árulkodik, hogy cukortartalma meglehetősen alacsony, így a fogyókúrázók és a cukorbetegek is bátran fogyaszthatják. Az utóbbi évek kutatásai kimutatták, hogy daganatmegelőző hatását a benne fellelhető béta-karotinoknak és a flavonoidoknak köszönheti. Jótékony hatásait túlsúly, gyomorbántalom, emésztési rendellenesség, sárgaság, székletürítési gond, magas vérnyomás, veseprobléma, megfázás és influenza esetén is kifejti.

Fogyasztásához jó egészséget kíván pincészetünk!


2011. július 20., szerda

Népi hiedelmek IXC.



Népi hiedelmek

IXC.


Július 20.


Illés napja különösen a szegedi és göcseji népnek, valamint a görögkatolikus magyarságnak, továbbá a bajai bunyevácoknak, mohácsi sokácoknak számontartott ünnepe, illetőleg már félünnepe. Szenna kálvinista faluban nyilván középkori katolikus hagyomány nyomán dologtiltó nap: nem aratnak, nem hordanak. Helyi monda szerint egy pógár, vagyis jómódú gazda ezen a napon hordatta össze a gabonáját. Vacsora idején a villám belecsapott a pajtába, porrá is égett. Annyi bizonyos, hogy a kultuszt, amely főleg a Balkánon virágzik, Árpád-kori szakrális népéletünknek még a bizánci rétegeiből örököltük. Először a Zágrábban őrzött, XI. századbeli Hahóti-kódex kalendáriumában bukkan föl. Illés azonban több középkori misenaptárunkból hiányzik, ami azt bizonyítja, hogy hazai kultusza nem volt egyenletes. Illést a karmelita rend alapítójának, illetőleg példaképének tekinti. Kedveltségét parasztságunk körében gyakori keresztnevünk, továbbá nevéből képzett családneveink: Illés, Illyés, Illye, Éliás, Ila, Ilia is igazolják. Illés egy sort sem írt, a Jézus-korabeli zsidó hagyomány mégis Isten íródeákjának tartotta. Ő vezeti azokat a könyveket, amelyekbe Izrael népének jó és rossz cselekedeteit följegyzik. Ez dönti majd el, hogy méltó lesz-e az üdvösségre. A hiedelem a keresztény folklórba is belekerült. Illés apokrif, illetőleg bogumil ihletésű kozmogónikus mondáinknak is egyik főhőse. A szegedi néphagyomány szerint Illés hajigálta le a kevély angyalokat az égből. Mennyköveivel azóta is célozgatja őket. Sokszor elér azonban másokat is, mert a gonosz angyalok a jó emberek mellé húzódnak. Mint látni fogjuk, hasonló hiedelem a muravidéki vendek körében is él. Algyő öreg nemzedékei úgy mondják, hogy a világ teremtése után az Úr meg a Sátán együtt gyönyörködött a teremtett világ szépségében. Ekkor a Sátán meglátta az embert a paradicsomban. Elfogta a gyűlölet, és Urának megcsúfolására maga is Ádámhoz hasonló emberalakot rajzolt a porba. Illésnek nevezgette és költögetni próbálta: Illés, kelj föl! A porember azonban meg se mozdult. Az Úr erre megszólalt: Illés, kelj föl, hajigáld mög azt, aki tégöd alkotott! Illés nyomban fölkelt és az Úr parancsára villámokkal dobálta meg a Sátánt. Ettől kezdve van villámlás és mennydörgés. Ezért mondogatják a gyeviek égiháború idején: Illés csatáz a Sátánnal. A világ végének ismertetőjele lesz a szegedi eredetű Csanádapáca régi hiedelme szerint Illés és Jónás eljövetele. Mikor a világ el akar veszni, ismét lejönnek a földre. A jeruzsálemi kapuban megölik mindkettőt. Ott fekszenek majd tizennégy napig halva, de azután ők is feltámadnak. A hitükhöz ragaszkodó embereket Kálmány Lajos verbicai följegyzése, egyúttal az archaikus szegedi hagyomány szerint szintén Illés (meg Énok) menti meg. Eszerint, amikor a világ meg akar égni, az Antikrisztus mindenféle csalárdsággal csalja a népet. Ezt mondogatja: én vagyok Krisztus! Kenyeret osztogat meg mindent, hogy neki higyjenek. Így lesz ez egy darabig. Aztán Illés meg Énok az Antikrisztust legyőzi. A Szentírás szerint is ketten harcolnak az Antikrisztus ellen. Ezeket az egyházatyák szintén Illéssel és Énokkal azonosítják. Szerintük is Illést és Énokot majd megölik, testük temetetlenül hever. Az Antikrisztus hatalma tetőpontján híveivel az Olajfák hegyéről az ég ellen tör, de a szegedi hagyomány szerint is most már Krisztus teszi tönkre; amikor az ég felhőiből eljön eleveneket és holtakat megítélni. Parancsára most gyújtja meg a föltámasztott Énok az eget és a földet. A szegedi néphit szerint bármilyen szárazság volna is különben, az esőnek esnie kell Illés próféta napján, illetőleg táján. Ez a hiedelem az Ószövetség (Királyok Könyve I, 16 és II. 2) ismeretes előadásán alapszik: a Karmel hegyén remetéskedő Illés könyörgésére hosszú szárazság után eső hull az égből, ami az egyházatyák tanítása szerint előképe a Megváltó eljövetelének, az isteni irgalom esőjének is. Ha még mennydörög is ezen a napon, akkor hemperegni kell a földön, hogy a hátunk ne fájjon. Sövényházán (Csongrád) tréfásan így fenyegetik meg az ünnep előtti forróságot: jaj neköd kánikulla, ha Illés próféta a nyakadat mögmossa! Július végének sokszor viharos, égzengéses időjárására utal: Illés mög Jakab Annát kergeti. Ezt az újkígyósi szólást a naptárban egymás után következő napok értetik meg velünk. Jakab és Anna szép Szűz, a búzakereszteket igazgatja, szét is dobálja. A szegedi tanyákon égiháború idején mondogatják: és az Ige testté lőn, és miköztünk lakozék. Ezzel Jézust mintegy maguk közé igézik. Meggyújtják a szenteltgyertyát is, megkeresztezik, azaz keresztet vetnek az égre s ezt mondják: Atyának, Fiúnak, Szentlélök Istennek. Illés próféta lassan hordd az egeket, mert az Úr Jézus Krisztus most van itt lent köztünk. Dusnoki szólás szerint Ilija: oluja, vagyis napjára vihar szokott lenni. Megemlíthetjük még, hogy a dohánytermelő Csanádapácának múlt század derekán épült templomában Illésnek hatalmas arányú képe látható, ami nyilván egyrészt a prófétának, mint az időjárás egyik patrónusának szorongó tiszteletére, másfelől pedig a szegedi hagyományok erejére mutat rá. A nap egyúttal a falu fogadalmi ünnepe is. A hasonló eredetű és foglalkozású Maroslele és Pusztaföldvár népe első kápolnáit szintén Illés tiszteletére szentelte. Későbbi templomainak már Mária a patrónája. Talán azért, mert a papság a hívek Illés-kultuszát babonásnak érezte. Sümegprága szőlőhegyében Illés napján van a hegymise. Az elragadtatott Illés látható Orbán társaságában Szentendre római katolikus templomában, a hajdani dalmát szőlőművesek zászlaján. Az itteni pravoszláv székesegyházban a tabakostímár céh zászlaját (1766) őrzik a négy evangélista és a tüzes szekéren robogó Illés képével. A pécsi Gyükés-szőlőhegy Bertalan-kápolnájában primitív szépségű kép: Illés a tüzes szekéren. Alighanem viharűző célzattal, fogadalomból ajánlották föl. Baján ezen a napon nem jó a szőlőbe lépni. Illés mintegy a szerzetesség ősatyja, ezért ábrázolásával olykor kolostorokban is találkozunk. Türje premontrei rendházának refektóriumában Dorffmeister István mennyezetfreskója: Illés a pusztában, mintegy utalásul arra, hogy az Úr nem hagyja el azokat, akik érette a világot megtagadják. Göcsejben égiháború idején ezt mondják: csatáz az Illés, hajgálódik az Illés. A mennykövet elhalt kovácsok készítik Illésnek. Kardos angyal is jár vele, aki a kardjával vagdalkozik. Szintén a göcsejiek szerint Illésnek nem szabad megtudnia, mikor van a neve napja, mert ha megtudná, olyan parádét csapna, hogy még a föld is megreszketne belé, és összetörne mindent. Kérdezgeti Istentől: Uram, mikor lesz az én nevem napja? Válaszul ezt kapja: az bizony még soká lesz! Ha később újra megkérdezi, akkor ezt a feleletet kapja; a te neved napja már régen elmúlt. Illés bosszújában ilyenkor dörögni kezd, keresi a nevenapját. Így vélekedik Hercegszántó sokác népe is. A bátyai katolikus „rácok” szerint Magdolnának bűnös életében sok szeretője volt. Ez a testvérbátyját, Illést nagyon bántotta. Szégyenében két lovát befogta a kocsiba, és végighajtott az égen. Innen a vihar, égzengés. Vásárosmiskén mennydörgéskor azt mondják, hogy Illés most abroncsolja a hordókat. Dány öregjei szerint Illés zengeti az eget. Csíkdelne (Dolniţa) népe úgy véli, hogy égzengéskor a próféta szekere zörög. Sajátos ormánsági kálvinista ünneprontó hiedelem szerint Illés napján varrott inget nem jó fölvenni, mert viselőjére rászáll a villám. A göcseji Illés-hagyománynak gazdag muravidéki szlovén párhuzamai is vannak: itt is keresi a nevenapját. Isten megengedte neki, hogy az ördögöt üldözze. Ezt olyan buzgalommal teszi, hogy az Úrnak kell fékeznie, különben már vége lenne a világnak. A gonosz annyira fél tőle, hogy kereszt, keresztvető ember mögé bújik. Illés napján nem szabad keresztet vetni, nehogy a villám az ördög helyett bennünket találjon el. Mennydörgéskor az ostorát durrogtatja. Ő a szlovén fuvarosok patrónusa. Ha valaki hirtelen távozik valahonnan, ezt mondják rá: úgy megy, mint Illés. Illésnek, Illés napjának a görögkatolikus hagyományban is nagy a becsülete. Egy legendamesében, amelyet a Talabor völgyi ruszinok ajkáról jegyeztek föl, Illés az ottani nép fiaként jelenik meg, akit elvittek katonának. Felesége éppen másállapotban volt. Húsz évig szolgált messze idegenben. Nem is tudtak egymásról. Az asszony fiat szült, aki derék legénnyé vált. Illés végre megszabadult. Jó katona volt, ezért kitüntetésből a fegyvereit is magával vihette. Útközben egy idős emberrel találkozott, aki újságolta neki, hogy feleségének fiatal legény a szeretője. Megláthatja, ha házuk ablakán benéz, mint csókolóznak egymással. Csakugyan így is volt. Az elkeseredett Illés a legényt nyilával szívenlőtte, az bele is halt. Bujdosni készült, de találkozott a szomszédjával, akitől ismeretlenül felesége felől kérdezősködött. Ez elmondta neki, hogy az asszony milyen becsületesen élt, fiát szépen fölnevelte, és éppen most házasítja. Illés nagyon megrendült. Visszatért a feleségéhez, és elmondta, hogy ő volt fiuknak gyilkosa. Bosszút esküdött a gonosz öreg, vagyis az ördög ellen, és elindult a fölkeresésére, de hiába bolyongott. Az Úr végre megkönyörült Illésen. Tüzes szekeret küldött érte, hogy az útját azon folytassa. Meg is találta a vén embert. Láttára nyila rettenetes nagyot dörgött, a föld megrendült bele, és agyonsújtotta vele az ördögöt, mert ő volt a bajszerző. Illés most elhatározta, hogy nyilával valamennyi ördögöt elpusztítja. A gonosz elgondolta, hogy fába, állatba, emberbe, templomba bújik, de Illés mindenütt rátalált. A mogyoróbokorra azonban nem gondolt. Ezért kell az embernek égiháború idején mogyoróbokor alá menekülnie. A monda töredékes magyar változatát Torockó népe is ismeri. A történet a szlovének között is él. Illés katona volt, szabadságra jött haza. Útközben szomszédja képében az ördög elhitette vele, hogy feleségének gyermeke Illés apjától született. Hazaérkezve, apját megöli. Csakhamar kiderült azonban, hogy az ördög szedte rá. Istentől fegyvert kért, a villámot kapta, hogy a gonoszt elpusztítsa. Máriapócs egyik búcsúnapja Illés próféta ünnepe, egyúttal a kegykép második könnyezésének (1715. júl. 21.) emléknapja. Másért is számontartották. Görögkatolikus papcsaládok még a közelmúltban is ilyenkor találkoztak Pócson egymással. Elhozták eladólányaikat is, hogy – mint mondogatták – majd Illés adja férjhez őket. Megjelentek rajta a szentelés előtt álló, házasulandó görögkatolikus papnövendékek is. Így a búcsú egyúttal házasságszerző alkalom volt. Itt nyilvánvalóan igen régi, színes hagyomány emlékezetéről, utóéletéről van szó. Ugyanis még a XVIII. század elején is Laborcfő (Kraszni bród), Pócs, talán még Csernekhegy és Bikszád (Bicsad) bazilita kolostorai mellett, évente két-három jeles ünnepen sokszáz görögkatolikus, tájak szerint ruszin, román, magyar család gyülekezett össze. Az eladólányok virággal díszített leeresztett hajjal, az özvegyek fejükön koszorúval jelentek meg. A vőlegényjelölteket szüleik és rokonaik is elkísérték. A legtöbb legény és lány most látta egymást először: Ha a legénynek egy lány megtetszett, hozzálépett, kezét nyújtotta és így szólt: ha férj kell neked, itt vagyok, gyere a paphoz. Ha a lánynak is tetszett a legény, akkor kezet fogott vele. Ezután a legény megegyezett a lány vételárában, majd mindkét család rokonsága bement a monostorba esketésre. Azt sem kérdezte a pap, hogy hívják őket, s merre van hazájuk. Az esküvő után ettek, ittak, táncoltak, majd hazamentek. Előfordult, hogy a szülők nem is látták többé a lányukat. Azt sem tudták, hova és kihez ment feleségül. A sok verekedés, garázdaság, erőszakos leányrablás miatt a hatóságok eltiltották a leányvásárnak ezt az archaikus, szilaj módját, szelídebb formában azonban az említett búcsújáróhelyeken még századunkat is megérte. Illés napján – nyilvánvalóan a görögkeleti Illés-nap házasságszerző hagyományaitól ihletve – Hétfalu evangélikus csángó fiatalsága a múlt században párkereső mulatságot szokott tartani. Gyergyóbélbor (Bilbor) és Gyergyótölgyes (Tulgheş) pásztorai a szomszédos román hegylakók hatására Illés próféta napján medveünnepet ülnek. Lefolyásáról a puszta említésen kívül egyelőre mit sem tudunk. Aki ilyenkor dolgozik, annak marháit a medve, meg a mérges kígyó (Pelias berus) elpusztítja. Nem szabad most ollóval, késsel sem járni. Munkács környéki ruszin hiedelem szerint Illés a névünnepén jeget dob a folyók vizébe, ettől fogva tehát már nem jó a szabadban fürdeni.