Köszöntés

Istenhozta virtuális oldalamon! Vegyen részt a valóságban is egy rendhagyó barangoláson a borok, a pálinkák, a likőrök világában! Minden pénteken este pálinka kóstolói tréninget tartok, várom a jelentkezéseket. Ha tetszett, amit itt látott, keressen fel e-mailban: willhar@citromail.hu, vagy telefonon: 06-70/3387-165 Immár a Facebookon is elérhetők vagyunk a https://www.facebook.com/Muthpince oldalon. Jelöljenek ismerősnek bátran.

2012. január 12., csütörtök

Pamut Alma Pálinka 2011.


37.

2011/1016

AQUAVINICUM

NATÚR

GYÜMÖLCS

Pamut Alma Párlat
üvegben érlelve


Nekünk is volt egy Pamut almafánk, de egyik évben a túltermelésbe belehalt és kiszáradt. A faluban kutattam fel néhányat, hogy ismét párlatot nyerjek gyümölcseiből. Ezt a fajta almát kevesen ismerik, még kevesebben tudnak belőle párlatot készíteni. Babits Mihály költőnk kedvenc gyümölcse volt, és így írt róla: A „titokzatos maradandóságét, amely minden mulandóság mélyén ott lappang”. Konklúzióként arról beszél Babits, hogy „igazában most is csak azon a hegyen állok, ez a szüret talán folyton tart azóta, ez az igazi valóság és állandóság. Gyermekkorom édenét élesebben látom magam előtt, mint azokat a helyeket, ahol tegnap jártam”. És ezzel mindannyian így vagyunk, akiknek már jutott múlt hová emigrálni: tájakba, szőlőhegyekbe, ifjúságba, szerelmekbe, helyzetekbe, hangulatokba. Ízekbe, illatokba, alakokba – titokzatos állandóságokba, amelyek ott, a mulandóságnak mélyén lappanganak. Mégis kézzel foghatóan milyen ez az alma? Azt viszont jól tudtam, hol keressem ennek a különös nevű gyümölcsnek az emlékét – fellapoztam hát Bereczki Máté, a legnagyobb magyar pomológus nagyszerű könyvének negyedik kötetét 1887-ből, és ott megtaláltam Pamut alma név alatt. Ráadásul ez volt az első leírás erről a jeles nyári almáról, amely, mondja Bereczki, „Pécs vidékén régóta el van terjedve s ott, a piaczokon keresett és kapós gyümölcs”. Különben „zsíros tapintatú, bágyadtan fénylő; elejente világoszöld; értében sárgászöld vagy zöldessárga; napos oldalán igénytelen pirossal belehelt és csak kevésbé élénk-piros, szakadozott csíkokkal és pettyekkel tarkázott. Húsa fehér vagy sárgásba játszó fehér, finom, könnyű és puha; leve bő, czukros, gyöngéd savannyal emelt, gyöngéden illatos és igen kellemes ízű, de csak azon esetben, ha a fáján teljesen meg hagytuk érni a gyümölcsöt.” És tessék, mint valami buzgóár az idő mélyéről, az elfelejtett és kiveszett gyümölcs felbukkan újra. A fenti sorok nemcsak a gyümölcsre, hanem magára a párlatra is tökéletesen ráillenek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése