Mariska Őszibarack Natúr Gyümölcs Pálinka 2014.

738.

2014/1130

AQUAVINICUM

NATÚR

GYÜMÖLCS

 

  Mariska Őszibarack

  üvegben érlelve

 

 

 

 A vasárnapot nyilvánvalóan nem kell senkinek különösen bemutatni, még azoknak sem, akik a pálinka világában élnek, vagy éppen a körül forognak. Ha viszont már a hét minden napját kicsit kibeszéltem, akkor legyen ez így a vasárnappal is, amely nálunk mindig a hálaadás napja. Az a nap, amikor a templomban hálát adunk minden azon a héten történt jó és rossz dologért egyaránt. Lehet, hogy ezt kicsit sokan furcsálják, pedig higgyük el, hogy ha csak jó dolgok történnének velünk, akkor elveszítenénk nagyon gyorsan realitás érzékünket, és ezzel együtt a helyes értékítéletünket is. Mégis a mai napon nagyon sok mindenért hálát kellett adnunk, hiszen ismét advent van, közeledik a karácsony a család ünnepe, és ezen felül, még András-nap is van, amikor is meg kell emlékeznünk bérmakeresztapámról András atyáról, aki először kapcsolatba hozott a pálinkával. Továbbá Sőrés Andrásról is, aki pedig a borok szeretetére és készítésére tanított meg. A ködös, párás idő nem könnyítette meg az ünnepi hangulat kialakulását, de azért a lecsorgó őszibarack pálinka illata sokban hozzájárult ahhoz, hogy mégis kialakuljon. Tudom, hogy már sokat írtam és beszéltem az őszibarack viszonyáról velem, így nem akarom ezt újfent elismételni, de azért néhány történetet, anekdotát elmondanák, hogy amikor kóstolgatjuk tudjunk miről beszélni. Eredeti hazája Kína északi és középső területein van, ahonnan a "selyemúton" hozták el először Perzsiába, majd Görögországon keresztül a Római Birodalomba. Európában először mediterrán kolostorkertek különleges növénye volt, majd a kereszténység terjedésével párhuzamosan lett kedvelt egyre több országban. A barack belső magja mérgező amygdalint tartalmaz. Éretlen magos gyümölcsét, levelét, gyökerét és gyantáját gyógynövényként is hasznosították, a fejfájás és köszvény javulását várták tőle. Nálunk a XVI. századtól jelent meg, s kezdték termeszteni. Igazi népszerűségét a szőlők filoxéra-járványának köszönheti, amikor a parlagon maradt területeket őszibarackossá alakították. Elterjedési területe nagyjából megegyezik a szőlőével, a meleg, enyhe telű területeket kedveli. A kajszibaracktól megkülönböztetendő egyszerűen csak baracknak hívták, s csak az augusztus-szeptemberi érésű magvaváló fajták elterjedésével ragadt rá az "őszi" jelző.

 

 

Földicseresznyés Alma Ágyas Gyümölcs Párlat 2014.

737.

2014/1129

AQUAVINICUM

ÁGYAS

GYÜMÖLCS

 

  Földicseresznyés Alma

  üvegben érlelve

 

 

 

Hogy továbbra is stílusos maradjak, akkor folytatom azzal is kép játékkal, hogy az egyes napokhoz bizonyos eseményeket társítok. Ha rossz májú akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy a szombat a másnaposság napja, de én inkább azt mondanám, hogy a szombat a bevásárlás napja. Hétköznap nem igazán van időnk, és módunk erre a tevékenységre, de hát ezt is el kell végezni. Így történt ez ezen a napon is, de bizony a tegnap este fantasztikusan jól sikerült pálinkakóstoló után nem volt egyszerű feladat a boltokat járni. A betervezett 12 pálinka mellett még további nyolc italt is megkóstoltunk, és persze megállapodtunk a folytatásban is. Visszakanyarodva a bevásárlásra sikerült ismét egy különleges gyümölcsöt beszereznem, amellyel minden nap nem találkozik az ember. A földicseresznye, vagy más néven ehető zsidócseresznye a nálunk is fellelhető lampionvirág, azaz  zsidócseresznye rokona, ám azzal ellentétben nem mérgező. Fontos tudni, hogy mérgező minden hasonló külsejű növény, ami nálunk erdőn-mezőn megterem, így ha ilyesmit látnak valahol vadon, ne eszegessék, mert csúnya vége lehet. A nevét állítólag onnan kapta, hogy amikor megérik, a termés lepottyan a földre. Ha ilyesmit növesztenének otthon - magról elvileg palántázható -, ne szedjék le a növényről, mert amíg fent van, éretlen. Mint annyi más Dél-Amerikából származó növény, így a földicseresznye is hittérítők és felfedezők révén került Európába. A szalmasárga, csúcsban végződő felfúvódott burok élénksárga, csillogó héjú bogyót rejt. A gyümölcs mérete megegyezik a meggyével vagy a cseresznyéével, míg a belsejében sok apró, sárgásfehér mag ágyazódik a gyümölcshúsba. A bogyó íze édes és "trópusi" illatot áraszt. Amikor először kóstoltam fura volt, hogy a várakozásommal ellentétben ez nem egy édes lédús gyümölcs, hanem egy egyszerre fanyar, de közben kesernyésen aromás érdekesség. Roppanós a héja, és tele van apró, ehető kis magokkal. Olyan mintha apró szezámmagok lennének benne. Teljesen érett állapotában az ízét úgy szokták jellemezni, hogy az ananász és a paradicsom között félúton. A húsa nagyon puha, olyan mintha már elve gyümölcspüré lenne a roppanós vékony héj alatt. Gondoltam egy próbát ez a gyümölcs is megér, így hát a megszokott receptet követve alma pálinkába ágyaztam, és izgatottan várjuk a száz nap elteltét.