Eperfa

Rendszertani besorolás

Ország:	Növények (Plantae)
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály:	Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend:	Rózsavirágúak (Rosales)
Család:	Eperfafélék (Moraceae)
Nemzetség:	Morus

Az eperfa (Morus) egyfelől az eperfafélék családjának Moreae nemzetségcsoportjába tartozó növénynemzetség, melybe mintegy 100 faj tartozik, másfelől két, e nemzetségbe tartozó, Magyarországon is gyakori fafaj hétköznapi elnevezése. Mindkét faj Európa legnagyobb részén elterjedt. A fehér eperfa (Morus alba) Kínából, a fekete eperfa (Morus nigra) feltehetően Közép-Ázsiából származik. Régebben mindkettő az egész országban, majd minden parasztháznál megtalálható volt, manapság (különösen városi környezetben, hulló termése miatt) kevésbé népszerű. Termése a faeper vagy eper. Az eperfát egyes vidékeken szederfaként ismerik, gyümölcsét pedig szedernek mondják.

Fehér eperfa (M. alba)

Középmagas, elterebélyesedő koronát nevelő, erősen sarjadó, 10 m magasra is növő formás fa. Sűrű lombozata miatt árnyékot adó díszfaként is ültetik. Kérge barnásvörös, vagy zöldesszürke, nagy levelei változatos formájúak, szíves vállúak, osztatlanok vagy karéjosan osztottak, felszínük kopasz, széleik fűrészesek. A levélnyél és a lemez fonákján a vastagabb erek szőrösek. A porzós virágzat világossárga színű lecsüngő barka, a termős virágzat felfelé álló fejecske. Áprilistól júniusig virágzik.

Gyümölcsei (valójában áltermések) rövid kocsányon fehér, halványpiros, vagy sötétebb vörös színűek, kellemesen édesek, körülbelül egy hónapon át folyamatosan érnek.

A fehér eperfa zsenge leveleit, régebben a selyemhernyó tenyésztéshez tápláléknövényként, nagy mennyiségben gyűjtötték, fáját nagyon sok helyen ezért is telepítették.

Fekete eperfa (M. nigra)

Magasságához képest koronája szélesebb, törzse gyakran csavart, vagy ferde. Kérge sötét- vagy narancsbarna, friss hajtásai elszórtan paraszemölcsösek, megvágva tejnedvet eresztenek. A levél kevésbé változékony alakú, szíves vállú, széle szabálytalanul csipkézett, olykor kissé karéjos. A levéllemez felső oldala érdes tapintású, fonáka finoman pelyhes. A porzós barkák halványzöld színűek. A termés (az előző fajéhoz hasonlóan) áltermés, vagyis nem a magházból, hanem a kis fejecskevirágzat részeit képező virágtakarólevelekből alakul ki. Színe éretten sötétbordó, majdnem fekete. Májusban virágzik.

Nyersen fogyasztható, bár a leszedett gyümölcsöt néhány órán belül fel kell használni, mert hamar elveszíti friss zamatát. Befőttként, vagy mélyhűtve tárolható, gyümölcslevek, mártás, lekvár, szörp, a fehér eperfa termése pálinka és aszalványkészítésre, a fekete eperfáé gyümölcsborkészítésre is alkalmas.

Az eperfa fája igen kemény. Alig szegezhető.

Sárga színe miatt hordók készítésére, (főleg pálinkához) szívesen alkalmazták.

A talajokban nem válogatós, a téli hideget jól bírja, de nem kedveli a hideg, nedves talajokat.

A fekete eper nagy gyümölcsű változatai a fehér eperfa magcsemetéire olthatók, vagy zöld hajtásaik dugványozva és megfelelő körülmények között tartva, gyökereztethetők. A M. a. pendula a fehér eper magcsemetéjére, magas törzsbe oltva szaporítható.