112.
2012/0123
AQUAVINICUM
ÉRLELT
GYÜMÖLCS
Althan Ringlószilva Pálinka
szilvafa hordóban érlelve
A ma bemutatásra kerülő párlattal visszakanyarodnék a Ringlószilva pálinkához. Egy jó héttel ezelőtt került lepárlásra, de akkor még egyben hagytam, most azonban egy szűrésen ejtettem át, lehűtést követően, hogy a benne kicsapódó esetleges fehérjéket még idejében sikerüljön kiszűrnöm. Néhány szót itt azért még ejtenék magáról a gyümölcsről. Erősen hamvas, amiről könnyen felismerhető. A húsa narancssárga, magvaváló, kellemes édes-savanykás ízű. Méretében közepes, mert rendszeresen és sokat képes teremni. A hazánkban ismert gömbölyű szilvák, az ún. ringló-fajták közül a legelterjedtebb és legértékesebb. A többi ringlóhoz hasonlóan igényes, de a gondoskodást augusztus második felében bő terméssel hálálja meg. Bordó-lila, mutatós, nagy, gömb alakú gyümölcse bő levű, édes ízű. Konzerválásra is alkalmas szilva, a cukrászok különösen kedvelik. Hibája, hogy a monília-gomba megtámadja. Természetesen a cukrászok mellett a cefrekészítők is kedvelik, bár sokkal nehezebb belőle pálinkát erjeszteni, mint a hagyományos szilvákból. Gyors feldolgozást igényel, mert gyorsan megbarnul a húsa a mag körül. Nem érdemes arra várni, hogy lehulljon, mert gyorsan romlik, helyette rendszeresen a fáról szedjük le az éretteket. Édes éppen ezért nem szükséges a felturbozása, mégis szolidan adja a pálinkát, de finom, kellemes zamatú borízzel emelt párlata keletkezik. A keletkezett párlatot megfeleztem és a második felét, amelyet most kóstolásra ajánlok szilvafa hordóban érleltem három hónapig, hogy színében és ízében még inkább a gyümölcsre emlékeztető párlat szülessen. A meglepő benne az, hogy a fájából készült hordóban érlelve nem piros színe lesz a párlatnak, hanem világossárga árnyalatú, amely tovább fokozza a párlat különlegességét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése