Népi hiedelmek VIIC.

Népi hiedelmek

VIIC.

Július 25.

Jakab apostol, az idősebb (Jacôbus Maior), János bátyja, ők ketten a mennydörgés fiai (Márk 3,17). Péterrel és Jánossal ott volt a Táborhegyen, az Úr színeváltozásánál. Ő volt az első, aki az apostolok közül vértanúságot szenvedett. Jakab hispániai térítése, ottani vértanúhalála történelmi forrásokból alig igazolható. Legendáját a Legenda Aurea nyomán az Érdy-kódexben olvassuk. Eszerint halála után éjjeli időn, az ő szent tanítványai ragadák el ő mestereknek testét és hajóban szerezvén, Galícia országban viteték Szent angyalnak vezérlése miatt. Hol ott vala egy királyné asszony, kinek Luppa vala neve, kinek mikoron hírré tették volna, helyt kérvén temetésre. Az királynéasszony kedég álnokságot gondolván, kűdé egy gonosz emberhez őket, hol ott ottan az temlecbe veték őket. De éjjel Úristennek angyala elszabadojtá és igaz útra vezérlé. Mikoron vitézök mentenek vóna utána, leszakada az héd alattok és mind az vízben halálának. Azt hallván az fejedelem, penitenciára térvén, hátra hívatá őket, és minden kéréseket megengedé. És ott prédikálván, mind az egész várast az szent hitre térejté. Azt hallván Luppa kerálné asszony, nagyon megbosszula és nagyobb álnokságot gondolván, hogy mivel őket elveszthetné. Mondá: itt ellyen helyen énnekem tanult ökreim vannak. Fogjátok be őket és vigyétek oda rajtok ti urotoknak testét, ahova akarjátok. Tudja vala kedég az ravasz Luppa oly fenéknek lenni az vad bikákat, hogy mind odamennének, ottan mind megölnék őket és elszaggatnák. Mikoron azért fölmentenek vóna az hegyre, találának egy tüzes sárkányt, ki ellen szent keresztnek jegyét vetvén, ottan ketté romla. Feljebb menvén, megtalálák az bikákat es, és mintha koronkéd sziligyök voltanak vóna, meg hagyák magokat fogni és befogni. És fölvevén mind kövestül a szent testet, vivék Luppa kerálné asszonynak palotájában. Azt látván Luppa… az ő kőpalotáját szent egyházzá szentölteté, és nagy kazdagsággal megékesöjté. Jakab legendájának más mozzanataira később még hivatkozunk. A sírról később megfeledkeztek. Jakab másik, az Érdy-kódex előadását kiegészítő legendája szerint, az ereklyékre a XI. században úgy bukkantak rá, hogy abban a csalitban, amely elfeledett sírját benőtte, éjszakánként égő gyertyákat láttak világítani. Más változat úgy tudja, hogy csillag árulta el a helyet: campus Stellae. A jelek a püspököt nyomravezették, aki hatalmas templomot építtetett föléje. A csillag más legenda szerint Nagy Károlynak is megjelent, hogy templomépítésre serkentse. Ez Santiago de Compostela néven a középkornak Jeruzsálem és Róma mellett leghíresebb búcsújáró helye lett. Emlegették Nyugati Jeruzsálem néven is. Spanyolország – mint Georg Schreiber írja – Compostelával, Jakab kultuszával lépett be a középkor európai világába. Hermann J. Hüffer, a nagyérdemű Compostela-kutató fejtegeti, hogy a Jakab-zarándoklatok erősítették a treuga Dei készségét, az Európa-gondolatnak, Nyugat szellemi egységének kialakulását. Mint mondottuk, Jakab hispániai útját a legendák világába kell ugyan sorolni, de odakerült ereklyéi révén a helyi kultusz a VIII – IX. században már virágzani kezd. Az ereklyék őrzési helyét a jámbor hagyomány hamarosan Jakab sírjával azonosította, és megfelelő legendákat költött hozzá. A spanyolok nemzeti szentje, őt hívták segítségül a mórok elleni küzdelmeikben, de amerikai hódításaikban is. Compostela a spanyol missziós tudat forrása. Jakab apostol sírja Szent Bonaventúra szerint a legdicsőségesebb minden nemzetek szentjeinek sírja között. Dante azt írja, hogy csak az az igazi zarándok, aki már megjárta Compostelát. Szent Jakab városát a vezeklő zarándoklatok sajátos középkori gyakorlata is híressé tette. Az egyéni töredelemből fakadó kezdemények mellett hazánkban a közösség ítéli, főleg a gyilkosakat, hosszú, olykor évekig tartó zarándokútra. Ezzel a megszokott környezetükből való eltávolítással megmentették őket az esetleges vérbosszútól. Az egész latin szertartású Európa megindul Compostelába: a román korban a nemesség és lovagság, papság, a gótikában pedig a polgárság, kalmárság, vízenjárók. Hüffer szerint a Jakab-kultusz közép-európai bölcsője a bencések regensburgi Jakab-temploma (ecclesia matrix), illetőleg monostora (1090), amelyet hamarosan számos más egyház is követ, így a bécsi (1113). Jakab hírét, tiszteletét a Roland-monda is népszerűsíti, amely énekmondók ajkáról szerte Európában elterjedt. Hat – mellesleg szólva – a nemzeti-népi epikai hagyományokra, így a mi Szent László-mondáinkra is. A középkor utolsó évszázadaiban, főleg Nyugat- és Észak-Európa városaiban számos templomot építenek az ő tiszteletére.^* Az is természetes, hogy ő a Hansa patrónusa. Jakabot ugyanis a zarándokság révén nemcsak a búcsújárók, hanem Miklós mellett minden utasemberek, hajósok is védőszentként kezdik tisztelni. A német kutatás szerint a birodalmi Jakab-zarándokutak kiindulási pontja a Hansa-városok mellett Aaachen és Einsiedeln volt. Bár adataink nincsenek rá, aligha kétséges, hogy Magyarországról – a Háromkirályok kölni ereklyéit és az aacheni búcsút hét évenként megjárván – Aachenből indultak Compostelába. Ez az útvonal (Niederstrasse) Párizs, illetőleg Chartres városába vezetett, innen haladtak tovább. Útbaesett Tours Szent Márton sírjával, majd Poitiers, Bordeaux, Ostabat. Végül Roncesvalles bencés apátságát elhagyva, spanyol földre léptek. A Francia Út (Chemin français) tizenhárom pihenő stációjával már a XI. században kialakul. Mindenütt menedékhelyek épülnek, ezeket is legendák övezik. Egyik hegycsúcson két lovag előtt aranykeresztet hordó galamb mutatja a helyes utat. Ahol a keresztet leteszi, ott építik föl a zarándokszállást. A legenda még azt is tudja, hogy a két lovag fekete szeme a látomás után aranyszínűre változott. Mindezekből az is érthető, hogy Jakab volt hosszú évszázadokon át a zarándokok védőszentje. Őt magát is eszményi búcsújáróként ábrázolják, kezében vándorbot, vállán tarisznya, kalapján az említett kagylódísz (pecten Jacobeaus). A kagyló – mint utaltunk rá – a compostelai búcsújárás igazoló jelvénye volt. A búcsúsok botjának és tarisznyájának megáldását talán éppen Compostela hatására már a Pray-kódexben is megtaláljuk. A nagy vezeklők nyakán hurokra kötött kötél is volt. Jöttek olyan előkelő zarándokok is, akik itt szerettek volna meghalni, temetkezni. Magyarországról is sokan megfordultak Jakab sírjánál. Egy 1140-ből származó angol följegyzés megőrizte egy magyar püspök emlékét, aki zarándokútja alatt halt meg. Nevét sajnos, nem örökítette meg. A XIII. századból származó selmeci jogkönyv egyik fejezete megszabja, hogy a polgárok csak akkor zarándokolhatnak Rómába vagy Compostelába, ha feleségük beleegyezik. A szepességi Herrmannt gyilkosság miatt kötelezik engesztelő búcsújárásra (1307). Őt követi Zsigmond király korában Pokoljáró Tar Lőrinc, aki vezeklőútján ide is eljutott. Egyik Jakab napja táján érő almafajtának jakabalma a szegedi, Jakobiapfel az eleki német, egy korai szőlőfajtának pedig jakabszöllő a székesfehérvári neve, amely talán még egy középkori szentelménynek, a Jakab napján megáldott almának emlékezetét őrzi, bár ez a hazai liturgikus hagyományból egyelőre nem mutatható ki. Németpróna (Slovenské Pravno) német népe szerint Jakab beszenteli a gyümölcsöt és amit hagy, az már meg is marad. A régi szegedi juhászok Jakab éjszakáján a csillagok állásából következtettek a jövő évi időjárásra. Nyilván ebbe az összefüggésbe tartozik az is, hogy a szomszédos Horgos falu népe az Orion csillagképet Szent Jakab pálcája néven szokta emlegetni. E hiedelem halavány visszfénye Compostela: campus stellae középkori magyar hiedelemvilágának. Említettük, hogy csillagok derítették föl a szent sírját. Tápén úgy vélik, ha Jakab napján északról fúj a szél, akkor a tél hideg lesz. Ha alszél fúj: enyhe, lucskos tél várható. A Szegedről kirajzott szankiak szerint a nap délelőtti időjárása megfelel a karácsony előtti, a délutáni pedig a karácsony utáni időjárásnak. Ha a nap fényeskedik, nagy hideget jelent, ha eső esik, jó idő lesz – tartották a székelyek körében. Kiskunfélegyháza és Székesfehérvár népe szerint Jakab napján virágzik a hó: ha most sok az égen a fehér fölleg, akkor a télen sok hó lesz. Az eleki németek szerint is a fehér föllegek sok havat jósolnak. A fehérváriaknál a hiedelem így változik: ha délelőtt felhős az ég, akkor a tél első felében, ha pedig délután, akkor meg a tél utolján érik meg a gyümölcse, a tartós havazás. A hiedelmet nyilván Jakab fehér lova ihlette. A régi szegedi parasztság a búza nyomtatását Jakab napján kezdte meg. Hajdani szegedi parasztasszonyok ezen a napon nem mostak, nem sütöttek kenyeret. Öregek visszaemlékezése szerint Gyöngyöspatán a Jakab napján köpült vajat orvosságnak tették el. Az ünnep hajdani magyar rangját mutatja, hogy nyolcaddal megült törvénynap volt. Az Árpád-kori magyarság kiváló tiszteletben részesítette a katonából lett szenteket: Jakab Györggyel, Móriccal, Dömötörrel, Mártonnal, a mi Lászlónkkal egyetemben még a román lovagkor szentje, sőt hősalakja, aki a legenda szerint fehér lován küzd együtt a spanyolsággal a mórok ellen, erősíti népét a helytállás végvári harcaiban. Legendái, viselt dolgai sokszor hajlanak át a chansons de geste világába, amelyeket monostoralapító idegen szerzetesek, zarándokok távolabb élő népekkel is megismertetnek, Természetes tehát, hogy a már jellemzett László-legenda számos mozzanata Jakabéval rokon. Kultusza belenyúlik a későbbi középkorba is. A Mohács szőlői között épült Gyümölcsoltó Boldogasszony-kápolnának jellegzetes fogadalmi ünnepe Jakab napja. Mint mondják, egy Wolf nevezetű helybeli zsidó birtokos viharágyúkkal próbálta megvédeni szőlejét a természeti csapásoktól. Történt mégis, éppen Jakab napján, hogy egy hirtelen támadt vihar ellen hiába volt minden lövöldözés. Ekkor megfogadta, hogy Jakab napján évenként ó mondat misét a kápolnában. Amíg élt, mindig ő vitte az égő szenteltgyertyát a körmenetben. A szőlőbeliek a fogadalmat máig megtartják. Jakab apostol ünnepén lehetőleg új búzából sütött ostyával és új borral történik a miseáldozat. A Jakab-napi időből különböző módon jósoltak a várható téli időjárásra. Doroszlói megfigyelés szerint: „a zab aratását Jakab-napig be kell fejezni, mert ami gabona Jakabnapig kint marad, az kint is veszik” Jászdózsán úgy tartották, hogy a Jakab-napra kelt csirkék gyorsan nőnek. Ilyenkor szedik ki a fokhagymát.