Kékoportó Szőlő Érlelt Törkölypálinka 2014.

742.

2014/1204

AQUAVINICUM

ÉRLELT

TÖRKÖLY

 

  Kékoportó Szőlő

  eperfával érlelve

 

 

 

 Ezen a napon a Kékoportó Szőlő Törkölypálinka család második tagjának a fahordós érlelésűnek a bemutatását kell közreadnom. De már az elején elég nagy nehézségbe ütköztem. Ritka, de nem egyedi esett, hogy immár erre a napra ez a negyedik italom, amelyet elkészítettem, így aztán védőszentet nem is volt olyan könnyű találnom ehhez az italomhoz, de aztán egy ferences boldog személyében mégis csak sikerült égi pártfogót találnom hozzá. Ez a nap egyébként azért is kedves számomra, hiszen kisebbik lányom neve napja is erre esik. Szerencsére magával az itallal nem volt különösebb gondom, hiszen már készen állt csak a megfelelő faanyagot kellett belehelyeznem, hogy az együtt érlelődés meginduljon. A leghatásosabb faanyagot, az eperfát választottam, remélve, hogy az tud némi pluszt adni, majd három hónap alatt az italomnak, de nemcsak színében, hanem beltartalmában is. A kékoportó egyébként államilag elismert (1956) vörösborszőlő-fajta. Fekvés és talaj iránt közepesen igényes, inkább meleg fekvésbe való, téltűrése közepes, gombás megbetegedésekre, rothadásra érzékeny, viszonylag szárazságtűrő, kevés zöldmunkát igényel. Bora lágy karakterű, jellegzetes zamatú, színanyagban közepesen gazdag (gyenge évjáratokban szegény) minőségi vörösbor. Fürtje vállas, tömött, középnagy, átlagtömege 160 g. A bogyó gömbölyű, középnagy, átlagtömege 2,2 g, pontozott, hamvas, kék. Húsa puha, leves, olvadó. Íze közömbös. Héja vékony, olvadó. Sajnos, mint már írtam is az idei év bizony a gyenge évekhez sorolható. A leszedett kékoportó szőlő mustja alig érte el a 12 mustfokot, amely szőlőpálinkának még elment volna, de bornak bizony elég harmatos volt. Ebből az alapanyagból meg sem próbáltam vörösbort készíteni, helyette inkább rozét készítettem, így azonban a törkölyt nyilvánvalóan külön kellett kierjesztenem, ami elég sikeresnek bizonyult, de alaposan fel kellett savaznom, ahhoz, hogy megfelelő ph-n történjen az erjedés. A jövő évi adózási változások következtében a törkölyök lefőzése komoly veszélybe kerülhet, hiszen azért a gyümölcsök értékesebbek a szőlőtörkölyénél, és kedveltebbek a fogyasztásban is. Ennek ellenére, én úgy vélem, hogy a jó törkölypálinkák felveszik a versenyt bármelyik gyümölcsből készült párlattal, pálinkával.

 

 

Kékoportó Szőlő Natúr Törkölypálinka 2014.

741.

2014/1203

AQUAVINICUM

NATÚR

TÖRKÖLY

 

  Kékoportó Szőlő

  üvegben érlelve

 

 

 

Ezúttal azzal kezdeném ennek az ital családomnak a bemutatását, hogy amióta pálinkákat készítek, vagyis 4-5 éve ebből a fajta szőlőből minden évben elkészítem szinte már hagyományszerűen a törkölypálinkámat. Ráadásul még azt sem mondhatom, hogy évről-évre elkészített italaimmal végig nyertem volna az ország pálinkaversenyeit, vagyis az elért sikerek miatt készítem ezt el újra és újra. Nálunk azért ez egy kicsit fordítva működik, ugyanis sokkal inkább addig erőltetem a dolgokat, míg nem sikerül vele komolyabb eredményt felmutatni. Persze lehetne analitikákat felállítani, hogy vajon melyik része az az italkészítésnek, ahol hibát követünk el és ezzel a sikertelenség lesz ennél a fajtánál az eredmény. Én általában ilyenkor a végéről indulok el visszafelé, ha az okok feltárását szeretném elérni. A ledesztillált párlat ugyanazon az alkoholfokon, ugyan azon módszerrel kerül érlelésre, tárolásra. A desztillálást mindig ugyanazon az üstön végzem el. A törköly cefrét általában egy-két hónapig tárolom, de a tárolás technológiája mindig ugyanaz, mint a többi szőlő törköly esetében. A szüret megválasztásának időpontja már nem éppen a legideálisabb. A szőlő, amelyről a cefre készül általában ugyanaz. Az első biztos hiba itt szokott felmerülni, hiszen az ültetvény igencsak túl terhelt, így igazán sikeres bort sem sikerült még belőle elkészítenem. Sajnos addig, míg Villányban ez a fajta szőlő a csúcson jár, addig a mi borvidékünkön nem igazán sikeres sem ízre, sem illatra, sem karakterre. Egyszerűen csupán tömeg bor készíthető belőle. Érdekes, hogy Villány és Báta éghajlata nem sokban tér el egymástól, de viszont a talaj az már annál inkább eltérő, ami valószínűleg az eltérő minőséget is eredményezi. savtartalma jóval az átlagos alatt van, más borokhoz viszonyítva szinte korlátlan mennyiségben fogyasztható. Jellegzetes illatában kevés fokhagyma és animalitás rendszeresen megtalálható, ez jó esetben a termőhelynek, rosszabb esetben a pincetechnikának tudható be. Alacsony savtartalma miatt is kedvelt fajta, valójában a mindennapok bora. Idén a sok esőnek köszönhetően igen nehezen megőrizhető kultúra volt, a gombabetegségek egész évben ostromolták. Nagyon alacsony cukor tartalom jellemezte, és a sok esőtől felduzzadt bogyók a törköly minőségére is rányomták a bélyegét, de azért mindig reménykedek benne, hogy idén talán kicsit sikeresebb leszek vele, mint máskor.