Népi hiedelmek
XXXII.
Március idusa
Rómában az ősidőkben az év kezdő hónapja volt, megfelelően a mediterráneumban elterjedt tavaszi - napéjegyenlőségi - évkezdési szokásnak. Az ősi Róma a tavasz-újévet március Idusán, holdtöltekor ünnepelte. Március 14-én kergették ki a városból az elmúlt évet jelképező, agg Mamurius Veturiust (vö. "télkiverés", "télkihordás"), és másnap köszöntötték az év megújulásának istennőjét, Perenna "anyát". Anna Perenna ünnepe később amolyan "marciális" jellegű tavaszköszöntő népünnepéllyé vált.
Március 10-én a negyven vértanúra (Negyven Szentekre) emlékezik a katolikus egyház. A legenda szerint, a pogány Licinius uralkodása alatt 320-ban, Szebaszte városában a jeges vízbe vetve ezen a napon szenvedett negyven római keresztény katona vértanúhalált. Régi hagyomány, hogy az e napon elfogyasztott étkeknek valamilyen formában tartalmaznia kell a negyvenes számot, például 40 rétegű leveles sütemény, 40 féle növényt vagy magot tartalmazó menü, vagy negyven palacsinta kerül az ünnepi asztalra.
Ugyanezen a napon, vagyis tíz nappal a hagyományos perzsa Újév (NoRuz) elott, március 10-én kezdodik a Zoroszter-hívo párszi közösségek Farvardigan (vagy Mukhtad) ünnepsége, mellyel az emberek az őseiknek, a halottaiknak tisztelegnek. A régi időkben felszentelt ételeket ajánlottak fel a halott lelkeknek, és sokan ma is úgy tartják, hogy a halottak jelen vannak, s visszatérnek ebben az időben. A NoRuz-t megelőző időszak egyúttal az elmélkedés, az önvizsgálat, a múltban elkövetett rossz cselekedetek megbánásának ideje is. A Farvardigan során a hívők összegyűlnek a tűztemplomokban, és imákat mondanak a holt lelkekért. Az imádság után a családok a templomi tűznél helyet foglaló pap irányításával egyedi rituálé keretében gyümölcsöt, virágokat, füstölőket, faágat és pénzt ajánlanak fel. Mukhtad utolsó napját (Pateti) az Újévi vígasságot megelőző bűnbánásnak szentelik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése