Piros Ribizli Ágyas Pálinka 2011.

Fekete Ribizli Ágyas Pálinka

Népi hiedelmek XC.

Népi hiedelmek

XC.

Július 17.

Elek a középkor egyik legkedvesebb legendahőse volt. Történetét több magyar kódexben megtaláljuk. A Nádor-kódex rövidebbre fogott előadása^* szerint Elek Euphemianus római patrícius fia volt. Jámbor szülei sokáig gyermektelenül éltek. Amikor embörségöt ért volna, választának neki császár udvarából egy szizet, és neki adák feleségül. Annak utána, mikoron a nyugodalomnak ideje eljött volna, bemene az szent ifjú az ő mátkájával ágyasházába, holott kezdé űtet tanítani isteni félelemre és szizességnek tartására. Mely tanúságnak utána aranygyűrűjét és vitézi övének csatját, kivel övedözik vala, neki adá tartani, mondván: vedd hozzád ezöket, és tartsd nálad, amíg Úristennek kellemetös. Elek ezután koldus képében Edessza városába zarándokolt, hol vala mü urunk Jézus Krisztusnap képe, ki nem emböri kéz miatt vala alkotván, gyolcsba szerezvén.Az ő jegyöse kediglen úgy mond vala ő napának: én addiglan, míg az én édességös uram felől hírt nem hallok, miképpen a gerlice, egyedül veletök megmaradok, és veletök lakozom. Már tizenhét esztendeig szolgált Elek Edesszában, teljesen ismeretlenül Szűz Máriának egyházánál, amikor a Boldogasszony képe megszólalt és azt mondta az őrnek, hogy hozza be az egyházba Isten emberét. Elek megijedt a hirtelen tisztelettől és hajóra szállott, amelyet a szél Rómába sodort. Elek itt fölkereste atyját és kérte, hogy fogadja be szegényei közé. Nem árulta el most sem magát, nem ismerték föl. Imádsággal, vezekléssel töltötte minden idejét. A szolgák sokszor csúfot űztek belőle. Ismeretlenül újabb tizenhét évig él atyja hajlékában. Érezvén halálának közeledését, papirost, tintát kért, és életét írásba foglalta. Szózat hallatszott az égből, hogy keressék meg Isten emberét: Euphemianus házában lelik meg. Mikor a pápa és kísérete odaért, Eleket már halva találták. Orcája fénylenék, mint Isten angyala.jaj énneköm, mert ez mai napon nagy gyászban és özvegységben maradtam, és immár nincs énneköm kire néznöm, sem szömeimet kire vetnöm. Immár elromlott éntőlem én tüköröm, és elveszött neköm reménységöm. Ez mai napon elkezdetik neköm szomorúságom, kinek vége soha nem lészön. A halott körül csodák történnek. Annak utána a császárok hagyák, hogy bőséggel aranyat és ezüstöt hintenének el a piacon, hogy a szent testöt vihetnék a szentegyházhoz. De a nép nem gondol a pénzzel, hanem inkább nagyobban, nagyobban sietnek vala az szent testnek illetésére, úgyhogy nagy dologgal viheték Szent Bonifácius mártírnak templomába. Ez velágból múlék ki Szent Elek Krisztosnak sziletése után háromszázharmincnyolcad esztendőben, ki mast vigadoz örökkön, örökké Úristennek előtte a dicsőséges szentökkel. Amen. Dicsértessék az Úristen.Gesta Romanorum is számontartja. Kódexeinkhez hasonlóan, szintén a Legenda Aurea^* Elek kedves gyermek volt. Apja, anyja gazdagok voltak, kényeztették. Mikor legénykedni kezdett, érezte, hogy neki nem kell egy lány sem. Úgy kommendáltak neki egy lányt, azt aztán csak megszerette. Megtartották a lakodalmat. Akkor már úgy érezte, hogy nagyon szeretné a lányt. Még a menyasszonyon rajta volt a fátyol, ült egy széken. Szólt Elek: jövök mindjárt. Megszökött. Koldusruhába öltözött. Leült a kapuba. Ott ment el minden nap a jegyese, meg az édesanyja, édesapja. Ő is epekedett utánuk. Azok meg kerestették. A koldusnak is vetettek alamizsnát, de rá se gondoltak, hogy ő az, akit annyira szeretnek, várnak. Elek meg azért tűrt, mert Istentől üzenetet kapott: Elek, föl ne törd a zárat, vezekelned kell! Így halt meg Elek. Akkor a harangok húzatlan szólaltak, a teste meg jószagú volt. A kezében levelet találtak. Abból tudták meg, hogy Elek volt ő. Elek a magyar középkorban kedvelt keresztnév. III. Béla királyunknak a bizánci udvarban Alexios volt a neve. Idehaza egyik udvari papjának is ezt a nevet adta. Elek tiszteletét nyilván Szent Adalbert püspök hozta hazánkba, aki azelőtt az Aventinuson álló S. Bonifazio ed Alessio-apátságban élt. Elek példája ihlette Szent Imre fogadalmát is. Tisztelete a barokkban csak közvetve született újjá, mert Imre és Alajos foglalta el helyét az ifjúi szüzesség védőszentjeinek karában. A római S. Alessio csodatevő, Elekről nyilatkozó Mária-képét, illetőleg másolatát a jámbor hagyomány szerint még maga a szent hozta magával Edesszából az örökvárosba. A kép másolata ismeretlen körülmények között, de föltétlenül csak a barokk időkben, talán valami Róma-járó magyar pap ajándékából hazánkba, Nagyszombat városába is eljutott, ahol a hagyomány szerint 1708-ban könnyezni kezdett. Erről a hazai búcsújárásról készülő könyvünkben emlékezünk meg bővebben. Csak annyit jegyzünk meg, hogy a nagyszombati kép másolatai több olyan volt jezsuita templomunkban is fölbukkannak, amely mellett gimnázium is működött (Gyöngyös, Eger), de megtaláljuk a kecskeméti piarista templomban, sőt nyilván a kegyúr Velics-család buzgóságából SzarvasgedeAlexius Szomorú atyja szolgáit szétküldte a világba, hogy keressék meg fiát. Elek látta őket, de nem árulta el magát. A szolgák visszatértek és jelentették, hogy nem találták meg. Kiderül minden. Eleket elsiratja apja-anyja. Felesége így kesereg: Elek legendáját a előadását követi. Eljut a népmese világába is. A legenda évszázados kedveltségére vall egy baranyai népmese amelyet nyilvánvalóan ponyvairodalmi vagy kalendáriumi olvasmány ihletett. Eszerint Dácius király három évig harcolt, amíg elnyerte felesége kezét. Nem mondjuk el a mese tartalmát minden, egyébként érdekes mozzanatát, csak annyit, hogy a király elhagyja feleségét, akivel boldogan élt. Égi szózatot hallott, hogy a Szentföldre kell mennie, ott küzdenie. A királyné, aki éppen magzatot várt, szomorúan búcsúzkodott el tőle; nem lehetett visszatartani. A király tizenöt év múlva hazatért. Odament a templom elé, ahol a szegények várakoztak. Jött a királyné meg a fia, akik alamizsna fejében arra kérték a koldusokat, imádkozzanak, hogy az Isten a királyt segítse haza a Szentföldről. Ezek láttára Dácius rongyos ruhában a palotába ment, és szállást kért. A királynénak megesett rajta a szíve, és a konyha mellett, egy kis szobát adott neki. A szolgáló minden nap odavitte az ételmaradékot az asztalára. A király látta, hogy felesége és fia mindennap végigsírta az udvart, mert hírt nem kaptak róla, mégsem árulta el magát. Egyszer a szolgálótól papirost, tintát, tollat kért. Megírta búcsúlevelét és aranygyűrűjével együtt a markába szorította, majd meghalt. Erre a harangok húzatlan szólaltak meg. A harangozó csak annyit hallott, hogy a királyi udvarban egy darab arany fekszik, de csupán a zarándokot találták meg. A gyűrűről meg az írásról ráismertek, akit annyira vártak. A királyné szívéhez kapott és mindjárt meghalt. A királyfinak a levelet meg sem mutatták, nehogy úgy járjon, mint az édesanyja. Most ő került a trónra. A legenda szegedi tanyákon élő, elnépiesedett változata szerint barokk kápolnájában is. A legendának modern költői feldolgozása Sík Sándor szép misztériumjátéka, az (1918), ami egyúttal mintha a barokk szerzetesi iskoladráma hagyományait is idézné.

Népi hiedelmek LXXXIX.

Népi hiedelmek

LXXXIX.

Július 16.

Kármelhegyi Boldogasszony, népünk ajkán Kármélus Boldogasszony, Kapullárés Boldogasszony, szegedi öreg parasztasszonyok szavával Kalmárhögyi Boldogasszony, a kármelita rend kiváltságos Mária-ünnepe, amelyet a jámborabb asszonynép még napjainkban is országszerte számontart. A kármeliták a bibliai Kármel hegyén remetéskedő Illés prófétát tisztelik szellemi ősüknek, Stock Simont (†1265) pedig a voltaképpeni rendalapítójuknak. A hagyomány szerint angyalok és szentek kíséretében neki jelent meg Szűz Mária és skapuláré, népiesen kapulláré néven emlegetett vállruhát nyújtott át neki e szavakkal: aki ebben hal meg, nem jut a pokol tüzére. Ezzel függ össze a XXII. János pápától kiadott bulla sabbatina, amely abban a kiváltságban, illetőleg ígéretben részesíti mindazokat, akik az előírt követelményeket megtartják, hogy megszabadulnak az örök tűztől, kárhozattól. Ha pedig tisztítóhelyre kerülnének, akkor a halálukat követőn szombaton maga Mária száll le oda érettük, és a mennyekbe vezeti őket. Ezt a kiváltságot később kiterjesztették minden hivőre, aki a skapuláré, vagyis az evangéliumi mennyegzős ruhára emlékeztető rendi köntös, újabban nyakban hordott érem viselésével járó épületes életmódra vállalkozik. A skapuláré feladására csak kármelita szerzetes jogosult, felhatalmazásra azonban más pap is megteheti. Viselik a társadalom minden rétegében. Habsburg királyainkról, továbbá Deák Ferencről is tudjuk, hogy volt kármelita vállruhájuk. Máig virágzik Tápé idősebb nemzedékeinek, főleg az asszonyoknak Kármélus Boldogasszony-tisztelete is. A pestisjárványokat idéző temetőkápolnát az ő nevére szentelték. Az ünnepet megelőző kilenc napon át itt szoktak összegyülekezni. A szomszédos Szegedről, főleg Alsóvárosról is csatlakoznak hozzájuk. Az ájtatosság idején legalább kilencen kell lenniök. Kedvelt imádságuk a hétörömű olvasó, amely Mária hét örömét foglalja magában. A kilenced alatt az ájtatoskodók egymás között ezer Úrangyalát osztanak föl és magányosan mindenki elvégzi a vállalt részt. Magára az ünnepre vigíliaböjttel is készülnek. A misén a pap megáldja a jobb kézben magasra tartott skapulárékat. Ezt bajban, szükségben meg szokták érinteni. Aki szombaton hal meg, az szegedi öregek hite szerint hamar fog üdvözülni. Aki szombaton vált fehérneműt, az a régi szőregi hagyomány szerint ne féljen a betegségtől. Előbb vessen magára keresztet is, mert akkor Mária térdenállva könyörög érette Jézus előtt, hogy bűnei bocsánatát elnyerhesse. Világos, hogy e hiedelem a mennyegzős ruháról szóló evangéliumi példabeszédnek és a karmelita skapuláré-kultusznak sajátos helyi fejleménye.

Bátai Keszeg Fesztivál 2011.

Bátai Keszeg Fesztivál
2011. július 2.
Nagy-Sziget


Tulajdonképpen ebben a hónapban idáig szinte nem volt egy percnyi szabad időm sem. A hónap elejétől kezdve ráhangolódás és készülődés volt a fesztiválra. Tizenhét vendéget vártunk az asztalunkhoz a sátrunk alá, ahol ebédre pontyból készült halászlét főzött Frányó János sógorom, aki egyébként díjnyertes halászléfőző bajnok, majd vacsorára sült keszeg lesz a menü, amelyet a szintén díjnyertes keszegsütő bajnok a feleségem, Muthné Katona Mária fog elkészíteni. Jómagam 8 féle saját borral, 3 fehér: Királyleányka 2010, Fehér Cuvée 2010, Szürkebarát 2010, továbbá kétféle rozéval: Rozé Cuvée 2010, Kékfrankos Rozé 2010, végül pedig szintén 3 féle vörös borral: Cabernet 2010, Vörös Cuvée 2010, Bikavér 2010. készültem. Ugyan így 8 féle pálinkával is felvonultam saját vendégeim elkápráztatására. A fő vonulatot az Ágyas Pálinkák képviselték ezen a napon: Szamóca Ágyaspálinka, Fekete Áfonya Ágyaspálinka, Golden Alma Ágyaspálinka, Füge Ágyaspálinka, Kökény Ágyaspálinka, Vadrózsa Ágyaspálinka, Cseresznyeszilva Ágyaspálinka, végül az egyetlen natúr párlatom a Cseresznye Pálinka zárta a kínálat sorát. Mind az étkek, mind az italok fantasztikusan sikerültek, és óriási sikert értek el, akik csak megkóstolták. Éjfélig tartó mulatozás zárta az estét, és bizony szinte minden el is fogyott teljesen. Pálinkáimmal hatalmas népszerűséget szereztem ezen a napon.

Népi hiedelmek LXXXVIII.

Kajszibarack