Bátai Viaszszilva Pálinka
Szemerkélő, hűvös esővel kel fel a reggel a határban. A pára és a víztartalom csordulásig van a levegőben és a növényeken is. A viaszszilva fa magányosan, szinte didergősen állt a kivágott szőlő ültetvény helyén felcseperedett cserjésben. A tegnapi vihar azt hittem sokkal jobban megtépázza a fát, de az szilárdan dacolt a széllel. Az ágakról csak kevés gyümölcsöt szórt le azok többsége is hibás volt. Még mindig a földről kezdem el leszedni az érett gyümölcsöket és mintegy két órás munkával bizony sikerül is 29 kg-nyit gyűjteni. Közben meg kellett küzdeni az itt bujkáló és támadó szúnyogokkal és a gyümölcsből lakmározó fülbemászokkal. A válogatott gyümölcsök aranysárga színben pompáztak a ládában, amelyben hazaszállítottam őket a présházba. Itt következett e gyümölcs mennyiségének a felének a kocsány és magtalanítása. A 120 literes hordóba öntöttem a tegnapi mennyiség mellé, majd még 1 kg-nyi besztercei szilvát is raktam melléje. Beleszagolva a cefrés hordóba, valami fenséges illat özön fogadott, így többször is megismételtem ezt, majd kicsit megtörtem és megkevertem az anyagot és hogy ne legyen nagyon sűrű még öntöttem hozzá vizet. Ezt követően visszazártam az edényt a holnapi folytatásig. A forrás a cefrés hordóban erőteljesen beindult.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése