Népi hiedelmek LXXIV.

Népi hiedelmek

LXXIV.

Június 8.

A népi tapasztalatok szerint a június sok veszélyt rejteget. Még a városlakók is félelemmel kémlelik június 8-án az eget, mert "ha Medárd napján esik, akkor negyven napig esik"- mondja a népi meteorológia. A Medárd-napi jövendölés így persze nem igaz, de térségünk egyik igen fontos éghajlati jelenségére hívja fel a figyelmet: a mérésekből kitűnik, hogy nálunk a június az év egyik legcsapadékosabb hónapja. A nyugati szél gyakorisága ebben az időszakban jelentősen megnő, és a vele érkező hűvösebb és nedvesebb légtömegek kedvező feltételeket teremtenek a csapadékképződésre, heves záporok-zivatarok kialakulására. Ez a folyamat gyakran már május második felében elkezdődik, és rövidebb megszakításokkal júniusban folytatódik. Tetőpontját általában június első felében éri el, majd júliusra egészen legyengül, befejeződik. Ezt a jelenséget - amely Európa nagy részére kiterjed - a neves természettudós, Cholnoki Jenő professzor mutatta ki, és indiai tapasztalatai alapján "európai nyári monszunjelenség"-nek nevezte el.
Ezt a nagymérvű időjárási jelenséget vette észre az egyszerű földművelő ember, és örökítette meg a Medárd-napi jövendöléssel. A június 8-ához pedig nem szabad ragaszkodnunk, mivel az esősebb időszak rendszerint már korábban megindul. Valószínű, hogy a jövendőmondó azt akarta kifejezni, hogy ha e napon is esik, akkor hosszú tartamú esőzés várható. Természetesen a 40 nap sem lehet irányadó, hiszen térségünkben még soha nem fordult elő 40 napi tartó eső. A bibliai özönvíz 40 napja feltehetőleg nagy hatással lehetett a szabály kialakulására. De ki is volt valójában Medárd, akit e nappal tisztelünk? „Medárd (†560) atyja frank, anyja gall-római nemzetségbeli nemesi családból származott. Szülővárosát, Vermandois-t egész életében nem hagyta el, a városnak lett püspöke is. Legendája szerint jóindulatát messze földön ismerték, és keresztény példamutatással bocsátott meg azoknak a rablóknak, akik egyszer szőlejét, másszor gulyáját lopták meg.
Medárd – a szegedi nép ajkán Merdád, Merdádus – napjához szerte Európában időjárási regulák fűződnek, amelyek évszázados megfigyeléseknek a szent nevenapjához kapcsolt, népszerűen megfogalmazott eredményei. Utólag költött mondai magyarázat szerint egy pajkos táncoló társaság nem hallgatott a szent püspök jámbor intelmeire. Ezért Medárd imádságára negyven napos eső mosta szét őket. Eleki németek szerint ezen a napon kezdődött a bibliai özönvíz. Így tartja Pincehely magyar népe is. Ennek költői visszhangja Istvánffy Miklós deák költeménye (1565).
Első hazai említését a németújvári ferencrendi kolostor 1462-ből származó, erdélyi eredetű kéziratos breviáriumának naptárából idézik.
Bod Péter szerint Medárdot a Szőlők Pátrónusának tartják a parasztok, mert az a költemény róla, hogy az ő szőlőjébe lopni menvén valami emberek, azok úgy megkötődtek ott láttatlanul, hogy még Medárd el nem botsátotta, el nem mehettek. Az egri 1703-ban alakult kádár céhnek Orbánnal együtt Medárd volt a patrónusa.
Medárd napja Vág (Sopron) falunak jégverés ellen fogadalmi ünnepe. Jászberény népe éppígy a jégeső ellen szintén fogadalomból, időjárásért könyörögve állította (1749) a nagykátai országúton Medárd, Orbán és Donát közös szoborkompozícióját.” A legismertebb jóslás szerint, ha e napon esik az eső, akkor a következő negyven napban is esni fog. Ha viszont nem nyílnak meg az ég csatornái, akkor negyven napos szárazság várható. A néprajzkutatók szerint azonban Medárdhoz nemcsak ez, hanem többféle népi hiedelem, népszokás is köthető, amelyek több évszázados népi megfigyeléseken alapulnak. Többségük nyilvánvalóan az időjárásra és a várható termésre vonatkozik. Ez az esőbe vetett hit az egész országban, sőt Európa egyes területein is elterjedt. Az eredetét magyarázó egyik legenda szerint Szent Medárd püspök negyvennapos esővel oszlatott szét egy vidám, táncoló és mulatozó társaságot, mert nem hallgattak intő szavaira. Egyes területeken, például a bukovinai székelyeknél úgy tartják, hogy ezen a napon kezdődött a bibliai özönvíz is, amely szintén negyven napig tartott. Az Medárd napi esőhöz további hiedelmek társulnak, például az őszi termésre vonatkozó jóslások. Ha nem esik ezen a napon, vagyis negyvennapos szárazság következik, akkor édes bortermés várható. Ha viszont negyven napig esni fog, akkor a bor savanyú lesz, a széna viszont bőséges. Többfelé élt az a hiedelem is, hogy az ezen a napon elültetett káposzta szép termést fog hozni. A néphit szerint tehát egyáltalán nem mindegy, hogy milyen lesz az idő Medárd napján. Ennek érdekében többféle népszokás alakult ki, amellyel az időjárást szerették volna befolyásolni. Algyő környékén például ezen a napon egy nagy kakast kellett megfőzni, hogy eleredjen az eső. A libát őrző kislányok a mezőn sebesen forogtak körbe-körbe, közben pedig egy mondókát ismételgettek ugyanezen célból: "Ess, eső, ess, zab szaporodjék, búza bokrosodjék, az én hajam olyan legyen, mint a csikó farka, még annál is hosszabb, mint a Duna hossza." Ha meghallgatásra talált a kérés, de túl sok eső esett, a mondóka ekképpen módosult: "Süss fel nap, Isten tányérkája, Kertek alatt kislibáim megfagynak." Somogy megyében úgy tartották, ezen a napon mindenképpen lehűlés várható, és ha esik, a következő negyven nap mindegyikén várható valamennyi csapadék. Hitték, hogy bizonyos jelekből meg lehet állapítani, esni fog-e az eső Medárd napján. Ilyen jel volt például, ha sok béka jött elő, ha a tyúkok a porban fürödtek, vagy ha a vakond magasan túrt. Több vidéken, például a volt délvidéki magyarok között is, a legutolsó fagyos napként tartották számon június nyolcadikát, Medárdot pedig az utolsó fagyosszentként emlegették. Minderről a következő kis rigmussal emlékeztek meg: "Medárd előtt ne várj nyárt, utána dér nem tesz kárt." Nézz hát ki te is az ablakon, és jósold meg a következő napok, hetek időjárását! Ki tudja, hátha sikerül!