Mutsu Alma Natúr Gyümölcs pálinka 2012.

263.

2013/0104

AQUAVINICUM

NATÚR

GYÜMÖLCS

 

Mutsu Alma

  üvegben érlelve

 

 

 Írtam már talán többször is, hogy a kedvenc almafajtám a Golden Delicious, évről-évre el is készítem belőle mindig az adott évi párlatomat, de persze soha sem zárkóztam el újfajta almák kipróbálásától. Ráadásul a most bemutatásra kerülő fajta rokona is a Goldennek, hiszen belőle nemesítették ki Japánban. Így talán nem meglepő, hogy belőle is készült párlat. Előzetesen fontos tudni, hogy érési ideje még későbbi, mint a Goldennek, ebből kifolyólag a cukortartalma is magasabb annál. Az adott almafajtából készült párlat az adott fajta jellemzőit, karakterét viseli magán, míg a speciálisan összeválogatott almafajtákból készült párlatban az egyes fajták illat- és ízalkotói egymást kiegészítve hozzák létre a pálinka egyedi jellegét. A jó almapálinkák aromavilágából általában szépen kiemelkedik a fajtára jellemző tipikusság, nem tolakodóan savanykás, fűszeres (fahéj, szegfűszeg) citrusokkal, gyümölcsös dominanciával. A fűszerezettség legtöbbször lágy és tipikusan háttéralkotó, diszkrét. Az almából készült párlat akkor válik igazán nagy értékű, testes, zamatos pálinkává, ha sokáig pihentetjük, illetve ha hordós érlelésnek vetjük alá. A pihentetés valamint a hordós érlelés hatására a friss, "mozgékony" párlat megnyugszik és nagyon szép, nyugodt, letisztult íz- és illatvilágú készterméket ad, melyben a gyümölcsös jelleg, az "almaság" is jobban kidomborodik. Az almapálinka tükrösen tiszta és színtelen, vagy az érlelés miatt enyhén aranysárga színű. Az emberi életút során meghatározó szerepe van az első kínálásnak, a pálinka megkóstoltatásának. Szatmárban úgy tartják, ha a gyermek megkívánja az italt, legyen bármilyen fiatal is, adni kell neki, nehogy a nagy kívánás miatt betegség álljon belé. A különféle befogadó rítusoknál, a legényjáró napokon, a felnőtté válás és avatás alkalmain kitüntetett szerepe volt a szeszes italnak. Az ivás, a pálinkafogyasztás ezeken az alkalmakon úgy jelent meg, mint a felnőttség, a férfiasság szimbóluma. Ez a két gondolat nem véletlenül lehet ismerős bárki számára, hiszen Balázs Géza: Pálinka, a hungarikum című írásában találhatjuk meg. Fontos, hogy egyet tudjunk érteni vele, bár ma sokkal inkább az a dívat, hogy a férfit összemossák a nővel, a gyermeket a felnőttel. Régen ezeknek azért konkrét határai voltak. Szeretném, ha a jövőben ismét a régi magyar szokások jönnének divatba, mert azokat élve, ismét lehetne egy jobb világ.